Lenyűgöző lemez. Agyonvág, akárhányszor megyek neki. Olyan, mintha a korai Pixies, a Sonic Youth és a Cranes bámulna bele az esti nagyvárosi fényekbe. Noise-rock, post-punk és shoegaze gyönyörű, zavarba ejtő, cefetül mélybe rántó csodás és érezhetően teljesen őszinte és zsigerből kibuggyanó letargikus masszája. Klaffogó dob, nyekeregve úszó riffek böszme falai, dörögve hullámzó basszus és egy bámulatos énekes csaj elszállt éneke. Ritmikus, pumpáló, világtemető tiló, bús, szép dallamokkal. Varázslatos, nyomorult, komoly és emlékezetes sújtás, minden dal után venni kell pár jó nagy levegőt. Az egyszerűen zseniális nyitószám után az első gondolatom mindig az, hogy elmentek ti a picsába, hogy lehet ilyet.