A 2022 óta létező, Mats Gustafsszónikus kísérleti zajongó jazz rockot alias Backengrillen bírod?

 

A Kinship számomra 2024 egyik legjobb nagylemeze volt. Idén pedig az In Vain társaságában április 18-án az Analog Music Hallban fogja nálunk tiszteletét tenni a Iotunn.

 

Az ausztrál Karnivoolt második, Sound Awake című albumukkal szerettem meg. A banda akkoriban, és még utána jó ideig nem tudta levetkőzni a "Tool Light" cimkéjét. Fura mód abban is hasonlítanak a Toolra, hogy új nagylemezükre tizenhárom évet kellett várni. Cserébe viszont nagyon megérte, mert egy frankó alternatív progger korongot tettek le az asztalra. Az In Verses február első hetének évlemeze.

A KMFDM-et a Drug Against War videoklipjének köszönhetően ismertem meg a kilencvenes évek első felében, és munkásságukat azóta is rendszertelen rendszerességgel követem. Két évvel ezelőtti legutóbbi, Let Go című albumukon volt több, első hallásra ütős, jól megírt dal, de végül tartósan nem maradt meg a lejátszómban. Merőben más a helyzet az Enemyvel: az új album pár hallgatás után kifejezetten tetszik, és sokkal inkább átgondolt, jól megszerkesztett hanganyagnak tűnik közvetlen elődjénél. Füleld csak:

 

Hét év után megérkezett a hetedik Mayhem nagylemez. Ha kicsit jobban adnak a számmisztikára, akkor február 7-én jelent volna meg. Vagy július 7-én.

 

Hi hi ha ha, megint itt van It It Anita!

 

A nottinghami banditák ismét megmondják.

 

Megérkezett a lehetőség: most meghallgathatod

a Vörös Vezér végső gondolatait a dolgok állásáról.

Ha tíz évvel a Moon Shaped Pool után már nagyon hiányzik a Rádiófej,

akkor itt az ideje koncertfelvételeket fülelni tőlük:

Az ontarioi Pale Horse Ritual átveszi a stafétabotot az Electric Wizardtól. Ebből már tudod, hogy jóféle, zsírosan csúszó riffekkel teli, lassú sztóner/sludge metalt fogsz szűk negyven percben a füleidbe applikálni.

 

Végre itt van egy kis rákenró Norvégból!

 

Az új Soen nagylemez olyan, mint az előző. Meg a kettővel ezelőtti. És mint a hárommal ezelőtti. Szóval ez az egyetlen, ami nem tetszik bennük: hiába a nagyívű dallamok és a jól megírt dalok, kábé negyedszerre adták ki ugyanazt a korongot, és csak a számcímeken változtattak. Néhol gyakorlatilag még a dallam is ugyanaz:.

A Kreator megidézte a Világ Zúzóit. Hallga' csak:

 

Cumbájspíl ez megérkezett jól.

 

Szépen, lassan indítsuk el az új évet az új Ulver nagylemezzel.

A Chat Pile idén Hayden Pedigo folkgitárossal adott ki közös albumot. A remekül sikerült album létrejöttéhez mindkét előadó kilépett a komfortzónájából, hogy megtalálják a legkisebb közös többszöröst. Cserébe egy lassú, csak helyenként zajongó, de szívfacsarással egészen a katarzisig juttató nagylemez lett a végeredmény, ami a Woven Hand morcosabb hangulatait juttatja az eszembe.

 

Két órányi koncertfelvétel, négy Memento Mori sessionbeli felvétellel megtoldva.

Hogy a Sign of the Wolf név egy "valódi" együttest takar-e, vagy csak öreg rókák farkasok örömzenés projektje, nem tudom. De nem is igazán érdekel, a lényeg ugyanis az, hogy összeállt egy rakat korábbi Sabbath, Dio, MSG, Quiet Riot, Whitesnake zenész (és nem folytatom tovább, akit érdekel, vagy megtetszik neki az album, úgyis feltúrja a részletekért a netet), és feljátszottak kilenc olyan dalt, amit és ahogyan csak ők tudnak. Fülelj csak:

Az ego halála lényegében a spirituális újjászületésre és evolúcióra vonatkozik, ezért, bár nyugtalanító érzés lehet, tulajdonképpen nem kell félnünk tőle. Az ego halála, vagy inkább feloldódása átalakító, életigenlő és spirituális élmény. Amikor az egód feloldódik, jó úton jársz a spirituális átalakulás felé, ami megváltoztatja az egész életedet. Ezt a változást formázta hangos halálmetál dalokba bemutatkozó albumán a Massachusettsből érkező Ancient Death. Ennél rosszabb indítást sose halljunk! FB oldal az nuku.

 

Tizenhárom év után van új USX nagylemez. Ráadásul nagy jóság.

 

Ez pedig a másik nagylemez, amit a Mikulás behajított a kéményen keresztül.

