Az örmény származású brit Hagop Tchaparian 15 éven keresztül gyűjtötte felmenői szülőföldjének megannyi hangját, zaját, zenéjét (esküvők, utcazenészek, ilyesmi), a Bolts viszont szerencsére nem egy százezredik öncélú, dögunalmas field recording-lemez. A talált és összekukázott hanganyagok - tele…

A DNA Feelings annyira súlyos lemez volt, hogy alig bírta el a blog. Az elmém meg végképp. Na, a Death Is Home még súlyosabb. Ha tetszettek a korábbi dolgai, akkor ez is fog, sőt. Sőt! Nyilván nem kezdek el itt faszt se írni Devi finoman szólva is sajátos muzsikájáról, nem vagyok hülye, ehhez idő és…

Újfent élhetőbbé teszik az életet. Komolyan, minden jobb, minden elviselhetőbb velük. Elindítod, aztán hirtelen hűsebb lesz a levegő, erősödik a forint, a seggfejek végre egy kicsit bekussolnak, kivonulnak az oroszok, béke van és vigyorgás és formás picsák dicsőséges rázása pontosan olyan…

Beck Zaza és Kovács Marcell lemeze simán az egyik legjobb dolog, ami ebben az amúgy eddig meglehetősen unalmas évben történt. Egyszerre málhás és mocskos, nyers és szexi, öntörvényű és mégis kimunkált, tudatos. Raklapnyi az íz, a szín, az ötlet, elsőre akár eklektikusnak is tűnhet, a mindenre…

Elég magától értetődő volt, hogy ez a két nagyszerű ember egyszer összerak egy színtiszta tánclemezt. A Loving in Stereo tele van érzéssel, szenvedéllyel, gógyival és persze kurva nagy, veretes, míves, gyönyörű seggrázással. Nevetségesen laza, kreatív, elemelkedett cucc, amit nem lehet nem…

A Front Line Assembly kiadója, az Artoffact Records még novemberben adta ki Jeremy Michel Neville Inkel posztumusz lemezét. Inkel a Left Spine Down oszlopos tagja volt, turnézott a Ministry és a Skinny Puppy igriceivel és már régóta nyomkodta a gombokat és billentyűket a Front Line Assembly lemezein…

Miután a múltkor bedobtam egy psytrance-t és black metalt házasító anyagot a Bríi képében, rájöttem, hogy nem hagyhatom ki a Mesarthim nevű ausztrál bandát sem. Kozmikus tematikájú, hagyományosabb atmoszférikus black metaljukba hihetetlen tehetséggel integrálják a különböző elektronikus vonulatokat,…

Bele a kibaszott kánikulába, kijött az új Sync24. Nevetségesen fasza, agyat eleresztő, napbaugrós.  Acidious by Sync24

Ha egy első felületes pillantást vetünk a borítóra, a ténylegesen látható kapcsolási rajzok mellett barlangrajzokra is gondolhatunk, ami kicsit elővetíti a lemez stílusának kettősségét is, azazhogy a már-már primitíven táncoltató dobalapokra építve valami egészen futurisztikusat kapunk. Carl Finlow…

Bámulatos agymosás tavalyról. Nagy kedvencem. Elszart LSD-tripként formálódó lesújtó elektronikus nyaktiló. Baszadék techno-taglók, mocskos zaj, öntörvényű punk mentalitás, sötét drogmámor és frusztráló kísérletezgetés, brutális túlvilági táncparkett-hangulat a csóró halál küszöbén. Fantasztikus íve…

Egy hónapja ülök rajta, bocs. Szóval, az első The Destroyer idén az egyik legnagyobb kedvencem. Ez más, lassabb, poposabb, epikusabb, összetettebb, de jól. Nagyon szép, nagyon dalos, meg van írva cefetül. Faszán megnyugtat, hallgattatja magát, oda lehet rá figyelni és odafigyel rád, fantasztikus rá…

Nagy a rohadás ebben a szar nyárban, de ezzel a csodálatos, mindennél nyáribb lemezzel simán viselhető. Feszes és mégis kurva laza tech-house, óriási pozitív vibrálással, fenséges dallamokkal, szofisztikált lépdeléssel, néhol finom klubénekkel, baszott nagy négyekkel, rohadtul megírva és felépítve.…

Óriási lett az új TR/ST (korábban Trust), simán élvezem annyira, mint az első, zseniális cuccát (aminek halovány mása volt a Joyland). Érzékeny, érzelmes, sötét, baszottul dögös, elragadó dallamokkal és témákkal teleszart csoda az egész, amire hatalmas élmény este bólogatni egy bensőségeset. 

