Mindenki egyéni hangon megszólaló, súlyban ázó és újító zenékre vágyik (brit tudósok kimutatták, hogy ez alól csak az AC/DC hívei a kivételek), de egyre mélyebbre kell fúrni a net bugyraiba ahhoz, hogy ilyesmit találjon az ember. De most itt van a belga Wyatt E., amely társulat a (vélt vagy valós) ókori sumér-akkád zeneiséget ötvözi a post-metal/sludge durvulatával. Az alapból szinte csak instrumentális szerzeményeket két énekesnő: az izraeli Tomer Damsky és az iráni Nina Saeidi orgánuma teszi átütővé, a játékidő felénél már csak pislogtam, mint béka a porban. Nemcsak az eheti évlemeze lesz szerintem, és a nagy kérdés innentől az, hogy milyen lesz a második rész?