 

A Mikulás idén is gondolt ránk, és egy mosolygós, vidám lemezt hozott nekünk.

 

A Suncraft norvég sztóner rákenró banda. Zenéjüket úgy kell elképzelni, mintha a The Sword és a régi Queens of the Stone Age közösen jammelne Ramones dalokat.

Idei megjelenés volt az Earth 2016-os koncertfelvétele is.

A májusi megjelenéshez képest kicsit késtem vele.

 

Negyedszerre vendégünk a germán black/post-metal csapat. Ráadásul szerintem az Innern saját kategóriájában idén ott lesz a legjobb albumok között. Hallgatócska fülzúzócska:

 

November végi sötétség, üdvözöllek! FB

 

A csendes post-rocktól a slowcore-on keresztül egészen a jól megdörrenő shoegaze-ig terjed a texasi Shallowater duó zenei territóriuma. Saját kategóriájában kiváló album, ami méltatlanul kevés figyelmet kapott, mióta két éve megjelent. Fülelni muszáj:

 

A Vampire Weekend Los Angeles-i banda, és szomorvidám indie rockban utazik. Anno a '13-as Modern Vampires of the City című albumuk méltatlan módon nem kapott posztot, pedig megérdemelte volna. Ami után bő egy évtizeddel tavaly kiadták az Only God Was Above Ust, amit nyugodtan nevezhetünk eddigi magnum opusuknak. A zenéjük pedig alapvetően független gitáros hamburger, aminek határai a neo-pszichótól a noise popon keresztül a chamber popig húzódnak. Egy nagyon sokadik lemez, amit mindenkinek érdemes ismernie, aki nyitott fülekkel jár.

Mókás bandanévhez vicces lemezcím dukál a göteborgi Lommi szerint. Persze ha rákeresel, akkor Tony Iommi bácsi dolgait fogja kiköpni a kereső. Nekünk viszont legyen elég annyi, hogy egy frankó sztóner metál albumról van szó, ami bemutatkozó anyagnak igencsak frankóság. FB csoport, az nuku.

 

Esős, borongós időben az elmének tetszetős lehet elmerülnie a transzcendensben. Ehhez nyújt segítő kezet (illetve inkább: fület) a hollandus létére sötét északi pogány folkban utazó és utaztató Sowuto. Hallga' csak:

 

A sivatag mélyén pedig továbbra is mélyen búg az Ásító Ember.

 

Robert Planthez hasonlóan a másik Rockpapó is hosszabb idő után adta ki az új nagylemezét. De a Chosen szerintem jobb lett, mint a Saving Grace.

Elviekben a Gaahls WYRD black metal, de az én füleimnek nem csak az: kihallok belőle az avantgardizmustól kezdve a doom-on keresztül egy hangyányi Type O-ig sok mindent. Nekem tetszetős lett, még ha nem is hallgatom minden délután monitorbámulás közben.

 

Keresel valamit, ami nem metál, és érzelmekkel, de nem szentimenti érzelmeskedéssel teli dalcsokrot kapsz tőle, amit akár egyedül sétálva is fülelhetsz a csendes őszi időben, miközben az ágaktól lassan elbúcsúzó falevelek hullását figyeled? Akkor a Racing Mount Pleasant idei nagylemeze éppen rád vár. Fülelés lefelé:

 

Őszi gyönyörűségek a Riverside énekesének egyemberes projetkjétől.

 

Hangulati doom és sludge metal keveredik a Los Angelesi Faetooth lánytrió muzsikájában. A Labyrinthine olyan, mintha holdfényes őszi éjszakán az erdőben barangolva hirtelen egy tündérek vezette szertartásba botlanál. Akik hol éterien énekelnek, hol pedig durva, torz hangon kántálva idéznek meg valami nem evilági lényt. Egyszerre érdekesség és egyúttal jóság is.

 

Régen volt noise rock, úgyhogy következzen a Great Falls tavalyelőtti nagylemeze. Az Objects Without Pain jóféle zajongást tartalmaz, ami a Botch, KEN Mode, Khanate rajongóinak tetszetős lesz.

 

A belga Psychonaut harmadik nagylemeze a progresszívkedő post/sludge metál határait kutatja, a végeredmény pedig a The Ocean és a Pink Floyd szerelemgyereke is lehetne. A World Maker jó eséllyel az év végi legjobb korongok közé is bekerülhet. Ráadásul becsületkasszás. Füleldoda:

 

Az új Wino lemez csak úgy, sutty! Iderepült a semmiből.

 

A brit Conjurerrel '18-ban találkoztunk először a blogon, azóta egy split és egy nagylemez került ki a kezük közül. Új korongjukon továbbra is kitűnő dalok sorakoznak, melyek a sludge és a post-metal zenéket gyarapítják. Ha anno tetszett a a Mire, akkor ez sem fog az októberi szélviharban hidegen hagyni.