Ritka gusztustalan három szám ez. Pöcegödrökből felbugyogó repetitív, monoton, véget nem érő, zajos, szennyes, csulás, szaros riffkörök szédítenek ordenáré transzba. Olyan, mintha a korai Swans és a Brainbombs faszig beleragadt volna egy dögkútba. Megváltó erejű mocsok ez, félelmetesen rohadt és…

Glasgow, egy bátyó és egy húgi. Faszkész szintipusztítással, dögletes indusztriális elektronikával szárazon seggbe toszott öntörvényű, nyers, pszichotikus zajpunk, jelentős no wave vénával. A pergő agresszíven verve jó, a cinikusan társadalomkritikus és közel sem normális dalszövegek artikuláltanul…

Űrbéli analóg elektronika, sok mélyen börgetett szintivel, ezernyi súlyos hangulattal és képpel, kozmikus dallamokkal, gyilkos ritmusokkal, tonnás ütemekkel, csodálatos sodrással, monotóniával és modulációkkal.Van itt EDM, EBM, EKG, ambient, techno, synthwave, kisfaszom, de lényegtelen, ez saját…

A kibaszott Coil 1992-ben csinált zenét egy szexuális felvilágosító-oktató filmhez, amit idén sikerült is megjelentetni. Fergetegesen laza anyag, elsimult, besüppedt, beszedett dubos-jazzes, house-jellegű kísérletező chillség és new age lötyögés, ami akár szólhatna a Hacienda mélyéről is. Kurva…

Tegnap este volt egy félórás sétám hazafelé, nézem a zenéimet, mondom hé, Motordrone, de rég hallgattam, legyen. Az eszem megállt tőle megint. Mi a faszom ez a lemez már. És mi a faszért nem posztoltuk 2013-ban. Meg voltam győződve róla, hogy mótvá, de nem. Most. Szóval kevés olyan nevetségesen…

Sok-sok vaskos kislemez után itt van I Hate Models első nagylemeze, ami nagyobb nem is lehetne: másfél óra halántékroncsoló, gyilkos, kemény techno. De nem ám csak a tagló. Ez a lemez nem nyugszik, él, változik, épül, szarik a műfaji faszságokra, folyamatosan lüktet, mikor így, mikor úgy. Nyilván…

Csak a világ legkúlabb együttese jelenleg. Én vagyok a fasz, hogy tavaly nem raktam ki a Street Wormst, de már mindegy, amúgy meg svédek, de úgy nyomják, mintha ausztrálok lennének, és egyébként úgy is néznek ki. Büdös, dögös, laza, csodálatosan egyszerű, nagyon basszusos és fenségesen monoton,…

  Nekem virágba borult az egész napom tőlük. Két ember a hegyekből, akik nem keseregnek sokat az élet szarságain, hanem könnyűre veszik a dolgokat - beleértve a zenéjüket is - , ami ebben a langymeleg időben könnyed limonádé. Szürcsikézzétek lassanként ezt a nektárt, fürdőzzetek sokat a napocska…

10 éves a világ egyik legjobb lemeze. 

Magnusunk megint turkált a múltban és befejezett pár régi dalkezdeményt. Nem nagyon lehet vele mellélőni.  Origin # 03 by Solar Fields 

Orphx és JK Flesh valamikor együtt zenélt egy berlini és egy holland fesztiválon, ebből a két koncertből lett egy élő-lemez. Tök mindegy igazából, mindent tudsz, kurva jó.   Light Bringer by Orphx/JK Flesh

Egyrészt ez idén az egyik legjobb lemezcím. Másrészt meg az egyik legjobb lemez is. Ez a svájci csodagyerek nevetségesen kreatív. Első nagylemezén fenséges, gyönyörű egységben, sajátos miliőben bombázza a fejed lenyűgöző, kozmoszból fingott chill-dallamokkal, végtelenül dögös, retrofuturista…

Az egyik legjobb dolog, amit idén találtam. Kérek mindenkit, hogy a klotyón hallgassa őket, mert beszarás, amit csinálnak . Bocs, de fél óra volt, amíg ezt a két mondatot leírtam. Legyen ennyi elég. Magáért fog beszélni az a pár szar, amit linkelek. Amúgy meg az ilyen zenék miatt létezik ez a blog.…

Ezeket az olaszokat a Fuzz Club adja ki, azok, akik a mindenható JuJut. Az első lemezükön amolyan pszichedelikus coldwave tánczenét játszottak, tök jól, de aztán a másodikra sikerült nagyon beszedniük és átnyergeltek a kemény savas négyekre. Közben meg valahogy mégis érződik, hogy az elég sajátos…

