Az Under Acid Hoof után nekem kicsit csalódás volt a 2021-es Caravan album, talán azért, mert egy erős szintugrásra számítottam tőlük. Erre mostanáig kellett várni, de a Megafauna minden ízében teljesítette az elvárásaimat. Nálam ez most biztosan az évlemeze április első hetében.  

A jó doom aranyat ér. Pont ilyet játszik a dél-afrikai Acid Magus a tavalyi második nagylemezén. Az albumzáró tíz perces Trillion Tonne Suntól konkrétan lepetézel.  Hope Is Heavy by Acid Magus

Három és fél év telt el a megújított linkű Reflections album óta, mikor is megérkezett az új Godthrymm nagylemez. Distortions by GODTHRYMM 

A sorozatgyilkosokat mániákusan rovancsoló Church of Misery új albuma hét évnyi várakozás után készen áll a hallójáratok rombolására. Doom-ot fülelni nyár közepén is ér:  

A svéd ötösfogat bemutatkozó albuma tengermély doom-ot rejt, amit röviden úgy tudok jellemezni, hogy olyan, mintha a Saint Vitus közösen tolná az ipart a Count Ravennel. Dúmszterek előre! Blood by Altareth 

Az ötödik Apostle of Solitude album hangyányit jobb a '18-as From Gold to Ashnél, de nem olyan erős, mint a '14-es Of Woe and Wounds. Persze minden relatív, mert én örülnék, mint majom a farkának, ha hasonló trad doom jóságokat tudnék írni és eljátszani. Until The Darkness Goes by Apostle of…

Tucatnyi év után megérkezett a hatodik Count Raven nagylemez. Csak azért nem írom azt, hogy egyúttal ez a legjobb albumuk, mert '89-es megalakulásuk óta kiadott korongjaik között egy sem volt még csak közepes sem. Aki pedig nem ismeri a tradícionális doomban utazó legendás bandát, azt Norbertünk…

Az Arkansas-i Terminus nagyon fasza doom muzsikát játszik. Ha akarod, lógathatod rá az orrod, de ha akarod, akkor lassan fejet ingatva csipegethetsz a dalokra. A harmadik opció a csipőből hajlongás szüneteiben maxi hangerővel éneklés. A döntés a tiéd.  The Silent Bell Toll by TERMINUS

Két évvel az Aion Tetra után megjelent a Bretus új nagylemeze, ami legalább olyan jól sikerült, mint közvetlen elődje. Most is kiváló, zsíros riffekben úszó lovecrafti hangulatú okkult nótákkal pakolták meg a korongot, így a végeredmény egy még nem létező horrorfilm doom soundtrackje lett. A talján…

Melbourne-i arcok bemutatkozó nagylemezükön sabbathista sludge-stoner-doom-fuzz metált nyomatnak, iszonyú fílinggel, frankó lassan.  Forward Unto Flame by Mammon's Throne

Az Icon időszakának Paradise Lostja keveredik a My Dying Bride melankóliájával a Godthrymm bemutatkozó albumán. Ami nem csoda, mert Shaun Taylor-Steels dobos, illetve Hamish Hamilton Glencross gitáros korábban a MDB tagja volt. Ezekből már sejthető, hogy a játék neve doom mötál. Így is van, és bár…

Progresszív epikus doom mötál az Egybesült Sirályságból. Idei lassú zúzás, nagyon karaj módon. Toward The Sun by Garganjua 

Bleak doom metal az önmeghatározás, de inkább nevezzük nevén a gyereket: ez bizony lassan karcoló és zsírozó funeral doom. Megahosszú dalok, hiperlassan felvezetve. közben időnként egy nagyot szipákolva a füstölgő bongból, az énekes pedig mintha hangszál-gyulladásban szenvedne - az összkép viszont…

Két évtizede nyomja a doom-ot a talján Bretus, az Aion Tetra pedig a negyedik nagylemezük. A dalokat a helyenkénti blues-os alapokra konstruált lassúság szövi át, a zsíros, több tonnás riffek lomhán bugyognak elő a gitárokból, a szövegek pedig horrorisztikus lovecrafti történeteket regélnek el a…

Német doom női énekessel, frankón, odatevősen. A Lacri nevű pacsirtessa szerintem sokkal jobban nyomja, mint Elizabeth Rockwell a Castle-ben, és teljesen máshogy tolja, mint Sara a Messában. Így kifejezetten élvezet hallgatni a sok hölgynótást felvonultató mezőnyben. Death:Beyond by Witch Ritual 

A tizennegyedik segítőszent ismét csodákkal várja a hívek sokadalmát. Jertek hát, és gyónjátok meg vétkeiteket Prága és Szicília oltalmazójának!  Saint Vitus by Saint Vitus