A zseniális kenyai Duma egyik fele. Fel nem fogod mi a fasz történik. Irdatlan pusztítás és téboly.  The Adept by Lord Spikeheart

Yoooooooooooooooooooooooooo! Hát ez mekkora kúrászaaaaaaat! Meghalok! Nyár van, négereim! Kurva hangosan!  Pressure EP by DC Salas

Nyugodalmas nyarat kívánok.  Seeker by Carbon Based Lifeforms

A 19. lemezük is zseniális. Sőt.  Travel by The Necks

Henrik és Vincent megmentik az évet ezzel a szépséggel.  Terrene by LAUGE & AES DANA

Mick Harris őszentsége Fret néven kiadott korábban két csodálatosan abuzáló kislemezt, nemrég pedig kijött az első nagylemeze is, amitől azóta nehezen tudok szabadulni. A hangfalak kivéreznek, hullik a vakolat, a koponyád pép, az érzéseid lángokban, mocsadék gonosz nihil kúrja seggbe a…

Mikor tavaly megjelent, leszartam. Nemrég jutottam el odáig, hogy meghallgassam. Azóta verem a fejem a falba, hogy mégis mi a pöcsömért nem vettem elő korábban. Feleim a kábítószeres zenében, ez egy kibaszott mestermű, nem viccelek. Végem van tőle. Rétegzett, átgondolt, eszelősen tömör és feszes és…

Lenyűgöző lemez. Sötét techno, ésszel és érzéssel és stílussal. Fejeket ver falakba és euforizál. Reptet és elás. Baszik és szerelmeskedik. Világot éget és fát ültet. Áthatolhatatlan hangulat és önkifejezés a köbön. Egyben kell lenyomni, fergeteges íve van. Az egyik legszexibb és legfaszább…

Le lett már itt írva párszor, hogy miért egetrengető zenekar a The Gluts. Senki nem csinálja ezt, csak ők. Épp ezért basz fel, hogy alig beszélnek róluk. A kurva életbe, komolyan, hát mit csinálnak már megint. Ilyen masszívan, nyersen, pszichotikusan, ösztönösen és ésszel ki tudja még úgy összemosni…

Kibaszott Scott Morgan. Négy hosszú, csodálatos szerzemény a Clara maradványaiból.  Lenyűgöző az egész. LUX Refractions by loscil  

Aki nem a világ egyik legjobb lemezeként élte meg a Nicolas Jaar és Dave Harrington mai napig simán zseniális 2013-as bemutatkozását, az nem vall ésszerű életvitelre. A minimum különösnek nevezhető páros napokban megjelent csodálatos második cucca szerencsére nem merészkedik távol a debütálás…

Michael Andresen egy észbontó és kifejezetten meghatározó trance lemez és két szintén fontos, csodálatosan míves chillbient (vagy mi a töcs) mestermű után tartott egy komolyabb szünetet. Aztán most, 17 kibaszott évvel a HigherGrounds után megjelent az új lemeze. Ilyen magas szinten ezt csak a Carbon…

Alon Brilant nem sieti el, a 2009-es Inside után 12 évvel elő is jött második nagylemezével, ami tökéletes aláfestőzenéje ennek a kibekúrt pokolnak, ami most az időjárás. Forró nyár, forró trance. Amúgy rohadtul megcsinálta, tele van itt minden élettel, gondolattal, érzelemmel, a végtelenül dögös…

Pőre, vastag techno, míves varázsszőnyegen. Olyan 20 perc, hogy utána újravakolsz.    Winter Mute by Julia Govor

Brazilia két kitűnő zenekarának két kitűnő embere, egy lemezen. Paula Rebellato a Raktából és Douglas Leal a Deafkidsből spirituális-rituális utazásra hív. Mindenféle szirszar, soha nem hallott tradicionális hangszer, elektronikus zaj és manipuláció, dörgedelem és kántálás és nyenyerészés a homlokod…

