A Pale Home a veszteségból táplálkozó depresszióról és az elveszettségból testet öltő agresszióról szól. Ha egyik oldalról nézem, akkor feketefémmel meglocsolt post-metal, ha a másik oldalról sasolom, akkor pedig a sludge durvaságáig eltolt post-hardcore. Lehet, hogy erre gondolt a blackgaze szó megalkotója? Akárhogyan is van, a philadelphiai The Drowned God nem kegyelmez, hanem fegyelmez és uralkodik bő negyvenöt percben.
