A blogot a kezdetektől követők valszeg emlékeznek rájuk, a később csatlakozók pedig most kapnak egy nagyszerű lehetőséget az Obiat megismerésére. Tizenhárom év után ugyanis megérkezett a negyedik nagylemezük. Az öncimke: progressive sludge doom metal brushed by psychedelia. Fincsi, mi? Indian Ocean…
A düsseldorfi Massive Thunderfuck nevéhez híven súlyba mártott támadást intéz a hallgató hallójáratai ellen szűk háromnegyed órában, de persze némi prog befolyástól sem mentes a bemutatkozó album hét szerzeménye. Egyébként a sludge az alapvetésük, és erre húznak fel mindent: egy kis doom-ot, egy kis…
Aki ismeri őket, az tudja, hogy mire számíthat. Aki nem, az is. Mármint, mi ez a cím, meg ugye a borító. Felfoghatatlan súlyú monoton és felbaszott és erőszakos doom tagló azoknak, akik szeretik mondjuk a Primitive Mant, meg úgy általában a lóbaszó, lassú riffmonolitokat. Négy mérföldes szerzemény,…
Három monumentális dal negyvenöt percben, bevérzett torokkal hörgő énekes, a doom alapvetés mellett atmo, sludge és némi death elemek felhasználása - röviden így lehet összegezni a Battle Hag harmadik albumának lényegét. Ami óriási jóságra sikeredett, mert Kaliforniában nemcsak szörfös pornósztárok,…
Svédek, és valójában inkább egy projekt, mintsem egy "szabályos" banda: a Temple legénységét két együttes, a Surfing in Hell, és a Silver Devil adja. Ehhez képest überzsír doomban nyomulnak, ami időnként sztóner doom, máskor a lehangolt poszt-műfajok felé csusszannak el picit, néha meg kifejezetten…
Hónapok óta ülök ezen a lemezen, és tetszik is, meg nem is. Az új-zélandi Beastwarstól legjobban a második albumuk (Blood Becomes Fire, 2013) tetszett, és ugyanazt a minőséget többé-kevésbe hozták a következő korongjukon is. Aztán egyik tagjuk betegsége miatt nem működtek egy ideig, míg végül tavaly…