Mert te is szereted a veszett tigrisként acsarkodó

jappó dítmetál és blekk meghökkentő keveréket. Ez ennyi.

 

Alig egy év telt el a bemutatkozó She Walks by Moonlight nagylemez óta,

és máris itt van a második Moon Destroys korong.

 

Eddig a pontig a Chat Pile minden újabb lemeze egyre jobb lett. A nagy kérdés innentől pedig az, hogy van-e még feljebb a Who Loves the Sun után?

 

Kábé a Without a Sound óta nem tetszett annyira Dinosaur Jr. nagylemez, mint most ez.

 

Hello nasty, where you been? Other lynx.

Míg a 2018-as Blackout albumot ronggyá hallgattam, addig a négy évvel ezelőtt megjelent Devil's Ball nagylemez úgy ment el mellettem, mintha nem is lett volna. Most viszont ismét a régebbi erejét mutatja a banda: az Achilles jóféle fülelnivaló. Igaz, hogy a korong közepe tájékán található dalokban erősen ott van a The Night Flight Orchestra hatása, de mellettük a Horne-féle frankó hard rock is hallható, sőt: némi ikergitáros galoppozás is felüti a fejét a lemez vége felé. Csekira:

 

A Dark Poem, Part I: The Shores of Melancholia

A Green Carnation szerintem helyesen döntött, hogy nem egyszerre szabadította rá a világra két órányi hosszú dalfolyamát, hanem három részre osztva, kb. másfél év alatt jelent meg a Season of Mistnél. Mindezeken túl több szép mondatot írtam róla már kétszer is, de egyszer az Edge-ben, egyszer pedig a Brave-ben szállt el a bejegyzésem, ezért nem ragozom tovább. Hallgatni arany:

Nyolc évvel a The Sciences után ismét van új Sleep nagylemez.

 

Meghozta a postás a kilencedik Russian Circles nagylemezt. Füleldoda:

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Mastodon.

 

A tavalyelőtti No Name után Jack White ismét egy frankó jack white-os nagylemezt adott ki.

 

Az Impureza dél-francia banda, annyira, hogy már-már spanyol. Zenéjükben a halálmetál keveredik a flamencoval és a progmetállal, a végeredmény pedig annyira egyedi, hogy ők maguk a hispanic death metal cimkével írják körül szerzeményeik lényegét. Az Alcazáres a spanyol rekonkviszta idejébe vezeti el a hallgatót, és van benne minden, mint a karácsonyfán. Inkvizíció, jó és rossz harca, misztikus-mitikus lovagi küldetések, egyházi elnyomás, és minden, ami a szent háború témakörébe belefér. Elsőre furának tűnik, de ha egyszer ráhangolódsz, akkor rendesen bele lehet merülni.

 

Negyedszerre vendégünk a blogon a gothic-punk-deathrock-sludge-garage-noise kevercs nagymestere, a Wailin Storms. Hallgatni arany:

 

A Gót Császárnő a sötétben motoz. Nagyon is frankón.

Legközelebb élőben: 2026. december 7., Akvárium

 

Az új Fistula album mindent lerombol maga körül. Nyári annihiláció, hello mi?

Négy év után ismét vár ránk egy új The Afghan Whigs nagylemez.

Holnapra megint hőséget jósol az előrejelzés, úgyhogy pont aktuális lesz a Tidal Wave svéd sivatag mélyéről búgó, hetvenes évek ősrockjába mártott sztónero-fuzzikus muzsikája. Vastagon zsírozó gitárhangzás, királyos grúvok: aki komálja a Spiritual Beggars dolgait, a Master of Realityt, vagy a Deliverance-korszakos C.O.C.-t, annak ez a lemez sem lesz ellenére. Ráadásul becsületkasszás.

 

A lengyel Doombringer lassan húsz éve alkot, az Ad Compita! pedig a harmadik nagylemezük. Zenéjük az öregsulis halálmetál és a feketefém hathatós keverékeként írható le. Ennél többet nem is kell róluk mondani.

