Valahol a C-oldalnál jártunk a lemezen, amikor azt mondta a feleségem, "van ezekben a norvégokban valami tisztelet az egész iránt". És tényleg. Egy átlag mainstream előadó a fél karját odaadná, hogy olyan lemezeket tudjon kidobni, mint amit Röyksoppék most csak B-oldalakból előtúrtak, konkrétan egy…

Álmodozás helyett ezen a hűvös vasárnapon inkább hallgasd meg Marissa feldolgozáslemezét, amelyen olyan előadók dalait formálta a saját hangjára, mint pl. Bob Dylan, Townes Van Zandt, Metallica, Simon & Garfunkel, King Crimson. A következő sorlemeze pedig október 29-én fog megjelenni.  Instead…

A 4AD kiadó a nyolcvanas években a goth, wave, posztpunk, dream pop, ethereal műfajokban alkotó előadók jó ízlésű istállójaként híresült el, és még egy saját szupergruppja is volt, a This Mortal Coil. A Lost Horizons név mögött a label két kiválósága és veteránja, Simon Raymonde (Cocteau Twins, The…

Ana Roxanne tavalyi bemutatkozó kislemeze se volt semmi, de idei munkája messze az év egyik legszebb és legmélyebb dolga (ha valaki Lao-cét idézve indít egy lemezt, ott baj nem lehet). Kontemplatív, meditatív, spirituális, hipnotikus, introspektív, bájosan melankolikus, egyszerre megnyugtató és…

Az egyik szemem sír, a másik meg üveg. Egyrészt örvendetes, hogy a jó öreg Trükkös végre összehozott egy klassz albumot (az előző kettőnél mindenképpen jobbat), másrészt viszont végtelenül szomorú dolog, hogy ehhez egy személyes tragédia szolgáltatta az alapot. Sajnos a stúdiómunka kezdetén hunyt el…

Majd' elfelejtettem, hogy két év után idén tavasszal megjelent a The Road második része.  

Majdnem megfeledkeztem az új The National nagylemezről, pedig már két hónapja megjelent. Az I am easy to Find egyrészt egy korábbi dalukra (Hard to Find) reflektál, másrészt pedig az azonos című rövidfilmmel van kapcsolatban. Az alig fél órás alkotásnak nem filmzenéje az egyórásnál is hosszabb…

Marissát jól ismeri a blogolvasó közönség, de Stephen Brodskyt sem kell külön bemutatni - a gitáros olyan illusztris csapatoknak a jelenlegi és egykori tagja, mint a Cave In, Converge, Mutoid Man, Old man Gloom, vagy a Zozobra. Közös munkájuk első hallásra leginkább Nadler kisasszony zenei világának…

Húsz éves lett a Play, amely megjelenése után egy évvel globális sikert hozott a kis kopasznak, mert szinte minden száma mozik, tv-filmek vagy reklámok betétdalává vált. Tegyük hozzá, megérdemelten: természetes könnyedséggel ötvözi a hangmintákat és zenét, a house-tól a bluesig és vissza.  

Ez most vagy valami, vagy megy valahová - de az biztos, hogy a 2013-as The Terror óta ez a leginkább hallgatóbarát munkájuk. Persze csak a saját mércéjük szerint. Videjó: nincs.

Jóemberlánya Björk is új szerzeményekkel örvendeztet meg minket.  

Ugyanúgy zseniális, mint a 2012-es Ceremony.  

A Cigarettes After Sexet még Shirley Manson ismertette meg velem, éljen tehát a Facebook. Akkor még csak a második kislemezüket adták ki, nagyon szerettem őket, főleg a Nothing's Gonna Hurt You Baby című dalukat. Amúgy posztoltam is őket. De amit az idei első nagylemezükön csinálnak, az feltehetően…

A neo-pszichedelia apostolai az újévben sem pihennek. FB / Off  

Anna von Hausswolff második nagylemezének fő témája az elmúlás, a halál, illetve a velük kapcsolatos számvetés. Szerzeményei szerencsére nem merészkednek át az istenes-fohászkodós témák ingoványos talajára, hanem mindvégig kitartanak az alapvetésként kezelt tárgykör mellett. Zeneileg az orgona és…

Öt évvel a The King of Limbs után.