Szépen, lassan indítsuk el az új évet az új Ulver nagylemezzel.

A Chat Pile idén Hayden Pedigo folkgitárossal adott ki közös albumot. A remekül sikerült album létrejöttéhez mindkét előadó kilépett a komfortzónájából, hogy megtalálják a legkisebb közös többszöröst. Cserébe egy lassú, csak helyenként zajongó, de szívfacsarással egészen a katarzisig juttató nagylemez lett a végeredmény, ami a Woven Hand morcosabb hangulatait juttatja az eszembe.

 

Két órányi koncertfelvétel, négy Memento Mori sessionbeli felvétellel megtoldva.

Hogy a Sign of the Wolf név egy "valódi" együttest takar-e, vagy csak öreg rókák farkasok örömzenés projektje, nem tudom. De nem is igazán érdekel, a lényeg ugyanis az, hogy összeállt egy rakat korábbi Sabbath, Dio, MSG, Quiet Riot, Whitesnake zenész (és nem folytatom tovább, akit érdekel, vagy megtetszik neki az album, úgyis feltúrja a részletekért a netet), és feljátszottak kilenc olyan dalt, amit és ahogyan csak ők tudnak. Fülelj csak:

Az ego halála lényegében a spirituális újjászületésre és evolúcióra vonatkozik, ezért, bár nyugtalanító érzés lehet, tulajdonképpen nem kell félnünk tőle. Az ego halála, vagy inkább feloldódása átalakító, életigenlő és spirituális élmény. Amikor az egód feloldódik, jó úton jársz a spirituális átalakulás felé, ami megváltoztatja az egész életedet. Ezt a változást formázta hangos halálmetál dalokba bemutatkozó albumán a Massachusettsből érkező Ancient Death. Ennél rosszabb indítást sose halljunk! FB oldal az nuku.

 

Tizenhárom év után van új USX nagylemez. Ráadásul nagy jóság.

 

Ez pedig a másik nagylemez, amit a Mikulás behajított a kéményen keresztül.

 

A Mikulás idén is gondolt ránk, és egy mosolygós, vidám lemezt hozott nekünk.

 

A Suncraft norvég sztóner rákenró banda. Zenéjüket úgy kell elképzelni, mintha a The Sword és a régi Queens of the Stone Age közösen jammelne Ramones dalokat.

Idei megjelenés volt az Earth 2016-os koncertfelvétele is.

A májusi megjelenéshez képest kicsit késtem vele.

 

Negyedszerre vendégünk a germán black/post-metal csapat. Ráadásul szerintem az Innern saját kategóriájában idén ott lesz a legjobb albumok között. Hallgatócska fülzúzócska:

 

November végi sötétség, üdvözöllek! FB

 

A csendes post-rocktól a slowcore-on keresztül egészen a jól megdörrenő shoegaze-ig terjed a texasi Shallowater duó zenei territóriuma. Saját kategóriájában kiváló album, ami méltatlanul kevés figyelmet kapott, mióta két éve megjelent. Fülelni muszáj:

 

A Vampire Weekend Los Angeles-i banda, és szomorvidám indie rockban utazik. Anno a '13-as Modern Vampires of the City című albumuk méltatlan módon nem kapott posztot, pedig megérdemelte volna. Ami után bő egy évtizeddel tavaly kiadták az Only God Was Above Ust, amit nyugodtan nevezhetünk eddigi magnum opusuknak. A zenéjük pedig alapvetően független gitáros hamburger, aminek határai a neo-pszichótól a noise popon keresztül a chamber popig húzódnak. Egy nagyon sokadik lemez, amit mindenkinek érdemes ismernie, aki nyitott fülekkel jár.

Mókás bandanévhez vicces lemezcím dukál a göteborgi Lommi szerint. Persze ha rákeresel, akkor Tony Iommi bácsi dolgait fogja kiköpni a kereső. Nekünk viszont legyen elég annyi, hogy egy frankó sztóner metál albumról van szó, ami bemutatkozó anyagnak igencsak frankóság. FB csoport, az nuku.

 

Esős, borongós időben az elmének tetszetős lehet elmerülnie a transzcendensben. Ehhez nyújt segítő kezet (illetve inkább: fület) a hollandus létére sötét északi pogány folkban utazó és utaztató Sowuto. Hallga' csak:

 

A sivatag mélyén pedig továbbra is mélyen búg az Ásító Ember.

 

Robert Planthez hasonlóan a másik Rockpapó is hosszabb idő után adta ki az új nagylemezét. De a Chosen szerintem jobb lett, mint a Saving Grace.

Elviekben a Gaahls WYRD black metal, de az én füleimnek nem csak az: kihallok belőle az avantgardizmustól kezdve a doom-on keresztül egy hangyányi Type O-ig sok mindent. Nekem tetszetős lett, még ha nem is hallgatom minden délután monitorbámulás közben.

