És a metálhegedű vészjóslóan sikít az éjben, és érzed, hogy megszakad tőle a szív, de aztán mégsem, mert egy szívszakadás nem olyan könnyű ügy, és végül csak annyit gondolsz, hogy "Hú, ez egy fasza lemez." A Mortal Binding by My Dying Bride 

A norvég Leonov dalait zeneileg a doom, a post-metal és a post-rock által határolt háromszögben találjuk meg. A nagylemeznek emellett van egy határozott filmzenei hangulata is, és az ezzel együtt kialakult összkép volt az, ami nálam gyorsan beette magát a lejátszómba. Lehet, hogy semmit nem találtak…

A hatodik Graveyard album elődeihez hasonlóan ismét csodálatosan hozza a hetvenes évek hard rockjának vibrálását és megoldásait. Egyúttal ez a legmelankólikusabb és legjobban elvágyódó hangulatú nagylemezük. Blues rock, én így szeretlek - főleg ilyenkor, az őszi levélhullás idején.  

Az I am Easy to Find után négy évvel megérkezett az új The National nagylemez. A banda tagjai a Covid világjárvány alatt sem ültek a babérjaikon: Matt Berninger énekes szólóalbumot jelentetett meg, a Dessner-fivérek filmzenét írtak és aktivizálták Big Red Machine nevű projektjüket, valamint…

Alig több, mint egy bő egy évvel az Escape of the Phoenix után megjelent a vadiúj Evergrey nagylemez. Kicsivel talán még jobb is elődjénél.  

Alig egy év telt el azóta, hogy posztoltam az első Silent Skies albumot, és máris itt van a folytatás. Ami először szíven szúr, majd egészen a sztratoszféráig emel fel az általa kiváltott katarzissal. Szóval bőven jobb lett az elődjénél.  

Sötét hangulatú, de melankólikus hangvételű, alternatív és post-metal alapokba oltott, az érzelmeket erőteljesen megmozgató, álomszerű, és shoegaze-es muzsikát játszik az Illudium. A banda élén egy énekesnő áll (Shantel Amundson), akinek óriási orgánuma nekem az Oceans of Slumber Cammie Gilbert-jét,…

A Drott Arve Isdal (Enslaved), Ivar Thormodsæter (Ulver) és Matias Monsen bergeni lakosok közös zenei projektje. A tíz szerzeményből álló nagylemezen könnyedén proggerkedő, hangulatában melankolikus rockzene hallható, a dalok emellett őrzik az újra rátalálás frissességét. Nagy jóság.  Orcus by…

A 4AD kiadó a nyolcvanas években a goth, wave, posztpunk, dream pop, ethereal műfajokban alkotó előadók jó ízlésű istállójaként híresült el, és még egy saját szupergruppja is volt, a This Mortal Coil. A Lost Horizons név mögött a label két kiválósága és veteránja, Simon Raymonde (Cocteau Twins, The…

Nagyon eltérő műfajok keresztezése mindig rizikós, mert könnyen valami óriási katyvasz lehet a végeredménye. A chicagoi Huntsmennek mégis sikerült az, ami keveseknek szokott összejönni - a titok nyitja az odafigyelés, és (az elcsépeltnek ható, de attól még maximálisan igaz) a zenei alázat lehet.…

Iiro Rantalát korábban már vendégül láttuk, mikor is a beatboxot integrálta a jazzbe. Idén honfitársával, a szaxofonos Jukka Perkoval a dél-amerikai tangó és a jazz egyesítését tűzte ki célul. A kitűnően sikerült szerzeményekben harmadik összetevőként a háttérben ott figyel az északi melankólia is,…

Hat évvel a Modern Guilt után itt az új Beck!

Igazán kedvelem a dán elektronikát. Első hallgatásra kicsit felemás érzéseim vannak az anyaggal kapcsolatban, de az ismételten elmondható, hogy igen változatos és hangulatos anyagot pakolt össze a srác.  hivatalos/fész

Ez bizony kérem, doom. Lassan ható, mélyre fúró, lélekzúzó, de egyben katarktikus doom. A dán Saturnus 1991 óta létezik, és a SiA a negyedik, 2012-ben megjelentetett albumuk. Önmeghatározásuk szerint death doom metalt tolnak, de zenéjükre pontosabbnak érzem a goth doom…