Megérkezett az új Shores of Null album is.
Legközelebb élőben: 2026. október 24., Robot, előzenekar nuku
Megérkezett az új Shores of Null album is.
Legközelebb élőben: 2026. október 24., Robot, előzenekar nuku
Az új The Lovecraft Sextet jellemzéséhez elég ha ránézel a lemezborítóra. Egy-két hallgatás után úgy éreztem tőle magam, mintha vezeklésként kilógó belekkel, fejjel lefelé egy létráról függnék, és világomat nem tudva azt kérdezném: "Banyek, ez a korong tényleg ennyire odabasz?" Derítsd ki, hogy téged is fellógat-e:
Női énekkel kivitelezett, okkult-pszichó témákat felvonultató doom muzsikában utazik a brit Druidess. A Trip Meadow a bemutatkozó nagylemezük, ami jól sejteti, hogy lesz még több kraft ebben a bandában.
Az amerikai Rahvn második nagylemezén nagyon frankó
feketés halálmetált vezet fel a nagyérdemű számára. Füleld csak:
Igen, elsőre én is ugyanúgy Shrinebuildernek olvastam a banda nevét, mint most te. Sajnos azonban nem a 2008-as csodálatos cím nélküli nagylemez folytatásáról van szó. A Shrineburner egy Chicagói duó, melynek ez a bemutatkozó albuma. A Hymn of Despair öt dalból és egy rövid introból áll, melyek a slude és a doom metalt keverik egymással nagyon is jó ízléssel, emellett a post-metal felé is elkalandoznak. Kellemes őszi meglepetés. FB-oldal az nincs.
Régi kedvencünk nem sokat várakoztatott bennünket: három év után megérkezett az új The Machine nagylemez. A képlet a szokásos, az Another Sunon jóféle krautos-robotikus pszichós rock hallható.
Inkább kivétel, mint általános jelenség, hogy egy banda pályafutásának második felében adja ki a legjobb albumát. A Protomartyrral most ez történt: hetedik korongjukkal saját világukon belül eddig ez a csúcs, de legrosszabb esetben is dobogós lemez a Hotel Usona. Hallga' csak:
A Villagers of Ioannina City harmadik albuma ugyanolyan királyzsír lett,
mint a hat évvel ezelőtti Age of Aquarius.
Nyolc évet kellett várni a Pan negyedik nagylemezére, de megérte. A Glacial ugyanolyan jóság lett, mint elődje, a The Boreal Coast. Fülelés van:
A francia Glowsun sem az a kapkodós társaság: előző, Beyond the Wall of Time című korongjuk 2015-ös megjelenésű. A hosszú várakozás után viszont az egyik legjobb idei sztóner nagylemezzel rukkoltak elő. Idesüss:
A Kongh bő tizenhárom évre feloldódott az időben, de most visszatért. Az új album három, ultramegafakin hosszúságú dalból áll, de szerintem ez az eddigi legjobb munkájuk. Aki komálja a doom és a sludge ütős keverékét, annak bizonyosan tetszeni fog ez a lemez.
Hat éve találkoztunk a Molokennel, viszont az új, cím nélküli nagylemezük sokkal jobban sikerült, mint anno az Unveilance of Dark Matter. Füleld csak:
Mi történne, ha az álmok önmaguktól a vírusokhoz hasonló, emberről emberre terjedő éjjel fertőző ágensekké kifejlődve burjánzanának el az alvók körében? Ezt a furcsa kérdést járja körül a svájci Rorcal legújabb munkája. Hogy mire jutottak? Te is megtudhatod, ha fülelsz. De véletlenül se aludj be közben!
A Green Lung egy doom bandához méltón igazi Sabbath-imádatot mutat be, valahol a Master of Reality és a Vol. 4. környékéről. Akinek ennyi nem elég, azt csókolja homlokon a Nekropolita!
Emma Ruth Rundle kilencedik nagylemezét a lassabb, meghittebb dalok uralják. Ennek ellenére azonban a hölgy zenéje rendesen odacsap, amikor pont arra van szükség.
A Black Lung negyedik nagylemezéről majdnem megfeledkeztem, pedig frankó doom-os, sztóneres rockmuzsikát tartalmaz. Fülelni tessenek:
Mert te is szereted a veszett tigrisként acsarkodó
jappó dítmetál és blekk meghökkentő keveréket. Ez ennyi.
Alig egy év telt el a bemutatkozó She Walks by Moonlight nagylemez óta,
és máris itt van a második Moon Destroys korong.
Eddig a pontig a Chat Pile minden újabb lemeze egyre jobb lett. A nagy kérdés innentől pedig az, hogy van-e még feljebb a Who Loves the Sun után?
Míg a 2018-as Blackout albumot ronggyá hallgattam, addig a négy évvel ezelőtt megjelent Devil's Ball nagylemez úgy ment el mellettem, mintha nem is lett volna. Most viszont ismét a régebbi erejét mutatja a banda: az Achilles jóféle fülelnivaló. Igaz, hogy a korong közepe tájékán található dalokban erősen ott van a The Night Flight Orchestra hatása, de mellettük a Horne-féle frankó hard rock is hallható, sőt: némi ikergitáros galoppozás is felüti a fejét a lemez vége felé. Csekira:
A Dark Poem, Part I: The Shores of Melancholia
A Green Carnation szerintem helyesen döntött, hogy nem egyszerre szabadította rá a világra két órányi hosszú dalfolyamát, hanem három részre osztva, kb. másfél év alatt jelent meg a Season of Mistnél. Mindezeken túl több szép mondatot írtam róla már kétszer is, de egyszer az Edge-ben, egyszer pedig a Brave-ben szállt el a bejegyzésem, ezért nem ragozom tovább. Hallgatni arany:
Az Impureza dél-francia banda, annyira, hogy már-már spanyol. Zenéjükben a halálmetál keveredik a flamencoval és a progmetállal, a végeredmény pedig annyira egyedi, hogy ők maguk a hispanic death metal cimkével írják körül szerzeményeik lényegét. Az Alcazáres a spanyol rekonkviszta idejébe vezeti el a hallgatót, és van benne minden, mint a karácsonyfán. Inkvizíció, jó és rossz harca, misztikus-mitikus lovagi küldetések, egyházi elnyomás, és minden, ami a szent háború témakörébe belefér. Elsőre furának tűnik, de ha egyszer ráhangolódsz, akkor rendesen bele lehet merülni.
Negyedszerre vendégünk a blogon a gothic-punk-deathrock-sludge-garage-noise kevercs nagymestere, a Wailin Storms. Hallgatni arany:
A Gót Császárnő a sötétben motoz. Nagyon is frankón.
Legközelebb élőben: 2026. december 7., Akvárium