 

Keresel valamit, ami nem metál, és érzelmekkel, de nem szentimenti érzelmeskedéssel teli dalcsokrot kapsz tőle, amit akár egyedül sétálva is fülelhetsz a csendes őszi időben, miközben az ágaktól lassan elbúcsúzó falevelek hullását figyeled? Akkor a Racing Mount Pleasant idei nagylemeze éppen rád vár. Fülelés lefelé:

 

Őszi gyönyörűségek a Riverside énekesének egyemberes projetkjétől.

 

Hangulati doom és sludge metal keveredik a Los Angelesi Faetooth lánytrió muzsikájában. A Labyrinthine olyan, mintha holdfényes őszi éjszakán az erdőben barangolva hirtelen egy tündérek vezette szertartásba botlanál. Akik hol éterien énekelnek, hol pedig durva, torz hangon kántálva idéznek meg valami nem evilági lényt. Egyszerre érdekesség és egyúttal jóság is.

 

Régen volt noise rock, úgyhogy következzen a Great Falls tavalyelőtti nagylemeze. Az Objects Without Pain jóféle zajongást tartalmaz, ami a Botch, KEN Mode, Khanate rajongóinak tetszetős lesz.

 

A belga Psychonaut harmadik nagylemeze a progresszívkedő post/sludge metál határait kutatja, a végeredmény pedig a The Ocean és a Pink Floyd szerelemgyereke is lehetne. A World Maker jó eséllyel az év végi legjobb korongok közé is bekerülhet. Ráadásul becsületkasszás. Füleldoda:

 

Az új Wino lemez csak úgy, sutty! Iderepült a semmiből.

 

A brit Conjurerrel '18-ban találkoztunk először a blogon, azóta egy split és egy nagylemez került ki a kezük közül. Új korongjukon továbbra is kitűnő dalok sorakoznak, melyek a sludge és a post-metal zenéket gyarapítják. Ha anno tetszett a a Mire, akkor ez sem fog az októberi szélviharban hidegen hagyni.

 

A Void of Sleep is negydszerre szerepel a blogon. Proggerkedő sludgy muzsikájuk lényegében változatlan, illetve szerintem ez a nagylemez kicsivel jobban sikerült, mint közvetlen elődje, a 2020-as kiadású Metaphora.

 

Közös EP-t adott ki a Mars Red Sky és a Monkey3. Két, tíz percnél is hosszab kollaborációs space rock alkotás, és egy rövid kivonat az első dalból - ennyi a harminc percet alulról súroló EP tartalma. A kollektív munka mindkét gyümölcse finom és ízletes lett. Csekira:

 

Wolvennest, negyedszer is. A jóság a szokásos.

 

Gyilkos tempójú sludge metal árad az új Tombs lemez mind az ötven percéből, és akit nem ijeszt meg ilyen tömény düh- és gyűlöletadag, az inkább hallgasson Záray és Vámosi sanzonokat.

 

Egy borús, szeles októberi szombat délután nincs is jobb

egy kis öregsulis halálmetálnál.

 

"Heavy, Low and Witchy." - Bandcamp oldalán így jellemezi saját muzsikáját a clevelandi Frayle. És olyan is: lassan fúr egészen mélyre, miközben letaszít a semmibe, de valahogy mégis fölemel a plafonig. Boszorkányos dúmszterek és dúmszterinák, szevasztok!

 

Öt év után megérkezett az új Testament nagylemez.

 

A Blood Vulture Jordan Olds egyemberes projektje, és doom metal a játék neve. Amit igazán jól művel, mert adagol hozzá egy keveset a kilencvenes évek elejének rockjából, és belekever még egy csipetnyi gótikát is. Ezek a fűszerek teszik igazán változatossá a bemutatkozó albumot, amit mindenképpen érdemes fülelni.

 

Tíz évet kellett várni az új Zatokrev nagylemezre, de megérte. Ilyen frankó post-metált régen hallottam, a svájci banda anyaga szreintem az év legjobbjai között van.

 

Ez pedig az utolsó nagylemez idejéről ránk maradt fél órás Cathedral szösszenet.

Nosztalgiához

 

Hirtelen a semmiből feltűnt Kirk kapitány második szólóalbuma.

Az Agriculture második nagylemeze nem árul zsákbamacskát: itt bizony a blackgaze cimkébe csomagolt avantgarde-izmusba merül bele a hallgató. Elég mélyen ahhoz, hogy a furán játszott black és post-metal mellett a zajongásnak is örülhessen - már amikor egy nehézsúlyú albumnál lehetséges az ilyesmi. A lényeg, hogy már most, a megjelenés idején jó páran az év albumát kiáltják rá. Füleléssel te is kiderítheted, hogy neked az-e:

 

Öt év után van egy ilyen lemez is a hallgatnivalók között.

 

Adrian Belew, Steve Vai, Tony Levin és Danny Carey úgy döntöttek, hogy King Crimson Tribute Bandként fel- és megidézik az alapbanda nyolcvanas években született három nagylemezét. Nagy jóság.