Bizonyos emberek. akik az A Storm of Light, Intronaut, Generation of Vipers, Battle of Mice bandák tagjai, két éve úgy döntöttek, hogy közös bandában is zenélnek. A Teeth to Sky a bemutatkozó nagylemezük, és saját szavaikkal azt mondták, hogy a zene szeretetéből rögzítették a nyolc dalt, melyeket a kísérleti rock, a noise rock, a korai ipari zene, valamint a sludge és a doom inspirált bennük. Fülelni szabad:
Örökmozgó Steven bő negyven percben tart áttekintést a prog/art rock 2025 első negyedéves állapotáról.
Mindenki egyéni hangon megszólaló, súlyban ázó és újító zenékre vágyik (brit tudósok kimutatták, hogy ez alól csak az AC/DC hívei a kivételek), de egyre mélyebbre kell fúrni a net bugyraiba ahhoz, hogy ilyesmit találjon az ember. De most itt van a belga Wyatt E., amely társulat a (vélt vagy valós) ókori sumér-akkád zeneiséget ötvözi a post-metal/sludge durvulatával. Az alapból szinte csak instrumentális szerzeményeket két énekesnő: az izraeli Tomer Damsky és az iráni Nina Saeidi orgánuma teszi átütővé, a játékidő felénél már csak pislogtam, mint béka a porban. Nemcsak az eheti évlemeze lesz szerintem, és a nagy kérdés innentől az, hogy milyen lesz a második rész?
A Yajaira a chilei sivatag mélyéről dúdolja nekünk a homokdűnék dalait. Érdemes rájuk odafigyelni, mert a tavalyi év egyik legjobb sztóner albuma az övék. Persze nem egy sietős társaságról van szó: harminc éves fennállásuk alatt az Epopeya a hetedik nagylemezük - de gyenge korong még nem került ki a kezük közül. Csekira:
A 2017-es Sunnata óta két éve már volt újabb Sunrot nagylemez (The Unfailing Rope, 2023), de az úgy ment el mellettem, mintha mise' történt volna. A Passages EP várhatólag az újabb albumot előlegezi meg, és ha hallottad a bemutatkozó anyagukat nyolc éve, akkor képben vagy: sludge-doom-drone a háromszögeléssel azonosítható játék neve. Füleldoda:
Négytagú lánybanda ezerrel tolja a rákenrót, az énekescsaj pedig nem más, mint Thomas Vikström (Therion, Candlemass) leánya, Linnéa. Annyira jól nyomják, hogy legközelebb március 26-án a zenéjükre bulizhatsz a Barba Negrában.
Az új Year of the Cobra hanganyag szerintem az eddigi legjobb munkájuk. Gitártalan elszállós doom muzsika, női énekkel: a harmadik nagylemezen a korábbiakhoz képest kiforrottabbak és szerethetőbbek a dalok. A dob-basszus kombó remekül odacsap, ahol a legjobban érzed.
A Holy Black Mountain Side két, nagyobb lélegzetű szerzeményt tartalmaz.
Pszihedelik szuperszonik!
A Trout Masked Replicants is széjjelüt, de talán kissé fogyaszthatóbb, mint a párja.
Mindkét album 2024-ből maradt ki mostanáig.
Tavalyi elmaradás a 2024-es Five The Hierophant nagylemez, ami pedig az eddigi legjobb munkájuk szerintem.
Tizenöt év után Dax Riggs új szólóanyaggal jelentkezett. A jómunkásember a valamikori Acid Bath vidám tánczenekar énekeseként iehet ismerős. Az új album amilyen lassan készült el, pont annyira rövid: az alig fél órás hanganyag a déli bluesos gótika és a mocsári mutymorgó rock szerves keveréke. Ennek ellenére bőven van benne súly:
Megérkezett a dél-afrikai Acid Magus harmadik nagylemeze.
Ráadásul a Bandcamp-oldalukon becsületkasszás a hanganyag.
A Cammie Gilbertként született énekesnőt az Oceans of Slumberből ismerjük. A tél végén megjelent első szólóalbuma sötét hangulatú, nagyrészt akusztikus hangszerelésű(nek tűnő) dalokat tartalmaz rövid fél órában.
