A FB-csoportban hírként már linkeltem, de most itt van az egész.

 

Róluk is jó rég hallottunk utoljára, pedig

az egy hónapja megjelent új albumuk a többihez hasonlóan nagy jóság.

 

Újévi meglepi: az új The Cure album élő felvétele.

Írországban sok az óceán és a zenész is. Így találtak egymásra a hangok és azok lejátszói. A végeredmény pedig egy frankó post-metal album lett.

 

Ez itt kérem egy tavalyi kimaradás. FB.

 

Az újévet egy friss megjelenéssel indítjuk: a Zephyr

nemcsak régi ismerősünk, de megbízhetó fülelnivalónk is.

Emellett becsületkasszás a Bandcamp oldalán.

 

Hat tétel bő hetven percben kibontva, melyekben az A Swarm of the Sun több (al)stílus szintetizálásával hoz létre egy magasabb minőségű egységet. Röviden ennyi az An Empire körülírása. A mostanában extrém hosszúnak számító játékidő miatt idő és türelem kell a nagylemezhez, de ha egyszer beakad, onnantól kezdve maga a csoda, amit végtelenítve szeretnél fülelni. Próba:

 

Kim Deal első szólóalbuma jobban tetszik,

mint az újabb kori Pixies albumok bármelyike. Csekira:

 

Negyedszer vendégünk a svéd Vokonis, és ez alkalommal sem kell csalódnunk bennünk. A Transitions az év egyik legjobb sztónerikus mötál albuma nálam. Hallga' csak:

 

Az ötödik Black Country Communion nagylemez ugyanolyan frankóság, mint az előző albumaik: négy csodálatos zenész a saját bejáratú hard/blues rockjával töltötte meg.

A csillagkeletkezés rejtelmeibe avat be idei, két monumentális improvizatív dalt tartalmazó albumával a The Cosmic Dead. A pszichedelikus hangfolyamba belemerülni ér.

 

Itt van az egész nagylemez, mert szeretitek. A Doedsmaghird egyébként a Dødheimsgard sötétebbik fele, amit Mr. Vicxit Baba Maharaja (a.k.a. Vicotnik) és Ms. Longue Vie Imminent Doom (a.k.a. Camille Giraudeau) művel közösen. Nem egy könnyű muzsika, de megéri alaposan belebújni.

 

A Delving Nicholas DiSalvo, az Elder énekes-gitáros-billentyűsének projektje, ami csodálatos psycho-space rockban utazik. Ennyi a lényeg, a részleteket megtalálod a csatolt sajtódoksiban.

 

Nyolcadik nagylemezén is keményen belemászik az arcodba Ice-T & Co. A Merciless szerintem picit jobb, mint a Carnivore, és hangyányival haloványabb a Bloodlust-nál. Egyébként minden stimmel.

 

Nem vagyok oda a feldolgozáslemezekért, de az idei Myles Kennedy-Slash közös album sokat pörgött nálam év közben. Minden dalból kihallatszik a zene szeretete, és az illusztris vendégek is rendesen odateszik magukat.

A Sunravent senkinek sem kell bemutatni, aki valaha is hallgatott már Grand Magust. Frankó, heavy metalt és tradícionális doom-ot ötvöző zenéjük minden hithű, felvarrós farmerdzsekót hordó metallernek kedvence.

 

Nemrég böngésztem a Bandcamp éves lemezlistáit, és egyszer csak visszahőköltem: Mi van, lemezt adott ki a Galliano?

A 90-es évek acid jazz formációja titkos kedvencem volt mindig is, Gilles Peterson kiadója, a Talkin’ Loud is azonnal lecsapott rájuk. A ’92-es A Joyful Noise Unto the Creator ott van a best of lemezeim közt. Ezt követte még egy-két album, meg koncertfelvétel, remix, de 1997 óta nem adtak hírt magukról.

Vannak itt még szkafanderes űrrokkerek...?

 

Még mindig az első, Silver Buddha Dreaming című nagylemezük a legjobb.

 

Öcsiék idén is hozták zeneileg a papírformát. Muzsikájuk egyszerre hoz közel egymáshoz távoli világokat, de nem folytatom, mert a végén geil lenne. A lényeg, hogy ez egy frankó '24-es album.

 

Magasfokú nyomasztás ötven percen keresztül, öt tételben.

 

Idén volt egy ilyen is.

 

Régi ismerőseink idén ünnepelték a banda húsz éves fennállását, erre utal a lemez címe is. Zeneileg a svédek továbbra is kiválóan csapatják az enerigadús, tempós punk rock és a húzós hard rock keverékét.

 

Idén a Mr. Bison is egy frankó nagylemezzel örvendeztette meg a rajongókat.

Korábban

 

Valamikor réges-régen, még a freeblog idejében szerepelt nálunk a Swallow the Sun - ha jól emlékszem. Utoljára kb. egy évtizede hallottam felőlük, ezért kíváncsian álltam neki a Shining hallgatásának. De nem kellett csalódnom, mert - mégha az emlékeimben post-metallerekként is éltek - új albumuk frankó death doom metált tartalmaz. Aki barátja az ilyen zenének, annak kedvence lesz ez a banda is.

 

Ulvericus Syntheticus.

 

A Sergeant Thunderhoof az élő példa arra, hogy vannak még bandák, amelyek lemezről lemezre egyre jobbak. Ezt az állítást füleléssel ellenőrizheted:

 

Szeretem, amikor a név és a cím pontosan leírja a lényeget: a Cemetery Skyline valóban síri és síron túli muzsikát fogalmazott meg bemutatkozó albumán, és a szerzemények tényleg az északi, de nem szentimentinyálas gótikával duruzsolnak a kagylókba. A banda valójában egy jó értelemben vett zuppergrupp, tagjai pedig: Mikael Stanne nótafa (Dark Tranquillity, The Halo Effect, Grand Cadaver), Markus Vanhala gitárnyűvő (Insomnium, Omnium Gatherum, I Am The Night Horde), Santeri Kallio billentyűző (Amorphis), Victor Brandt basszista (Dimmu Borgir, Witchery, ex-Entombed, ex-Satyricon), valamint Vesa Ranta dobverő (Sentenced, The Abbey). innentől kezdve mindent tudsz: kiváló dalok nagyszerű zenészektől, főlényesen remek kivitelezéssel.

 

A negyedik Gaerea album hasonlóan erősre sikerült, mint a másik három.

 

Hangszínházunk bemutatja a hatodik Tribulation nagylemezt.

Első-második bekkre nekem jobban tetszik az előző két albumuknál.

 

Gyönyörű lassúságok a londoni 40 Watt Suntól.

 

Van új Opeth. És Okkerfejű Mihály ismét hörög! Öejjj!!!

Az év végi megjelenések között a Crippled Black Phoenix van soron. 

 

Itt van a friss, finom ecetes Sóstapír!

 

Van itt egy új lemez. Füleléshez felkészülni:

Mennyboltvérzés.

Hatalmas, bőröd alá mászó, istenes (fohászkodó és hazataláló) reppalbum, gyönyörű blues- és gospellúpokkal. Gomolyog, csuszamlik, masszív, erőt ad. Dícsértessenek a latrok!

Legyél most már te is kutya ebben a szipi-szupi világban!

"Gonosz gép setéten darálja végtagról végtagra csíra kis éned. Gerezdről gerezdre halad a lakodalmas hullahámozó. Csivaváddal együtt gyalul, lüktet, löttyint bürökkel nyakon. Sulyokbukszusok sarjadnak nyomában." (Vörösmarty Mihály: The Bug)

Kedvenc agyamentjeink megint agyamentkedtek egy sort.