Beck Zaza és Kovács Marcell lemeze simán az egyik legjobb dolog, ami ebben az amúgy eddig meglehetősen unalmas évben történt. Egyszerre málhás és mocskos, nyers és szexi, öntörvényű és mégis kimunkált, tudatos. Raklapnyi az íz, a szín, az ötlet, elsőre akár eklektikusnak is tűnhet, a mindenre rámászó hangulat viszont tömör, vastag, egységes. Egységesen nem vidám. Az önmegvalósítás felszabadító őszintesége pedig, ami ebből a kilenc idézőjeles dalból árad, tapintható és baszottul megsüvegelendő. Érezhetően nem akar itt senki megfelelni semmilyen elvárásnak vagy trendnek. Azt csinálnak, amit akarnak, amit szeretnek, és amit remélhetőleg mások is szeretni fognak.

Böszme egy disznó a 9 perces nyitószám (spine), savas-gányos pupillatágító rave, izomból taposol a világvége irányába, némi latex, némi indusztrialitás, némi cyberpunk, némi baszódjon meg mindenki. A nagyszerűen építkező merry xmax nyekergéssel és sercegéssel és basszussal bőven megtolt melankolikus poszt-indusztriális kapitalizmustemetése egészen üdítő nemtörődömséggel vált paraszt riffeldébe, majd dallamos rockhimnuszba. Aztán őszentsége Major Tamás mond verset esőzajra és trip-hop ütemekre (earthquake). A leningrad bősz gitárnyektetésre, torz hangszilánkokra épülő hipnotikus, monoton, rohadék zajtechnójának átjárhatatlan textúrája imádni való (személyes kedvencem). Ebből a gyönyörű szennyből mászik elő pőre szépséggel a no again tábortűz-dala, akusztikus gitárral, szájharmonikával, karcos énekkel, keserűséggel, ahogy kell. Tök jól vezeti fel a talán amolyan EBM-slágernek is nevezhető a lie remains a lie-t, amit egy ragyogó szintidallam és Zaza éneke visz a hátán. A tettye rövidke átvezetője után kólint meg az out of order tökéletes technomonstruma: egy eszelősen fogós, ’80-as éveket idéző szintidallam és nagy, zsíros mázsálás, semmi egyéb, szét van cibálva a test. A night pedig végül egy kusza, epileptikus, összevissza remegő, szétkúrt garage-jellegű experimentális megőrülés, mittomén, kurva jó. Az egész az. Ja, egyben illik hallgatni, csuda egy íve van.    

Félreértés ne essék, nem csak azért fasza ez a lemez, mert Zaza kért meg, hogy rakjam ide, nektek, ingyen, hanem azért mert az. Amúgy simán fizethetnétek érte 1500 forintot, manapság ennyiért már szart se kapni.