 

Így mulatnak a francia gótok nyáridőben: a Nocturnes öt, szuperhosszú szerzeményből áll. A dalokban váltott ének hallható, és a gótika mellett jelen van bennük a doom komorsága is; ráadásul itt-ott átkapcsolnak egy kis feketés kalimpálásba és károgásba is. Fülelni erre szabad:

 

A chicagói Shadow of Jupiter már három évvel ezelőtti bemutatkozó albumával megfogott (Porta Coeli, 2023). Ez a tetszés idei, második albumuk hatására sem csökkent, sőt: kellemesen bólogatva hallgattam már jópárszor a Bonest. Hőkupola idején pedig mindig jól jön a háznál egy kis sivatagi rock. Füleldoda:

 

A Verdun is francia banda, minr a Slift, de sokkal zordabb zenét játszik. Durva sludge muzsikájuk csak úgy bugyborog a hőségben, és amikor már azt érzed, hogy szétszakad tőle a fejed, akkor jól megsoroznak egy frankó feketéskedéssel. Többször is az jutott róluk az eszembe, hogy ilyen lehetne a Primitive Man, ha a sludge-ból a doom helyett black-be csúszkálna át.

 

A francia Slift triót 2020-ban ismertem meg a Hyperion-ciklust megidéző Ummon albummal. Azóta még egy korong (Ilion, 2024) került ki a kezük közül, illetve itt van az új nagylemezük. A Fantasia dalai visszafogottabbak az Ummon szerzeményeinél, de ott talán a négy könyvnyi terjedelem is indokolta a bővebb lére eresztést. Muzsikájuk továbbra is pszichedelikus rock, ami proggerkedésbe hajlik nem egy helyen. Aki a kicsit space-es pszichózist komálja, az nem fog csalódni a Sliftben.

 

Újdon Primusság.

Van egy Holy Diver-átirat, és egy Pusciferes kollaboráció is a négy szám között.

Legközelebb élőben: 2026. augusztus 4., Barba Negra Red Stage

Alig évvel a bemutatkozó EP után egy évvel megjelent az oregoni Slow Goat első nagylemeze. A játék továbbra sem változott: női énekkel felvezetett sztóneres, doomos metál muzsika. Füleldoda:

 

Hét évvel a Tower után itt van az új Irata nagylemez.

 

A Stenahoria a hollandus The Fifth Alliance negyedik nagylemeze. Az öt, átlagosan hét percnyi hosszú szerzeményt tartalmazó korongon jóféle feketés dúmos poszt-metál hallható. Füleldoda:

 

Hét év után elkészült az új Solace nagylemez. Pár hallgatás után jobban tetszik, mint a The Brink.

 

Az új Cypress Hill befutott az ötödik vágányra. Korábbiak a BC-en.

Megérkezett a hatodik Rezn nagylemez.

 

Klafa halálmetál az arra érdemeseknek Tasmániából.

 

Olyan, mintha Lingua Inota lemezt írt volna rajongása tárgyához.

 

Jarboe-ság fél egészség.

 

A Void of Light glasgow-i banda, és bemutatkozó lemezükön ügyesen keverik a mocsári fílinget a post-metálos durvulással. Csak a borítón szereplő kisebb hegynyi méretű betonkeverőt nem tudom hova tenni.

 

Megérkezett a hatodik Monolord nagylemez.

2014 óta nem tudtak hibázni, és ez a Neverendingre is igaz.

 

Mondom az uramnak: "Tibi, jóember! Megjött az új Urne album, azt kéne csapatnunk!"

A sztónerikus rockzenében utazó Green Desert Water kiadta harmadik nagylemezét.

Az Eerie Meadowst hallva még Franco Nero is megnyalná a szája szélét.

 

A The Telescopes statikus töltések segítségével fejti ki a világról alkotott mondanivalóját.

 

Két évvel a Theories of Emptiness után itt van az újabb Evergrey nagylemez.

 

Két éve találkoztunk először a svéd The Quill tánczenekarral, de most újabb hanganyaggal jelentkeztek. Ráadásul a Master of the Skies is frankón sikerült. Nincs is jobb annál, mint a két hetes hőkupola végét a nyolcvanas évek street rockjában is megmerített sivatagi rockkal várni!

John Corabi olyan bandákban fordult meg, mint a The Scream, Mötley Crüe, Ratt, The Dead Daisies. Imádom a hangját, és így idén megjelent harmadik nagylemezét is.