Mariusz Duda a Riverside oszlopos tagja, valamint a Lunatic Soul by himself. Tavalyi szólóalbuma kimaradt a 2021-es szórásból, pedig az előző naptári év egyik legnagyszerűbb korongja. Főleg, ha komálod a leginkább zongorára, billentyűkre és elektronikára komponált énekmentes dalokból álló…

Az idahoi Barren Lands frankó énektelen post-rock/post-metal kevercset nyomat, melyben a post-rockból van több. Nem vált meg világokat, de kifejezetten üdítő fülelnivaló. The Singularity by Barren Lands 

Nem tudom, hogyan került az óriásmuflon a Béka-szigetre, de tavaly ez az album kimaradt a szórásból. Pedig talán a legjobb a hét nagylemez közül. The Kings of Frog Island VII by The Kings of Frog Island 

  Azért imádom ezt a blogot, mert ilyen kincseket ajánlanak a derék ifjak. Kísérleti szobapop, veretős elektro, fonk, keleties hangminták, lepelbe burkolózó tagok, halálkultusz. Tavasz van, ez meg kirobbanthatatlan a lejátszóból. (Tavalyi amúgy, de nyolc napon belül még oké.) LUNO by Blood…

Ezt az albumot a banda neve, és a lemezborító miatt szedtem le tavaly nyáron. Némi fülelés után kiderült, hogy sem a vezetett meditációhoz, sem pedig a doom jazzhez nincs közük. A GMDJ viszont valami elképesztően kifordított és kiforgatott módon közelíti meg a doom-ot és a sztónert. Első hallásra…

A német A Secret Revealed-nek post-black, post-metal, post-akármi a pontos zenei irányvonala. A banda az alapvetésként kezelt súlyos főbekólintást olyan megoldásokkal emeli magasabb szintre, mint a dallamok szinte teljes hiánya, a rövidre vágott dalhosszak, a homlokrepesztő blast beat-ek, valamint a…

11 CD-nyi hangzóanyag, újrakevert stúdióalbumokkal (Black Tie White Noise, The Buddha of Suburbia, Outside, Earthling, Hours), egy mostanáig hivatalosan kiadatlan koronggal (Toy), a Bowie at the Beep koncertlemez öt dallal megtoldott változatával, és egy csomó más finomsággal. Egyedül azt sajnálom,…

Nem akarom ismételni magam, úgyhogy légyszi olvassátok el, amit két éve, a Spaceflowers megjelenésének idején írtam a The Spacelords tánczenekar zenéjéről. Űrrock, jóság, szeretem.  unknown species by The Spacelords

Legutóbb három éve találkoztunk velük, és most ismét zsíros riffekkel játsszák a sztóner rákenrót. Black Harvest by Green Desert Water 

A svéd ötösfogat bemutatkozó albuma tengermély doom-ot rejt, amit röviden úgy tudok jellemezni, hogy olyan, mintha a Saint Vitus közösen tolná az ipart a Count Ravennel. Dúmszterek előre! Blood by Altareth 

Szép lassan a Spaceslug zenéje is változik: a Memorial pszichó és space rockként indul, aztán a közepe tájékán néhol a muzsika átcsap a váltott énekes post-metal területére is. Időnként pedig az egész mögött felsejlik a stoner doom, mint valamikori origójuk. Háromnegyed órányi frankóság lett, ez a…

A Heiress negyedik nagylemeze is megérkezett, és jobban tolják post-hardcore/sludge hibrid dalaikat, mint eddig bármikor.  Distant Fires by heiress

Nyolc éve mótvár, és most megint itt van a The KVB. Időközben két másik albumuk is megjelent (Of Desire 2016, Only Now Forever 2018), de azok miatt ugyanúgy nem kell szégyenkezniük, mint ahogyan a Unity miatt sem. Ha valaki elfelejtette volna, a játék neve: elektronikus popzene, vastagon megszórva…

Lassan három év telt el az ötödik Spidergawd nagylemez óta, így éppen ideje volt új hanganyag kiadásának.  

Három évvel a Tū után idén ősszel jelent meg a második Alien Weaponry nagylemez. Ami szerintem a kitűnő bemutatkozó album után kevésbé sikerült jól, de másnak ettől lehet még a kedvence.  

A Weedpecker gondolt egyet, és negyedik nagylemezén pszichodélikás űrrockot húz a fülbe. De lehet, hogy kiadatlan Pink Floyd felvételeket hallunk, 2021-es sztájliban hangszerelve. IV: The Stream Of Forgotten Thoughts by Weedpecker 

Egy nap híján fél éve jelent meg a The Burden of Restlessness, és most megérkezett az Acheron. Amivel a King Buffalo már-már King Gizzard-szintű teljesítményt ért el, én pedig negyedszer írom le idén, hogy "mostantól ez a banda legjobb nagylemeze". Hallga' csak: Acheron by King Buffalo 

A Pale Home a veszteségból táplálkozó depresszióról és az elveszettségból testet öltő agresszióról szól. Ha egyik oldalról nézem, akkor feketefémmel meglocsolt post-metal, ha a másik oldalról sasolom, akkor pedig a sludge durvaságáig eltolt post-hardcore. Lehet, hogy erre gondolt a blackgaze szó…

Sötét hangulatú, de melankólikus hangvételű, alternatív és post-metal alapokba oltott, az érzelmeket erőteljesen megmozgató, álomszerű, és shoegaze-es muzsikát játszik az Illudium. A banda élén egy énekesnő áll (Shantel Amundson), akinek óriási orgánuma nekem az Oceans of Slumber Cammie Gilbert-jét,…

A svéd In Mourning hatodik albuma megérkezett, és nagyon finom haláli-gót-proggerkedő-doom-utó mötált rejt hét tételben, illetve negyvenöt percnyi hosszan.  