Már 10 év eltelt a csodálatos Rigning óta, a Yagya pedig a Stormuron már majdnem színtiszta technót tol, ami kurva jó, mert ahogy a Yagya technót csinál, úgy nem csinál senki technót. A csendes, dubos minimalizmusuk maradt, a sima, puha, selymesen csilingelő és organikusan terjengő lötyögős háttér…

Idén 20 kibaszott éves a lemez, amit minden idők egyik legagyonhasználtabb és amúgy legkirályabb techno-himnusza nyit! Boldog születésnapot Kernkraft 400! Boldog születésnapot Leichenschmaus! Amúgy persze a Kernkraft 400 egy tahó szar remix miatt lett brutálisan menő, de annyi baj legyen, az eredeti…

Visszatértek, három évvel a Dandelion Sauce of the Ancients után, megint egy óriási lemezzel. Mármint, biztos az, még nem hallgattam meg. De amíg vannak a világon hangszerek és drogok, ők nem hibáznak. Le Sacre Du Lièvre by Terminal Cheesecake

Ez még tavalyról maradt. Nevetségesen nehéz. Kibaszottul gonosz és mizantróp szenny, az első hangjától az utolsóig árad belőle a maró nihil és a savanyú epe. Katartikusan rosszindulatú és haragos és végtelenül sötét doom-szagú, sludge-jellegű tiló, ami vagy lassan vagy gyorsan emészti fel az…

Esik az eső az új kislemezen is (vagy nemtom mi ez, de mindenesetre kislemeznek szerintem nagy), de persze ennél jóval több minden történik itt. Rég volt amúgy ilyen komor és kegyetlen Fernow ázott földszagú meditációja. Csodálatos az egész, újfent.    Panama Canal Left-Hand Path by Rainforest…

Előre szólok, hogy fogalmam sincs arról, hogy a We Wild Blood mi a tökömet csinál. Leginkább azt, amit akar. Néha olyan, mintha az Oneida és a Mugstar bespurizott volna. Néha olyan, mintha a Lightning Bolt dalokat szeretett volna írni. Néha olyan, mintha a Terminal Cheescake agyonkábózott transza…

Az előző lemezüket annyit hallgattam, hogy már szégyelltem. Újra is raktam a linkjét. Az újat is leküldtem már párszor, ez a zenekar egészen lenyűgöző. Nem igazán csinálja ezt senki, csak ők. Ha nem világos, az Estasi posztjában össze-vissza magyaráztam faszságokat, nagyjából azt tudnám…

Végre. Kurva nagy. Cognitive Dissonance by ORCHESTRA OF CONSTANT DISTRESS  

Boldog 420-at, barátaim. Pödörjetek egy jolánt, tömjetek meg egy bongot, egyetek valami füveset, mit bánom én, csak viselkedjetek tisztességes marijuanautaként, hogy a Henge agymállasztó új lemeze minden molekulátokat szétküldje.    Nothing Head LP by HENGE

Két teljesen egyéni hangzású, de egyaránt retek sötét világú meghatározó technomester egy lemezen brillírozik. Figyelem, ez a split kurva lassú és kurva súlyos és nagyon lassú és irtóra súlyos és lassú. Óriási anyag, sötétebb nem is lehetne, baromira fontos is, de mindenképp zárjátok el az…

Ha már volt itt jó régen Terminal Cheesecake (továbbra is a világ legjobb együttese) és Luminous Bodies, akkor már legyen Melting Hand is, csak hogy teljesen és megkérdőjelezhetetlenül nyilvánvaló legyen: Gordon Watson egy kibaszott zseni. A Melting Hand is tele van a kézjegyeivel, és kurva nagy…

Mostanság újra előkaptam 2015 legjobb lemezét, ami ez. Nyilván túlzás, mivel ki a faszom emlékszik már 2015-re. De így 2019-ből könnyen pofázok, a Luminous Bodies meg annyira bődületesen vadállat cucc, hogy akár idén is lehetne az év lemeze, mit bánom én. Egyébként Gordon Watson, a Terminal…

Justin Broadrick újfent letolja a hülye fejed ezzel a néhány szokásosan kurva erős pszichedelikus-indusztriális sötét gyiloktechno-himnusszal, de utána jön az igazi meglepetés. A Klaska néven bemutatkozó Kevin Laska a Transitionalből és a kibekúrt Ramlehből óriásit megy ezekkel a hipnotikus,…

