Ez a két brisbane-i fasz pár éve kezdte el megmenteni a rave-et, de nagyon ám. Édes pöcsöm, micsoda suttyó és mocskos és gonosz és gyönyörűen önfeledt pusztítás megy itt már. Ha nem vagy túl büszke arra az olyan baszottul kifinomult zenei ízlésedre, és szeretsz néhanapján órákon keresztül szarásig…

Az örmény származású brit Hagop Tchaparian 15 éven keresztül gyűjtötte felmenői szülőföldjének megannyi hangját, zaját, zenéjét (esküvők, utcazenészek, ilyesmi), a Bolts viszont szerencsére nem egy százezredik öncélú, dögunalmas field recording-lemez. A talált és összekukázott hanganyagok - tele…

Anthony Naples nagy király, az Orbs pedig simán a legjobb lemeze. Kifinomult, elegáns, letisztult, kifejezetten elmélyült és meglehetősen sajátos összemosása ez ambientnek, downtempónak, house-nak és technónak. Nem az a cumó, amire szétugrálod a táncparkettet, inkább csak merülj el benne, bólogass…

Yoooooooooooooooooooooooooo! Hát ez mekkora kúrászaaaaaaat! Meghalok! Nyár van, négereim! Kurva hangosan!  Pressure EP by DC Salas

Újfent élhetőbbé teszik az életet. Komolyan, minden jobb, minden elviselhetőbb velük. Elindítod, aztán hirtelen hűsebb lesz a levegő, erősödik a forint, a seggfejek végre egy kicsit bekussolnak, kivonulnak az oroszok, béke van és vigyorgás és formás picsák dicsőséges rázása pontosan olyan…

Lenyűgöző lemez. Sötét techno, ésszel és érzéssel és stílussal. Fejeket ver falakba és euforizál. Reptet és elás. Baszik és szerelmeskedik. Világot éget és fát ültet. Áthatolhatatlan hangulat és önkifejezés a köbön. Egyben kell lenyomni, fergeteges íve van. Az egyik legszexibb és legfaszább…

Fantasztikusan dögös disznó beatek, életigenlés, rave és vigyor és megállíthatatlanság. Óriási.  Quivering In Time by Eris Drew

Lassan 20 éve már, hogy végleg bezárt a Karóva Tejbár. A Moloko 2002-es Statues című lemeze minden eddigi készülékemen ott volt mint a túlélőcsomagom egyik legfontosabb eleme. 2003-ban még volt szerencsém elkapni őket a Szigeten, Róisín Murphy énekesnő már akkor is lenyűgöző volt. Mark Brydonról -…

Akinek ettől nem kezd el egyből járni a lába, annak minden bizonnyal nincs lába. Komótos táncba hívó szigorú középtempó, vastag basszusok, hipnotikus és eszelősen kúl grúvok, varázslatosan fülbemászó minimál-dallamok, precízen felépített laza transz, álomszép monotónia. Száz százalékos elektronikus…

2000-es megjelenésekor igazán nagy dobásnak számított St Germain (polgári nevén Ludovic Navarre) deep house-os, downtempos, nu jazz albuma, a Blue Note-nál megjelent Tourist: több mint 4 millió példányban fogyott. Ha fogalmad sincs, kiről, miről beszélek, a Rose Rouge-t azért biztosan hallottad már,…

A Bicep első, 2017-es lemeze is fasza volt, ez is az, de nagyon. Nagy különbség nincs a kettő között. Színek, felfedezés, hullámok, lüktetések, ugrálás, lebegés, transz és tánc és belezuhanás a Napba. Átgondolt, kimunkált, rétegzett, kifejezetten eufórikus, szexi, pszichedelius és addiktív anyag,…

Személy szerint nagy rajongója vagyok Madonna Confessions on a Dance Floor lemezének. Na, Róisín Murphy új csodája olyan, mintha azt a lemez valaki ésszel csinálta volna meg. Fantasztikus.  

Ha már szóba jött Avery. Emlékszem, amikor először hallottam a lenyűgöző Drone Logicról a Water Jumpot, hogy kidülledt a szemem. Amúgy Avery első lemezén ott van Detroit szikársága, ott van a Hacienda és a savas brit klubbolás, de a himnikus, riff- és groove-orientált big beat, a rave és a house is…

Ugyan Greene meg tudja táncoltatni a népet, nem is mindig a legkifinomultabb módon, de amit az idei nagylemezén csinál, az más. Szétszedi a táncparkettet, nem érdeklik az olcsó fogások, nem foglalkozik felszínes örömökkel és vágyakkal. A clubzene, a disco, a house, a techno elemei itt vannak,…

Kevés lemezt vártam jobban idén az új Blanck Massnél. Benjamin John Power a remek Fuck Buttons immár hat éve tartó hiátusa alatt egyre jobb és jobb lemezeket rakott ki, amikről hosszú oldalakon keresztül lehetne áradozni. Az új is olyan, hogy bazeg. Nincsenek műfajok, nincsenek korok és nincsen…

Nagy a rohadás ebben a szar nyárban, de ezzel a csodálatos, mindennél nyáribb lemezzel simán viselhető. Feszes és mégis kurva laza tech-house, óriási pozitív vibrálással, fenséges dallamokkal, szofisztikált lépdeléssel, néhol finom klubénekkel, baszott nagy négyekkel, rohadtul megírva és felépítve.…

