Mindenki egyéni hangon megszólaló, súlyban ázó és újító zenékre vágyik (brit tudósok kimutatták, hogy ez alól csak az AC/DC hívei a kivételek), de egyre mélyebbre kell fúrni a net bugyraiba ahhoz, hogy ilyesmit találjon az ember. De most itt van a belga Wyatt E., amely társulat a (vélt vagy valós)…

Tavalyi elmaradás a 2024-es Five The Hierophant nagylemez, ami pedig az eddigi legjobb munkájuk szerintem. Apeiron by Five The Hierophant 

Ha egyszer-kétszer bedurvuló, de a játékidő nagy részében befelé figyelő törzsi, és mégis alaposan fejbe verő muzsikára vágysz, ami a reggeli csikorgó fagyot is képes felolvasztani, akkor az Abur mindenképpen neked szól. Csekira: Abur by Pothamus 

Írországban sok az óceán és a zenész is. Így találtak egymásra a hangok és azok lejátszói. A végeredmény pedig egy frankó post-metal album lett. The Ocean Pours In by Partholón 

Ez itt kérem egy tavalyi kimaradás. FB. Erg by Agrypnie 

Hat tétel bő hetven percben kibontva, melyekben az A Swarm of the Sun több (al)stílus szintetizálásával hoz létre egy magasabb minőségű egységet. Röviden ennyi az An Empire körülírása. A mostanában extrém hosszúnak számító játékidő miatt idő és türelem kell a nagylemezhez, de ha egyszer beakad,…

Itt van a friss, finom ecetes Sóstapír!  Hin helga kvöl (24-bit HD audio) by Sólstafir

A Facebook csoportban valaki a megjelenés idején már linkelte, de Christmas kisasszony új korongja mindenképpen posztot érdemel. Ridiculous And Full Of Blood by Julie Christmas  Ráadásként egy régi olvasónk bővebben kifejti mindezt a hajtás után:

Jó ebédhez szól a fémes nóta az Amiensus idei kétrészes albumával.  Reclamation: Part 1 by Amiensus

Tíz éve jelent meg az előző Generation of Vipers nagylemez, a Coffin Wisdom, melyet anno posztoltam is. Az új album megmaradt a jól bevált formulánál: a Guilt Shrine-on jóféle post-metal hallható, ami nagyrészt Neurosis- és Isis-imádaton alapul. Az új albumnak nemcsak a rövidsége, hanem a jól megírt…

Még februárban jelent meg az Isztambul-Berlin tengelyen alkotó Bipolar Architecture második albuma. Post-metaljukhoz pont annyi halálmetálos agressziót és blackened miazmát kevernek, hogy jól essen őket hallgatni, viszont ne érezd azt, hogy koppincsbanda húzza a fejráznivalót a füledbe. Egy újabb…

Három év telt el a Memorial óta, és újra itt van a Spaceslug. Az Out of Water post-metalt kever stoner doommal, röviden, tömören, bő fél órában. Csodás csapás még májusból. Out Of Water by Spaceslug 

Zene húros és ütős hangszerekre, valamint Alcsesztára. Legközelebb élőben: 2024. november 20., Dürer kert Les Chants de l'Aurore by Alcest 

Gyógyító Sumákolás közel nyolcvan percben.  The Healer by SUMAC

Egy hónapja került a boltokba a holland Dool harmadik korongja, amit az első két nagylemez után határozottan vártam. Ehhez képest minden egyes alkalommal csak nyögvenyelősen tudtam végighallgatni. Nem rossz, de nekem pont olyan unalmas, mint amennyire friss hang volt a társulat a 2017-es Here Now,…

Öt hosszú év, illletve egy világjárvány telt el az Inter Arma legutóbbi sorlemeze óta, de most megérkezett az új albumuk. Amiben nem csalódtam, mert simán hozza a '16-os Paradise Gallows óta megszokott minőséget. Így nem csoda, hogy lassan három hete pörög a lejátszómban. Tessék csak…

Harmadszor is vendégünk a Dvne. Korábban. Legközelebb élőben: 2024. június 5-én a Dürerben. Voidkind by DVNE 

Helgát hallgatni olyan, mintha Björkkel és Myrkurral közösen csak úgy, minden cél nélkül bóklásznál az erdőben. Közben megérintene a természetre figyelés, valamint a jól megkomponált és felvezetett daloknak hála, a bő háromnegyed órás hanganyag végén a katarzist is elérheted. A Wrapped in Mist egy…

Tavaly ősszel a harmadik Wolvennest nagylemez is megjelent. A Dark Path dalai hozzák a bandától megszokott magas színvonalat. The Dark Path To The Light by Wolvennest 

A jelenlegi formájában ismert civilizáció összeomlása utáni első, és az emberiség szempontjából utolsó, apokaliptikus télről szól a Cenozoa december végén megjelent nagylemeze. Mindezt hanganyagba főként a post-metal, mellette pedig a doom és a black segítségével préselte az egyemberes görög…

A norvég Leonov dalait zeneileg a doom, a post-metal és a post-rock által határolt háromszögben találjuk meg. A nagylemeznek emellett van egy határozott filmzenei hangulata is, és az ezzel együtt kialakult összkép volt az, ami nálam gyorsan beette magát a lejátszómba. Lehet, hogy semmit nem találtak…

2006 már egy ideje elmúlt, úgyhogy ennek örömére a Giant Squid remekműve kapott egy újrakeveréssel egybekötött újrakiadást. Metridium Fields (2023 Remaster) by Giant Squid 

