A Jazz is Dead sorozatot nemrég fedeztem fel: öt éve fut, a két alapembere Adrian Younge és Ali Shaheed Muhammad, és vagy van mellettük egy harmadik együttműködő, vagy nincs. A 22-es ratjszámú darabnál ráadásul jóféle arab jazzre számítottam, ehelyett zseniális, fúziós afrobeat-et kaptam a…

Bevallom, hogy mostanáig elkerültek az Animals as Leaders nagylemezei. Ezért gondoltam egy merészet, és odafüleltem jól az új korongjukra - és uff, csoda: pár hallgatás után kifejezetten tetszik a jazzes-fúziós proggerkedés. Valószínűleg azért, mert érződik, hogy rengeteg munkát fektettek a dalokba,…

Kurt Elling jazzben és funkban alkotó dalszező és énekes, aki a Kurt Elling Quartetből lehet ismerős. A SuperBlue hanganyaga a pandémia lezárási periódusa alatt született, mikor is Corey Fonville dobossal és a billentyűs-basszista DJ Harrisonnal (mindketten: Butcher Brown) egymásnak küldözgették az…

A stíluskavalkádban és zenei fúzióban remekelő Sons of Kemet negyedszerre is izgalmasat alkotott. Ezek az arcok tényleg elnyomnak bármit, ami az eszükbe jut. BC.  

Ritkán hallgatom a gitárhősök virgácsnyűvő lemezeit, de Reb Beach gitáros (Dokken, The Mob, Whitesnake, Winger) negyedik albuma nálam klasszul betalált. Lehet, hogy azért, mert Steve Vai '90-es Passion and Warfare-ére emlékeztet, de végül is nem ez a fontos. Hanem sokkal inkább: küldeném…

Kevéssé ismert tény, hogy a hatvanas évek vége felé Jim Morrison és Syd Barrett kettesben elvonult egy hétre a mexikói sivatag mélyére, és közösen messzi univerzumokba utaztak. A hosszúra nyúlt trip benyomásaiból tíz dal született, melyeket hazaérésük után session zenészek segítségével azon nyomban…

Csodálatos csütörtök. elparaisorecords · 01 Echoes Of Light  

A Starfire után négy évvel, a világméretű járvány idején a Jaga Jazzist sajátos védekezési modellként egy piramist épített. Pyramid by Jaga Jazzist 

Egy jó szakács szinte bármely alapanyagból képes mennyei végeredményt megalkotni. A Bananagun is az ilyesféle konyhai mesteremberek egyike: zenéjükben ott van a hatvanas-hetvenes évtizedek afrobeat-jének a lüktetése, a The Monks proto-garázs rockjának ritmikai megoldásai, és az Os Mutantes tropikus…

Amikor 2011-ben megismertem a német Wight-ot a Wight Weedy Wight debütalbummal, veretes-csatakos, zsíros riffektől messzire bűzlő sztóner doomban utaztak. Aztán részemről kimaradt két album (Through the Woods into Deep Water 2012, Love is Not Only What You Know 2016), a nemrég megjelent negyedikkel…

Steve Brunner 2002 és 2011 között a Suicidal Tendencies-ben a basszer posztját töltötte be, majd miután búcsút intett Cyco Miko társulatának, Thundercat művésznéven valósította meg saját zenei elképzeléseit. Sikerült is létrehoznia egy különös, jazz, soul és funk elemekből egybe rottyantott világot,…

A Mitikus Naphajó élőben sem vallott szégyent.  

Két évvel a brutálisan jó Caribbean Roots után jelent meg a következő Anthony Joseph nagylemez, amely simán hozza elődje színvonalát.  People of the Sun by Anthony Joseph

Az Elephant9 tavaly két überzsír koncertlemezt is kiadott. A második albumon pedig ismét közreműködött Reine Fiske gitáros.   

A TKL (Tavalyról Kimaradt Lemezek) sorozatban nem lehet szó nélkül elmenni Jah Wobble és Bill Laswell 2019-es közös korongja mellett. Különös, rockból, jazzből és dubból kikevert muzsika hallható rajta, melynek egy órájában minden zenész tudása legjavát adja. Hiánypótló darab. REALM OF SPELLS by…

Az ötfős Tangents-öt tavaly ősszel fedeztem fel, akik - kismillió társukhoz hasonlóan - az internet végtelen óceánjában szinte teljesen ismeretlenül úszkáló kiváló bandák közé tartoznak. A Sydney-i társulat olyan ötletesen és jó érzékkel gyúrja egybe a kötöttségektől mentes jazzt, az elektronikus…

A The New Mastersounds két évtizede létezik, és azóta csapatják a főleg funkot tartalmazó zenéjüket - amibe bőven belefér a soul, a blues és a jazz is. A funkszóbradák most sem tettek máshogyan: recseg a trombita, búg a Moog, és mivel nincs állandó énekesük, az album nyolc dalában Lamar Williams Jr.…

A Jaga Jazzistben azt szeretem, hogy nincs két egyforma nagylemezük. A négy éve megjelent Starfire-ön a progresszivitás, a művészies funk (van ilyen...?) és a Can-féle krautos zakatolással megáldott jazz rock ad egymásnak randevút. És még egy kis David Sylviant is kihallok belőle. Legközelebb…

A norvég Astrosaur 2017-es bemutatkozó albuma után a nemrég megjelent Obscuroscope-on is kitűnően nyomja artisztikus jazz-rock fúzióját.  Obscuroscope by Astrosaur

Merlin Kansas City szülötte, aki nevéhez híven elvarázsolja a hallgatóságot. Öndefiníciójuk szerint heavy-space-doom a játék neve, de közelebb járunk a valósághoz, ha fúziós zenét kiáltunk. A banda ugyanis nem fél szaxofont, furulyát és mindenféle egyéb eszközöket bevetni zenéjében, ami…

Régi kedvenceink ismét megmutatják, hogyan lehet a jazz egyszerre elvont és hétköznapiul szívhez szóló.  

