Mikor tavaly megjelent, leszartam. Nemrég jutottam el odáig, hogy meghallgassam. Azóta verem a fejem a falba, hogy mégis mi a pöcsömért nem vettem elő korábban. Feleim a kábítószeres zenében, ez egy kibaszott mestermű, nem viccelek. Végem van tőle. Rétegzett, átgondolt, eszelősen tömör és feszes és dinamikus, mégis kurvára elszállt pszichedelikus örömzene, krautrockon innen, space-rockon túl. Dörög, darál, zakatol, kúr és repít bele a savtól szétmállott univerzum káprázatos segglyukaiba. Kíméletlen transz az egész, a The Inner Voidtól levegőt sem kapsz. Nem hibáztak soha (leszámítva, hogy Damien Castellanos kicsit több ambient-lemezt ad ki a zenekar nevén, mint kellene), de ez valószínűleg a legjobb munkájuk.