Egy több mint 40 perces karanténkoncert. Techno-improvizáció szintivarázslattal és loop-kísérlettel, mesteri játék a modulációval, neonszínű transz és örömzenélés az In Ferneaux introspektív csendje uán.   Mind Killer by Blanck Mass

Ez most nem 3 órás, ez most csak egy 52 perces dal. Mármint "dal". Solar Drone Ceremony by Neptunian Maximalism

A Mondo Decay messzemenőkig zsenális lemez, a kibaszott Nun Gun pedig nem szarozott, kiadott mellé egy társcuccot, ami, amikor megvettem még nem erre a névre hallgatott, de tök mindegy. Új számok, többnyire Mark Stewarttal, de milyenek, bazdmeg. Aztán ott van a Sankara Speaks, az mi már, bazdmeg? És…

Akinek ettől nem kezd el egyből járni a lába, annak minden bizonnyal nincs lába. Komótos táncba hívó szigorú középtempó, vastag basszusok, hipnotikus és eszelősen kúl grúvok, varázslatosan fülbemászó minimál-dallamok, precízen felépített laza transz, álomszép monotónia. Száz százalékos elektronikus…

Egy hosszabb 20 Minutes (az Interloperről) és egy hosszabb Leaves (a Refuge filmzene-lemezről). Kötelező.  20 Minutes by Carbon Based Lifeforms

Sok lemezt hallgattam sokszor meg idén, ez is köztük van (ahogy korábbi cucca is). A litván Gediminas Jakubka fantasztikus, súlyos, elszállt törzsi technójában van egy valagra való acidos szintizés, érzékenyen kimunkált dallamai tech-house-ba és psytrance-be hajlanak (de szerencsére lassabbak),…

A mindenható Jon Hopkins besokallt ettől a nyomorult évtől, a felesleges dühöngés és kiábrándultság helyett viszont ő inkább egy 100 éves hangtálat kongat nagy elmélyültségben. Ami jó. Kurva jó. Szerintem amúgy a hangtál a világ legjobb hangszere. Csak üljetek le kussban, és figyeljétek, ahogy…

Két bámulatosan agresszív és totálisan megszállott drogos sludge tagló után a szent és sérthetetlen Shit and Shine notórius zajgóleme újra megtáncoltat a pszichotikus sokk és a pőre idegösszeomlás között egyensúlyozva. Le van tarolva az emberiség kollektív arca. Anyád azt hiszi, hogy egy hülye vagy.…

Végre, bazdmeg. Itt van. Spirituális-rituális jazz-drone-rock sámánkodás észveszejtően örömzenélve, raga, folk, post-rock és post-metal és sötét, feketés elemekkel, milliónyi hangszerrel, zenésszel, 3 kikúrt órában. Monumentális, tudattágító, fantasztikus utazás a masszív és nehéz pszichedelia…

Bele a kibaszott kánikulába, kijött az új Sync24. Nevetségesen fasza, agyat eleresztő, napbaugrós.  Acidious by Sync24

Brazil sámánálom egyenesen az Amazonas mélyén lángoló máglyák mellől, ahol a helyi törzsek ismeretlen növények füstjétől megtántorodva rönkdobok primitív ritmusára évezredes nyelveken esedeznek a szellemvilághoz, majd a megnyíló kapukon keresztül egyenesen a black metal és a trance világából merik…

A mindig nagyszerű Cell korfui élő setje, az Ultimae gondozásában, jó pár kiadatlan számmal. Teljesen egyételmű, hogy kibaszott nagy.  Live in Corfu by CELL

Bámulatos agymosás tavalyról. Nagy kedvencem. Elszart LSD-tripként formálódó lesújtó elektronikus nyaktiló. Baszadék techno-taglók, mocskos zaj, öntörvényű punk mentalitás, sötét drogmámor és frusztráló kísérletezgetés, brutális túlvilági táncparkett-hangulat a csóró halál küszöbén. Fantasztikus íve…

Mike Vest (Drunk in Hell, Melting Hand, 11Paranoias, Bong), Karl D Silva (szintén Drunk in Hell) és Graham Thompson (Ballpeen). Mindenkinek jó utat a szétcuccolt világegyetem legmozgalmasabb szegleteibe. Improvizáció, örömzenélés, mesterien. Szakító tempók, nagy dobolászat, dörgedelmes autoritással…

Köszönjük. A blog 2020-tól fizetős lesz.   

