Nem hittem, hogy a tavalyi The Burden of Restlessnes és az élő Acheron dupla dinamitját a Büfiló képes alig egy évvel később megfejelni. Aztán az első fülelésnél a padlón kerestem az államat. A Regenerator ugyanis köröket ver az eddig legjobbnak tartott előző két korongra is, vagy ahogy az elcsépelt…
A Black Moon Circle az Øresund Space Collective norvég ikertestvére: space rockot impróznak ezerrel, évi két lemezzel a hátuk mögött kifejezetten termékenyek, és a pszichedeliára sem lehet panasz velük kapcsolatban. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a két társulat tavaly közös jammelésre vetemedett.…
Mike Vest (Drunk in Hell, Melting Hand, 11Paranoias, Bong), Karl D Silva (szintén Drunk in Hell) és Graham Thompson (Ballpeen). Mindenkinek jó utat a szétcuccolt világegyetem legmozgalmasabb szegleteibe. Improvizáció, örömzenélés, mesterien. Szakító tempók, nagy dobolászat, dörgedelmes autoritással…
A Kombynat Robotront tavaly ősszel fedeztem fel, amikor a Junzo Suzuki/Snakes Don't Belong in Alaska kollaboráció megismerése után elkezdtem a két előadó dolgai után kutatni. A Snakes... tavaly kiadott egy, a Kombynattal közös ambi-drone-industri-kraut-post-rock splitet is - innen már csak egy lépés…
A Quantum Fantay-jal utoljára öt éve találkoztunk itt a blogon, és a Terragaia óta két másik nagylemezük is megjelent (Dancing in Limbo 2015, Tesselation of Euclidean Space 2017). A Pieter Van der Broeck vezette belga társulat idei korongja most is messzire kalandozik el, miközben a tőlük megszokott…
A katalán Exxasens már 2008-as első, Polaris című albumával magasra tette a lécet a post-rockmetál/space rockban. Az ezt követő négy nagylemezükkel sem vallottak szégyent - de az is igaz, hogy a bemutatkozó korongnál azóta sem született jobb anyaguk. A bő egy évtized alatt muzsikájuk egyre távolabb…