Régóta vágytam újra arra az élményre, amit a Sonic Youth adott nekem a 90-es évek elején. Tudom, mindenki a Daydream Nationért van oda, nekem az azt követő éra a kedvencem tőlük. Aztán volt egy pont, amikor már inkább azt éreztem, hogy amit csinálnak, a Jim O’Rourke-féle irány nekem már nagyon lila…
Viszonylag sok agyalás után arra jutottam, hogy DJ Speedsick 2020-as remekműve ragadja meg a legjobban mindazt, ami most van. De tévedhetek. Ez a lemez amúgy a kedvencem tőle, messze a legátgondoltabb és legközérthetőbb, de nyilván ez nem sokat jelent egy olyan ösztönösen és őszintén ocsmány életmű…
Brazilia két kitűnő zenekarának két kitűnő embere, egy lemezen. Paula Rebellato a Raktából és Douglas Leal a Deafkidsből spirituális-rituális utazásra hív. Mindenféle szirszar, soha nem hallott tradicionális hangszer, elektronikus zaj és manipuláció, dörgedelem és kántálás és nyenyerészés a homlokod…
Mondanám, hogy a The Body ehhez képest elmehetne gyerekmesék aláfestőjének, de azt hinnétek, nagyot akarok mondani. Pedig ez tényleg olyan, mintha Chip Kingék az Anaal Nathrakhkal, a Dragged into Sunlighttal vagy mondjuk a Gnaw Their Tonguesszal álltak volna össze. Istentelenül erőszakos, kaotikus,…
Két bámulatosan agresszív és totálisan megszállott drogos sludge tagló után a szent és sérthetetlen Shit and Shine notórius zajgóleme újra megtáncoltat a pszichotikus sokk és a pőre idegösszeomlás között egyensúlyozva. Le van tarolva az emberiség kollektív arca. Anyád azt hiszi, hogy egy hülye vagy.…
A kikujuk Kenya legnépesebb etnikai csoportja, a nyelvükön pedig az, hogy "duma", azt jelenti, hogy "sötétség". Minden nap tanulsz valamit. Az pedig csak egy dolog, hogy ennek a kenyai párosnak a zenéje valóban sötét. Nevetségesen súlyos, kompromisszumot nem tűrő, gyilkos szonikus lázadás mindennel…