Egyrészt ez idén az egyik legjobb lemezcím. Másrészt meg az egyik legjobb lemez is. Ez a svájci csodagyerek nevetségesen kreatív. Első nagylemezén fenséges, gyönyörű egységben, sajátos miliőben bombázza a fejed lenyűgöző, kozmoszból fingott chill-dallamokkal, végtelenül dögös, retrofuturista…

Idén 20 kibaszott éves a lemez, amit minden idők egyik legagyonhasználtabb és amúgy legkirályabb techno-himnusza nyit! Boldog születésnapot Kernkraft 400! Boldog születésnapot Leichenschmaus! Amúgy persze a Kernkraft 400 egy tahó szar remix miatt lett brutálisan menő, de annyi baj legyen, az eredeti…

Henrietta Smith-Rolla, brit születésű ghánai-orosz-német zeneszerző-producer első lemeze bámulatos. Sötét, morózus, borúlátó elektronikájában folyamatosan ott pulzál az indusztriális felé kacsingató komor techno, a '80-as évek minimalista carpenteri szintimelódiái, a brit acid-house görbére tört…

Dominick Fernow, azaz Prurient és Vatican Shadow (és még ezer más) esőzajos, kígyóölelésű, sámándobos, Ayahuasca-ízű absztrakt ambient projektjétől meglátod magad az anyaméhben, kirepülnek a sejtjeid a dzsungel csillagos egére, az univerzumot öleled az elmédben, az egód pedig eltűnik a picsába.…

Több technót a blogra! Jó, a Circa Tapes nem totál techno. Minimál szintizés (olykor nosztalgikus hangulatban), eszelős grúvok és ütemek, agyba fúró csodás dallamok, visszhangos-sejtelmes suttogó ének, űrbéli városok monoton fénytánca, súlyos taglók keverednek bámulatosan lecsiszolt…

Sajnos akárhogy kepesztek, foscsi 128-as változatnál jobbat ebből sehogyan sem tudok még mindig összekaparni, szóval aki teheti, vágjon hozzám belőle jobbat, köszi. hivatalos | facebook UPDATE: Alkalmasint csekély vigaszt nyújthat, hogy felleltem az egy évvel korábbi EP-t 320-ban: a dalai némi…

Megkockáztatom, hogy ezt a 2006-os lemezt nagyjából senki nem hallotta. Alig ismeri a Google, normális méretű borítót sem találtam, a Last.fm-en nagyjából rájuk se pislantottak, letölteni meg nem lehet sehonnan. A béna Soundclick oldalukról (komolyan, mi a töcs az a Soundclick?) vettem meg, ahol…

Megérkezett az ötödik nagylemez. Legközelebb élőben

Ez is idei lemez, ez is az év legjobbja. Szintis-bugis, rideg és hideg francia post-punk transzmunka ez, amire csak mozogni lehet, annyira kibaszottul tele van pakolva fogós témákkal, és a műfajra jellemző megunhatatlan énekkel. Nagyon ki van találva, nagyon össze van rakva, eszelősen szól, árad…

Feneketlen verem, avagy mélységes mély a kínoknak kútja. Tarhonyás hús mellé ajánlott. 