Kijött az új USA/MEXICO, ami óriási esemény. Akkor is, ha nem vágjátok, hogy mi van. De vágnotok kell. Mármint baszki, a Shit and Shine gitárosa, a Butthole Surfers dobosa és a When Dinosaurs Ruled the Earth basszusgitárosa csinálja, mi kell még. Sok sikert a zenéjük műfaji keretek közé…

Egy ideje ijesztően függök ettől a tavalyi konceptuális techno-mesterműtől. Fantasztikus az egész. Oldalakon keresztül lehetne szarozni azon, hogy miért, de a tököm. Toljátok be és figyeljétek, hogy mi minden történik a lemezen, a fejekben, a testekben, körülöttetek.       

Judd Madden egy jó ideje pakolja ki saját neve alatt az ocsmány riffeket tök ingyen, a melómániás ausztrál dúvadnak azonban az idei Dead End Thoughts az igazi nagy húzása: rothadt, végtelenül sötét, improvizatív, leszedált sludge-doom, vágatlan, zsigerből kibuggyanó éjfekete geciség, a lehető…

Parádés. Mondanám, hogy az év egyik legjobb kislemeze, de 2017-ben jött ki. Nagyon nem egyszerű és nem átlagos baszomság. Olyan, mintha a Girl Band, a Dazzling Killmen, a Pretty Girls Make Graves, a Pop Group, a Big Black és a Killdozer belefejelt volna a Skin Graft katalógusába. Remélem érthető.…

Két idei dalocska Fernow esőerdei projektjétől, nincs 8 perc az anyag, de legalább újfent számottevő csapadék szexi hangjára tudtok elaludni.  Venus Flytrap Exotica by Rainforest Spiritual Enslavement

Tessék, itt van a KIM első anyaga. Tűkön ültetek. Amúgy grunge-os, zajrockos, szipedelikusos, sludge rockos mifasz. Annak viszont kurva jó. KIM by KIM

Itt az első idei Vatican Shadow, gondolom lesz még. Nyilván fasza. Lesz koncert.  Opium Crop Airstrikes by Vatican Shadow

Szintén egy tavalyi lemez, amit sokat hallgattam és nem került ide. Van már neve ennek a londoni bandának, nagyon nem kell őket bemutatni sem. Ártalmatlan és végtelenül könnyű pszichedelikus utazós rock, dreampop, shoegaze és - bár inkább a korábbi lemezeiken - electropop családbarát egyvelege,…

Meg voltam róla győződve, hogy volt már Sun Dial posztunk, de mégsem - valszeg az még a freeblogon lehetett. De sebaj: a jelenleg kéttagú (Gary Ramon - gitár/ének, illetve Russel Barrett - basszus) banda Sula Bassana (aka David Schmidt) saját kiadójánál, a Sulatron Recordsnál alkot. Zenéjük amolyan…

Részemről ez az év lemeze, nem mintha ez bármit jelentene.  Aki a májusi megjelenése óta nem futott még bele, és érdekli a dolog, attól csak annyit kérek, hogy ne faszoskodjon belekattogtatással meg beletekeréssel, hanem sötétítsen be, indítsa el, és ülje vagy feküdje végig, lehetőleg…

A Sub Pop idei legnagyobb dobása valószínűleg az ausztrál Deaf Wish legújabb lemeze volt. A Lithium Zion mesteri, és nem csak azért, mert ott figyel rajta az egyik kedvenc idei számom, ami ez: Fasza, mi? Az egész lemez az, akárcsak a korábbi, szintén a Sub Popnál megjelent Pain. Van bennük egy…

Lenyűgöző lemez. Agyonvág, akárhányszor megyek neki. Olyan, mintha a korai Pixies, a Sonic Youth és a Cranes bámulna bele az esti nagyvárosi fényekbe. Noise-rock, post-punk és shoegaze gyönyörű, zavarba ejtő, cefetül mélybe rántó csodás és érezhetően teljesen őszinte és zsigerből kibuggyanó…

Egy ideje próbálkozok azzal, hogy a lehető legtömörebben összekapjam mindazt, amitől ez a londoni lány zseniális, de soha nem jött össze. Inkább csak kussban hallgattam, újra és újra. Tirzah érzékenyen, frissen, érdekesen és izgalmasan, szexin és kompromisszumok nélkül kapja darabokra a pop és…