Magnus talált valahol egy vinyón két kiadatlan számot saját magától. Fingja sincs, hogy mikor, hogyan, hol készültek. Pofozott rajtuk egyet-kettőt, és íme, a két elfeledett szerzemény, 30 percben. Teljesen Solar Fields amúgy mindkettő, nincs mitől tartani. A Sourcebook kifejezetten óriási, de a The…

Martin Nonstatic és Esko Barba kitűnő közös lemeze. Nyilván az Ultimae adta ki. Nyilván kibaszottul jó. Feküdjetek szépen le és hallgassátok végig, kussban. Ilyen vagy olyan utazáshoz is tökéletes (ha már amúgy tájak inspirálták). Csak hagyjátok hatni, van egy szép íve. Érezzétek az időt és a teret…

Berlin techno-úrnőjének idei lemezét eddig még nem tudtam megunni. Lenyűgöző. Kevés szebb dolgot hallottam idén, ki sem tudok emelni számokat róla. Jó, a Love Distrotion a himnuszom, de lesz nektek is róla ilyesmitek. Alientronic by Ellen Allien   

A MikTekkel közös cuccaiból gyűjtött 2016-os remek Far & Off és a legutóbbi, immár 7 éves, szintén nagyszerű Pollen után Aes Dana végre új nagylemezzel jött elő így 2019 végén, ami kibaszottul jó hír ám. Nem mintha Villuis olyan nagyon tudna hibázni, de az Inks az egyik legjobb lemeze eddig, ha…

Éjfekete nihiltechno azoknak, akik szeretnek hétköznap délutánonként szüzeket áldozni az urbánus Sátán forró szemétszagú oltárán. Briliáns baszatás, szigorú, a maga kíméletlenül istentagadó módján szakrális, irdatlanul kemény szutyok, amit az elképesztően latin démonidéző kántálás tesz igazán…

A Not Not Fun legjobb együttese három évvel a bámulatos Eternal Delight után megint kiadott egy olyan lemezt, amit nem igazán lehet elégszer meghallgatni. Ha van igényed a nyugalomra, a tiszta fejre, a szarságok feletti lebegésre, a meghatódásra és a megbékélésre, akkor íme. Jó lenne egyszer és…

Oliver Ho újra itt van, a White Rats fantasztikus folytatásával pedig újra szétkalapálja a nyomorult fejeteket. Nyilván kurva jó. White Rats II by Broken English Club  

Kevés lemezt vártam jobban idén az új Blanck Massnél. Benjamin John Power a remek Fuck Buttons immár hat éve tartó hiátusa alatt egyre jobb és jobb lemezeket rakott ki, amikről hosszú oldalakon keresztül lehetne áradozni. Az új is olyan, hogy bazeg. Nincsenek műfajok, nincsenek korok és nincsen…

Az új Föllakzoid album négy évvel ezelőtti elődjéhez hasonlóan a német-chilei Uwe Schmidt kooperációjával született meg, és egy újabb lépést tett a motorikus pszichó krautrock felől az elektronikus hangzások felé vivő úton. A  banda tagjai egymástól függetlenül vették fel a saját zenei sávjaikat,…

Nagy a rohadás ebben a szar nyárban, de ezzel a csodálatos, mindennél nyáribb lemezzel simán viselhető. Feszes és mégis kurva laza tech-house, óriási pozitív vibrálással, fenséges dallamokkal, szofisztikált lépdeléssel, néhol finom klubénekkel, baszott nagy négyekkel, rohadtul megírva és felépítve.…