És ha már volt a Ladybird, akkor álljon itt az idei termésük. Egyik betegebb mint a másik, de ahogy tőlük el lehet várni. Zaj, techno, ritmikus recsegés, káosz, halott rock, tánc, hangok, amikről fogalmunk sincs, kajak szarrácsapás, elkattanás, kísérleti faszságok, mélyfúrása…

Ez a '99-es lemez jól kifejezetten el van veszve. Pár kislemez összeollózásaként működik, épp ezért túl nagy koherenciára nem kell számítani hallgatása közben - viszont simán szétcseszi az óvatlan fejeket. A közeg a művi techno és a füvesebb minimál techno közé zuhan, de…

Az LFO nyilván a világ egyik legnagyobb királysága volt, azonban a technopápák egyike, Mark Bell kiadott a Frequency és az Advance között '96-ban egy lemezt Speed Jack néven, amiről sokan a mai napig nem tudnak. Pedig mekkora kurva nagy zsírság már a Surge, simán lenyűgöző. Tök…

Régi sulis holland EBM kult-klasszikus '97-ből. Erre lehet ropni a sötéten szakadó esőben, az elmúlás a talpalávaló, a korcs lelkek inspirálnak, a tested szétvetül, az elme anarchiát sorol táncrendbe, mindenki csápol az egyenlőtlenség imádságai hallatán. Akkora lemez ez.…

Mivel szeretem a Kosheen zenéjét, ezért most rakok ki Kosheen-t a blogra, jó? Főleg azért, mert van új lemez - nem mintha a tavalyit kiraktuk volna. Részemről mindkettőt nagyon bírom, engem szanaszéjjel vágnak. Mondjuk, fogalmam sincs a Kosheen jelenlegi megítéléséről, de már…

Megértem én azokat, akik szerint Fernow túlzásba viszi, de én erre személy szerint szarok. Annak ellenére, hogy van rajta pár ismerős (de retusált) nóta, a Remember Your Black Day kislemez-párja is nagyon szép munka.

Aki nézi a blogot, és nem ismerős neki a Vatican Shadow, az nem nézi a blogot.  Amúgy, ha ezután a lemez után nem robbantja fel magát valaki egy bevásárlóközpontban, akkor Allah pöcse soha nem fog felállni többet.

Akkor lássuk mi sült ki ebből. facebook

I.D.M. LP  Nocturnal Submissions A kétezres évek zenei mazochizmusának csúcsa. A kultikus és hírhedt német Zeigenbock Kopf kiakasztó avantgarde electro-techno-indusztriális zajréme betessékel egy égbekiáltóan undorító night clubba, és szárazon keféli szét a szűz segged.…

Üdv újra nálunk, kedves Assembly.

Az Asphaltbreath egy friss magyar projekt, és alaposan feladják a leckét mindazoknak, akik megpróbálják őket bárkihez is hasonlítani. Talán a techno lehet a kiindulópont, meg kicsit talán a korai indusztriál cuccok, és akkor erre szórják rá ezeket a bizarr, néhol egészen…

Az idei Minerva kislemezről megfeledkeztem, pedig nagyon helyre kis anyag. Korábban. Aki kér újrát, az kap.

Ezzel a zseniális társasággal már találkoztatok.  Most van új kislemezük - tavalyi - és továbbra is döbbenetesen hullik tőlük a Sátán korpája. Bandcamp. És megint csak. Beszarás nagy zene. A korábbiakért kattintsatok beljebb. Uberschleiss Untitled

A Balaclavas egy kurva nagy dolog. Nagyon drogos, szétcsúszott és elmálló rideg post-punk utózenge, ami a disszonáns és meredek dub- és techno-szerű mélyfúrásokkal megkutyult és lo-fi modorban előadott goth-mélysötéttel lepisált no wave transzokat egészen egyéni területekre…

A State of War A francia electro-synth-pop banda új lemezzel tér vissza öt kibaszott év után. Eddig mindkét lemezüket imádtam, és úgy tűnik, hogy az A State of War sem lett rossz. Ugyan a régi - és máig buzuló - blogon voltak már, de jó régen, szóval újrázom őket. Aki…

Annak örömére, hogy az új ADULT. lemez még nem került ki a netre - vagy én legalábbis rohadtul nem találom - ide teszem az eddigi munkásságukat. Ha valaki nem ismerné őket, annak annyit kell tudnia, hogy Detroit szépemlékű városa feltehetően tőlük pusztul jelenleg morzsáira. Az…

Outrun Kavinsky egy szerelemmel és akcióval átitatott kaland során 1986-ban karambolozik vagány Testarossájával, meghal, de 2005-ben zombiként reinkarnálódva visszatér, hogy újra találkozzon élete választottjával, hogy újra egyesüljön imádott kocsijával, s hogy leszámoljon…