A fémes durvulat és az álmodozó shoegaze (szinte) tökéletes fúziója. Nem gondoltam, hogy az ilyesmi lehetséges, pedig de. When No Birds Sang by Full of Hell, Nothing 

A mágikus-pszichedelikus borító mögött egy kiváló bemutatkozó album rejlik. Az Inherus tagjai olyan csapatokból verbuválódtak, mint a Forlesen, a Lotus Thief, a Swallow the Ocean, és a Witchkiss, zenéjük fő alapvetései pedig a post-metal és a doom. A jól megírt dalok emellett tökéletesen visszaadják…

Amalie Bruun új albuma nem egységesen a feketefémen alapul, mint a Mareridt, nem egekben szárnyal, mint a Folkesange, hanem Fradi-leveshez hasonlóan mindenből van benne egy kicsi. Az echte folkereknek és blackereknek ez jó eséllyel szájhúzásra, az elmélyült fülelőknek pedig mosolyra ad okot.  Spine…

A hangok és a kereső azt mondják, hogy tavaly nem kapott posztot a második White Ward nagylemez. False Light by White Ward 

A denveri Wayfarer feltalálta az amerikai gótikus western és a black metal zenei keresztgyermekét. Létezik olyan, hogy gótikus feketefém? Mert ha igen, akkor ez nagyon frankó. American Gothic by WAYFARER 

Az öt év után megjelent új Morne friss, mint egy kora reggeli arcraesés. Zenéjük továbbra is a post-metal és a sludge tökéletes keresztezése, és hasonló mély nyomokat hagy a hallgatóban, mint a To the Night Unknown. Engraved with Pain by MORNE 

Érdekes képződmény a Bees Made Honey in the Vein Tree: annyi műfajt és szubzsánert kevernek egymással, hogy már maga a törekvés is megsüvegelni való. Mert ha feldobom, psziho sztóner, de ha leesik, akkor post-metal, drone, vagy éppen doom metal. A végeredmény nyolcvan percnyi csillagködbe néző…

Belgiumban alkot a Lethvm, és post-metaljukat sludge és feketefém teszi változatossá. A Winterreise a harmadik nagylemezük, remélhetőleg a folytatás sem lesz ennél gyengébb. Winterreise by Lethvm 

A Svalbard negyedik albumát nyugodtan nevezhetjük a három évvel ezelőtti When I Die, Will I Get Better? ikertestvérének is. Részükről mind az intenzitás, mind pedig a zenei minőség változatlan, úgyhogy fülelésre fel! The Weight Of The Mask by Svalbard 

A titkos kedvencek közé tartozó SubRosa 2019-es oszlása miatt érzett szomorúságot tavaly nagyban csökkentette a The Otolith bemutatkozó albuma (Folium Limina, 2022). Idén ősszel ismét örvendezhetünk, mert a The Keening szintén a 'Rosa utódja: a korábban az anyazenekarban gitáros-énekes posztot…

A texasi Stillbeing a doom által inspirált post-metalt játszik. Idei bemutatkozó nagylemezük négy, összesen egy órás játékidejű szerzeményt tartalmaz, melyek hangulata a szónikus intenzitástól a mélázó csöndességig terjed. Ami főként megtetszett a World Builderben, hogy remekül megkomponált súllyal…

Lassan negyedszázada léteznek, és a Hollow a brit The River negyedik nagylemeze. A társulat önmagát zeneileg doom/post-metal kevercseként jellemzi, és bár nagyjából igaz ez a körbelövés, azért könnyen félrevezethet. Mert itt nincs gyomorkorgató hörgettyűzés, és vérnősző dúvadkodás, viszont van…

A Silver Moth új társulat (hogy banda vagy projekt, nem tudom, a hálón sehol sem nevesítették), amelyet Academy of Sun-, Abrasive Trees-, Burning House-, Prosthetic Head-tagok alapítottak, a társaság vezére pedig Stuart Braithwaite a Mogwaiből és a Minor Victoriesből. Zenéjüket sokféle cimkével…

Következő bandánk a chilei Luxferre, amely egy 2017-es EP után idén tél végén jelentette meg bemutatkozó albumát. 2022-re a műfaji határok totálisan átjárhatók, és nem is számít innovatívnak az az előadó, amelyik nem keveri a szezont a fazonnal, vagy valami ilyesmi. A kvartett ennek megfelelően a…

Az idahoi Barren Lands frankó énektelen post-rock/post-metal kevercset nyomat, melyben a post-rockból van több. Nem vált meg világokat, de kifejezetten üdítő fülelnivaló. The Singularity by Barren Lands 

Az egy éve megjelent De Doorn újrakeverését Seth Manchester végezte, kinek keze munkáját korábban olyan előadók anyagai dícsérték, mint a The Body, Full of Hell, vagy Lingua Ignota, és még sokan mások. Kiadta: most is a Relapse Records. Füleldoda:  

Idén egyelőre nem sok post-metal albumtól ájultam el. Persze ott vannak a szeren a Cult of Luna, a Celeste, és az Absent in Body idei anyagai, melyek mellé harmadik nagylemezével feliratkozott a brit Hundred Yeard Old Man. Egyedül a hanganyag nyolcvan perces hossza lehet első körben riasztó, de a…

Érdemben nem tudok róla nyilatkozni, mert most hozta a postás, annyira friss. De Norbertünk sírni fog, ha meglátja, hogy az új Cave In album hetven perc hosszú.