A kibaszott Coil 1992-ben csinált zenét egy szexuális felvilágosító-oktató filmhez, amit idén sikerült is megjelentetni. Fergetegesen laza anyag, elsimult, besüppedt, beszedett dubos-jazzes, house-jellegű kísérletező chillség és new age lötyögés, ami akár szólhatna a Hacienda mélyéről is. Kurva…

Idén 20 kibaszott éves a lemez, amit minden idők egyik legagyonhasználtabb és amúgy legkirályabb techno-himnusza nyit! Boldog születésnapot Kernkraft 400! Boldog születésnapot Leichenschmaus! Amúgy persze a Kernkraft 400 egy tahó szar remix miatt lett brutálisan menő, de annyi baj legyen, az eredeti…

Húsz éves lett a Play, amely megjelenése után egy évvel globális sikert hozott a kis kopasznak, mert szinte minden száma mozik, tv-filmek vagy reklámok betétdalává vált. Tegyük hozzá, megérdemelten: természetes könnyedséggel ötvözi a hangmintákat és zenét, a house-tól a bluesig és vissza.  

Ennek a gyönyörű válogatásnak a címe eléggé magáért beszél. Óriási. Letaglózóan könnyed, elragadó, fogós, szinti- és gépdob-vezérelt lo-fi apartheid-pop bugik, csodás énekekkel. Nevetségesen laza az egész, az meg kifejezetten megdöbbentő, hogy milyen simán és ösztönszerűen megy itt egymásba a soul,…

Csak néztem először, hogy na, ez mi a szar, tetszik, de mi a szar ez. Aztán azóta csak hagyom, hogy átmenjen rajtam. Dekonstruált, szétkúrt, ocsmány clubzene, experimentális és nagyon megrogyott megkókányolása a legtufább szemétnek, vakmerően és mindenre - főleg a hatásaikra - toszva, meglepően és…

Henrietta Smith-Rolla, brit születésű ghánai-orosz-német zeneszerző-producer első lemeze bámulatos. Sötét, morózus, borúlátó elektronikájában folyamatosan ott pulzál az indusztriális felé kacsingató komor techno, a '80-as évek minimalista carpenteri szintimelódiái, a brit acid-house görbére tört…

Imádom az új Simian Mobile Disco lemezt, csodálatosan visszavettek, gyönyörűen minimál és elképesztően jól felépített cucc, hetek óta éltet, és mivel ez a legendás és fontos duó még nem szerepelt a blogon, iderakom a korábbi lemezeiket is, amiket a Murmurations után szerencsére újra elővettem.…

Susumu Yokota japán techno-house-ambient pápa a '90-es évek közepén Ebi néven kiadott két olyan lemezt, amiktől lebegve lehet csak létezni. Fenséges chillbient mestermű a Zen és a Ten (utóbbi talán absztraktabb, de nem lényeg), életmentő katarzisokkal, lelkeket virágoztató minimál-dallamokkal,…

Idén októberben volt 10 éves ez a nagyszerű lemez. Nyilván nem ez a legjobb lemezük, de az Underworld esetében ez szerencsére semmi rosszat nem jelent. Én nem tudok arról, hogy csináltak volna szart. Ettől is ugyanúgy klubparti kerekedik a panelban. Vegyétek elő újra, vagy először, mit bánom én,…

A poszt apropója csak annyi, hogy ez a kedvenc Groove Armada nagylemezem, másrészt pedig az, hogy a Superstylin' mind zeneileg, mind pedig mozgóképileg számomra megunhatatlan.  

Tizenhat év után megérkezett a harmadik album. 1 / 2

Új hercegnője van a Not Not Fun istállónak, íme a japán Sapphire Slows. Szédüléssel született pszichedelikus absztrakt táncmulatság Maria Minerva nyomán. Leftfield, minimál house, retro disco hatások csilingelnek egybe, édes álomszag gyűl a táncparkett felett, és mindenki csak…

Na jó, nem bánom. Ti akartátok. Ez az én június 24-ei bűnös élvezetem, 25-én. A What Time Is Love és a Last Train To Transcentral bárkit dehidratál pillanatok alatt. Meg a 3 A.M. Eternal is. Nem evilágból való ez a zene.

Azért is jó, hogy 5 kibaszott év után végre kijött az új Timewarp Inc, mert a Swans óta sípoló fülemnek jelenleg leginkább csak az fekszik. Ennyit szerettem volna mondani, aki tudja rázni bármilyen testrészét, az ezekre a lemezekre fogja. Dub My Funky Groove Dub My Funky Groove…

Outrun Kavinsky egy szerelemmel és akcióval átitatott kaland során 1986-ban karambolozik vagány Testarossájával, meghal, de 2005-ben zombiként reinkarnálódva visszatér, hogy újra találkozzon élete választottjával, hogy újra egyesüljön imádott kocsijával, s hogy leszámoljon…

Gondolom McCarthy nem igazán igényel nagy bemutatást. Ha valakinek esetleg vakfoltjai lennének, annak irány a Nitzer Ebb. Első szólóban előadott nagylemezén McCarthy kicsit eltávolodik az indusztriális sötétségektől, ami nyilván meglepő lehet a Nitzer Ebb rajongóinak (bár az…