Közel két évtizeddel a Degradation Trip után csöndben megjelent kedvenc Jerrynk harmadik szólólemeze.  

Nick Holmes igenis tud énekelni. És hörögni is.  

A lemez megjelenéséről ebben az interjúban értesültem. FLAC!  

Három év után van új Black Label Society nagylemez, és hosszú idő után megint karaj a zenéjük, mint régen.  

Haljátuk feleim fültükhel az teuton Tengernek élő hangjait, meyekhet ük duplah album formáyában játsznakh el vala az elejéthül az véghéigg.  

Itt van egy zenekar, mondhatni a semmiből, texasiak, és annyira horzsol a zenéjük, mint amit a Pantera Cowboys/Vulgar/Far Beyond lemezeinél éreztem anno. Mindezt post-metal alapba oltott post-hardcore-ral, feketeséggel, sludge és noise metallal, valamint egy kis shoegaze-zel érik el. Úgyhogy csak…

A negyedik Idles nagylemeznél azt érzem, hogy úgy folytatódik, mintha a harmadik nem is lett volna. Másrészt viszont igaz a rádióbarátkozás vádja is, amit Péter írt a FB-csoportban - vagyis van pár dal az albumon, amelyeket töltelékjellegük okán nyugodtan kihagyhattak volna. Úgy egy, a bemutatkozó…

Itt van, megjött az új Cynic nagylemez is. Bevallom, hogy egy hallgatás után nem nagyon tudom hová tenni az Ascension Codest - de eddig minden egyes nagylemezükkel így voltam, vagyis a hagyomány folytatódik. Azt javaslom, hogy mindenki döntse el saját maga, hogyan érez a hanganyaggal…

Sok-sok technikás virgáccsal és hörgés-morgással megérkezett az Oscura új nagylemeze, ami legalább olyan jó, mint a három évvel ezelőtti Diluvium. Fülelés van, Béláim!  <A Valediction by Obscura/p>

Lassan hét és fél éve jelent meg a legutóbbi Maybeshewill nagylemez, a Fair Youth. A leicesteri poszt-rockerek friss anyagában nem fognak csalódni a zenerajongók, mert talán a legnagyszerűbb hanganyaguk született meg a No Feeling is Final képében. Az ötven perces album ihletője a küszöbön ólálkodó…

A Khemmis-saga negyedik kötete már kapható! Keresse a könyvesboltokban és a jobb újságárusoknál!  Deceiver by Khemmis

Közel két és fél évvel a Finisterre után megérkezett az ötödik Freiheit-album. A majdem ötven perces hanganyag egy laza bevezetőből, és hat monumento-mega-brutál dalból áll, és szerintem ez a legjobban sikerült munkájuk.  

Nesze nektek vérholdas konvergálás! Bloodmoon: I by Converge & Chelsea Wolfe 

Nincs mit tagadni, a Thunder Horse sabbathista doom-ot játszik, de abból is a legfinomabbat. Nekem pont ezért tetszik a Chosen One, a lemezborítójukat pedig a grafikusok istene is pólómintának teremtette. Füleldoda: Chosen One by Thunder Horse   

Könnyű volna rávágni, hogy a Thulsa Doom stoner rockban utazik, ám zenei képük ennél jóval sokszínűbb. Manapság a dalaikat legjobban a hard rock cimkével lehet belőni, melyekben nemcsak a sivatag pora száll, hanem ott susognak bennük a délvidék légáramlatai, és valamennyi előremutatást is kihallok…

A brisbane-i Valtozash FB-oldalán a világ legbrutálisabb jazz nagyzenekaraként, illetve Ausztrália első jazz-metal big bandjeként szól az öndefiníció. Tény, hogy a tizenhét tagot számláló társulat jó sok Mr. Bungle-t, John Zornt és Zu-t hallgatott, de szerencsére ettől még nem epigonok. Kísérletező…

Öreg halál nem vén halál, avagy a tizennegyedik önmagad légy. No Sign Of Life by Unleashed 

Az ötödik Apostle of Solitude album hangyányit jobb a '18-as From Gold to Ashnél, de nem olyan erős, mint a '14-es Of Woe and Wounds. Persze minden relatív, mert én örülnék, mint majom a farkának, ha hasonló trad doom jóságokat tudnék írni és eljátszani. Until The Darkness Goes by Apostle of…

Nem tudom, hogy kicsoda Danny Frankel. Viszont ha tippelnem kell, akkor szerintem ő a lemezborítón átható cirkuszi állatszelidítő, aki egyszerre tud egy kígyót pohártartásra, valamint egy skarlátos kutyát pohárba pisilésre idomítani. Világszám! Előző és FB. (Na jó, tudom: Danny Frankel a…

Bő három évvel a Hymns of Misery után megérkezett az új Churchburn korong. A papírforma maximálisan bejött: a harmadik albumként megszületett Genocidal Rites az eddigi legjobb munkájuk. Ha egy alapos fejbeverésre vágysz, vagy esetleg a szomszéd megkérdi, hogy melyik idei underground sludge lemezre…