Tavalyra ígérték, aztán végül 2025 elején jelent meg, de a csúszás ellenére az a lényeg, hogy a kevésbé sikerült Hologram (2023) után megint egy frankó albumot adott ki a kezéből a mostanra duóvá fogyatkozott Amplifier.
A Cowards a brit Squid harmadik, nemrég megjelent nagylemeze, amit pár napja fedeztem fel a Zinternet egyik bugyrában. A banda amolyan mindentbele post-punk muzsikában utazik, és hozzáállása a zenéhez engem az első két Fountaines D.C. albumra emlékeztet. Egy szóval: jóság.
Ha egyszer-kétszer bedurvuló, de a játékidő nagy részében befelé figyelő törzsi, és mégis alaposan fejbe verő muzsikára vágysz, ami a reggeli csikorgó fagyot is képes felolvasztani, akkor az Abur mindenképpen neked szól. Csekira:
A 16 tánczenekar új korongján nem annyira tőrőlmetszett hardcore, hanem inkább HC-sludge keverék hallható, de helyenként a zenéjüket beoltották kevéske sabbathista doom-os döngöléssel is. A Misguided nem töröl el birodalmakat, viszont három évtized után is jól esik őket hallgatni.
Gótikus rockdiszkó kedvelői, ide gyűljetek! Persze csak akkor, ha az új Tribulation lemeznél gótikusabb és táncolhatóbb muzsikára vágytok. A végére még egy Ramones-átirat is felkerült.
Sokadszorra vendégünk a Mantar, és pár hallgatás után úgy érzem, hogy az új nagylemez haloványabbra sikeredett, mint a 2022-es Pain is Forever... album. De ez még változhat, és biztosan lesz olyan, akinek elsőre beüt a hanganyag. Füleldoda:
Az elmúlt hét óriási meglepetése - amit azért emésztgetni kell.
Az előző, három évvel ezelőtti album is frankó volt,
de a Between you... is legalább annyira erősre sikeredett. FB.
Thorn Wych megrögzött hangszerhegesztő, imádja az Egyesült Királyság-béli fákat, emellett húrozott rönköket, csontpikulákat, perkusszív tárgykultúrát eszkábál, ezeket húzza-vonja, tapogatja, lúpolja, visszhangolja, miközben ráénekel vajákos keveréknyelven, gajdol, nyenyereg. A végeredmény: hipnotikus, erdei folkdalok, pogánydrón, számomra olyan, mint Ak'chamel női párja, egyszerre druidikus, köze van a közel-keleti lüktetéshez és távol-keleti ragákhoz. Hogy terjeszti a ragályt, vagy varázsos gyógyerővel bír, azt mindenki a saját dobhártyabőrkéjén mérje le!
Ennek a posztnak annyi az apropója, hogy a nagy ma reggeli kutakodásban szembejött ez a lemez, Paul "segglukszörfőr" Leary-ileg, 2018-ból, és hogy kurva jó. Mennyire jó már! Szétcsúszott, rozsdás ódák, füstölgő, zavarosra torzult blues-ok, mezmerizál a csajvokál (The Baroness). Már a "Hand In The Fire" című dal miatt megéri. David Lynch also comes to mind.
Ha valami Down-szerű, délies, csatakos, de mégis sztóneresen szétesett,
óriási érzéssel előadott muzsikára vágysz, akkor itt ez a banda Kentuckyból.
A második The Halo Effect személyében megérkezett az első 2025-ös nagylemez is. Zeneileg nincs változás: a második album ugyanolyan, mint amilyen az első korong volt. Hogy ez jó-e neked, azt döntsd el magad:
A FB-csoportban hírként már linkeltem, de most itt van az egész.
Róluk is jó rég hallottunk utoljára, pedig
az egy hónapja megjelent új albumuk a többihez hasonlóan nagy jóság.
Újévi meglepi: az új The Cure album élő felvétele.
Írországban sok az óceán és a zenész is. Így találtak egymásra a hangok és azok lejátszói. A végeredmény pedig egy frankó post-metal album lett.
Az újévet egy friss megjelenéssel indítjuk: a Zephyr
nemcsak régi ismerősünk, de megbízhetó fülelnivalónk is.
Emellett becsületkasszás a Bandcamp oldalán.