Jab Wobble-t remélem, hogy senkinek sem kell bemutatni; a MoMo Projectről viszont semmi érdemlegeset nem találtam azon túl, hogy egy brit-marokkói duó. De nem is ez a lényeg: a két előadó együttműködése pont annyira jazz, mint amennyire észak-afrikai zene, tele csodás basszushangokkal, afrikai…

Amikor megnéztem a kollektíva adatlapját a RYM-on, beleszédültem, hány zenekarban és projektben érdekeltek a COE tagjai. Úgyhogy nem is ragozom: ez az egyetlen lemezük, és ilyen, amikor a jazz felől elindulva egy társaság apró lépésekkel, de azért végig improvizálva eljut a pszichedelikus rockig és…

El Jadida Marokkó atlanti partjai mentén, Casablancától délre fekvő kikötőváros. Gyakran a "legkevésbé mór kinézetű városnak" is szoktak hívni, talán a portugál időkben épült városfala miatt. Rabih Abou-Khalillal valamikor az előző évtizedben, még a freeblog idején találkozhattatok, de hogy a…

A pennsylvania-i Rivers of Nihil harmadik albumán (is) a progresszív ügyeket keresztezi a technikás - helyenként poliritmiás agymenésekbe torkolló - halálmetállal. Évegyiklemeze. Szaxofon: van. Where Owls Know My Name by Rivers of Nihil 

A Bokanté tavaly nyáron már a vendégünk volt (emlékeztetőül: kitűnően szintetizálják a nyugat-afrikai és a karibi muzsikát a delta blues-zal és a Led Zep-féle rockkal), a Metropole Orkest pedig holland szimfonikus zenekar, amely arról nevezetes, hogy szereti áthágni a műfaji határokat. Összességében…

Ilyen volt a Jamiroquai, amikor még nem JK egyszemélyes projektje volt. Sajnos viszont a 25 éves album minden megállapítása igaz: azóta is nagy erőkkel irtjuk saját bolygónk ökoszisztémáját.  

Dupla CD-nyi terjedelem, két és fél órányi zenével: Kamasi Washingtonnak is új albuma jelent meg idén.  

Marcus Miller most sem tagadja meg magát: új albumán remek basszeros-fúziós jazz hallható, sok fúvóssal megdobva.  

Két CD-nyi (105 perces) archív koncertfelvétel az egy évtizede elhunyt Esbjörn Svenssontól és zenésztársaitól.  

A faék egyszerűségű lemezborító mögött jóság rejtőzik: a brit The New Mastersounds kis híján két évtizede nyomja a funkot, és most sem tesznek másként. A Megújuló Energia szerzeményei talán kicsit jobban hajlanak a jazz (helyenként pedig a jazzrock) irányába, mint a korábbi dolgaik, de ettől még…

Ezen a lemezen igazából a Sly & Robbie duó a főszereplő, a többiek amolyan "projektvendégek" - másrészt viszont, ahogy a lenti video is mutatja, ugyanezek az arcok már három éve is nyomták közösbe'. Kis esti lazító elektronikus jazz/dub, trombitával frankón megtámogatva.  

Címével ellentétben a Decade nem válogatás, hanem a milánói betyárok új nagylemeze a tőlük megszokott filmzenés hangulattal.  

Norvég jazz fesztiválokat bírod?  

Ha nem esik, Leo bácsi akkor is ezerrel fúj.  

Bár ez csak egy félórás EP, Kamasi bácsi zenéjére érdemes odafigyelni.  

A brazil Nomad Orquestra második nagylemezén alapvetően minden mindennel fuzionál. Nyugat-Afrikai témák találkoznak az etióp jazzel és az észak-amerikai riffekkel, emellett a rockos motívumok néha még a proggerség partjain is túlcsapnak.  

A borító szövege a lényeg: itt bizony szűk hetven percben az 1968-79 között született afroamerikai zenékből merít egy nagyot az album.  

Az amerikai anyától és iraki apától származó amerikai trombitás Amir ElSaffar kísérőzenekarával együtt megmutatja, hogy milyen az, amikor két zenei világból egy sosemvolt harmadik megszületik.  <a href="http://newamsterdamrecords.bandcamp.com/album/not-two"…

A The Sunshine Makers zenei doku Nicholas Sand és Tim Scully duójáról szól, akik a hatvanas években az amerikai ellenkultúra tudatmódosító szereket nem megvető muzsikusai voltak. A The Heliocentrics ehhez írt aláfestő zenét, amely ennek megfelelően felidézi nem csak a pihentető, hanem az utazós…