A kibaszott Shit and Shine újabb csúcsmunkája. Ennél ocsmányabb, gecisebb, rohadékabb szemetet nem baszol mostanság. Okádékszagú savas sátánzajba fojtott hipnotikus végítélet-sludge, leszedálva a picsába, lángolva a kurva nihil trágyadombján. Ketamin, abszint és fürdősó. A maga módján gyönyörű és…

Viszonylag sok agyalás után arra jutottam, hogy DJ Speedsick 2020-as remekműve ragadja meg a legjobban mindazt, ami most van. De tévedhetek. Ez a lemez amúgy a kedvencem tőle, messze a legátgondoltabb és legközérthetőbb, de nyilván ez nem sokat jelent egy olyan ösztönösen és őszintén ocsmány életmű…

A világ nagyjából egyetlen valamire való úgynevezett supergroupja (a másik mondjuk az USA/Mexico) idén nyáron új lemezt adott ki, amit akkor elfelejtettem körbeszopkodni, ellenben majd most. Egy kicsit most mellőzik az improvizációt, ami nem baj, ettől még nem változik semmi: kegyetlenül és…

Kenya durvul. Baszomadta nyers és dögös és kábós zajdara a diszkós Sátán túrós előbőre alól kikuruttyolva. Amúgy nevetségesen zenei. Minden kiadványa ingyen van, de svájci frankban kellene értük fizetni. Szép estét, gennyládák, hámlasszátok szarrá a csúnya fejeteket.   MELT by Slikback

Judd Madden tavalyi, dicsőségesen deprimáló gecisége a lehető legszennyesebb ünnepe minden egyes gonosz, kegyetlen, szétkábózott, megborult, elszállt és kártékony riffnek, ami a Sátán szétrepedve kacsintó fosójából valaha kiömlött. Improvizatív, ösztönös, kiszámíthatalan zsigeri kíméletlenséggel…

A két évvel ezelőtti bámulatosan rohadék Matamoros után ez a zenekarnak nevezett ótvar gecis féregnyúlvány végre új lemezt adott ki, amin még szélsőségesebb sarkokba basszák be azt az úgynevezett rockzenét, amit értelmes ember már rég szarráunt. Három nevetségesen meghágott és hülyére szipuzott…

Ilyen névtől mindenki tudja, hogy mit várhat: egy frankó sabbathista szittyolátust, de legalább is valami nagyon hasonlót. Amivel nagyjából el is találnánk a német banda zenei irányát, de annyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a mélyre hangolt heavy-fuzz riffek fölött halálmetálos gurgula…

Két bámulatosan agresszív és totálisan megszállott drogos sludge tagló után a szent és sérthetetlen Shit and Shine notórius zajgóleme újra megtáncoltat a pszichotikus sokk és a pőre idegösszeomlás között egyensúlyozva. Le van tarolva az emberiség kollektív arca. Anyád azt hiszi, hogy egy hülye vagy.…

Egyáltalán nem olyan, mintha alkoholisták zenélnének, ne tévesszen meg senkit a hülye nevük. Baszadék zajrock-szörnyeteg. Amolyan kvázi-indusztriális a miliő, mészárló kalapálás-zakatolás és sistergés van elvadult krautrockos menetelések közepette. Sötét és ijesztő és megváltó  transzba gyomrozó…

A Shit and Shine tavaly kiadta az utóbbi évek egyik legnehezebb és leggecibb és legijesztőbb sludge-lemezét, most pedig ugyanez a helyzet. A Goat Yelling Like a Man (micsoda cím) a Doing Drugs, Selling Drugs párdarabja (ahogy a borítóból is kiderül), és nem ismer kíméletet. Anyádba széttorzított,…

Bámulatos agymosás tavalyról. Nagy kedvencem. Elszart LSD-tripként formálódó lesújtó elektronikus nyaktiló. Baszadék techno-taglók, mocskos zaj, öntörvényű punk mentalitás, sötét drogmámor és frusztráló kísérletezgetés, brutális túlvilági táncparkett-hangulat a csóró halál küszöbén. Fantasztikus íve…

Ezek a faszok tavaly kiadták ezt a bámulatosan nehéz, rút, gecis, rohadék lemezt, idén márciusban pedig már jön is az új. Olyan, mintha a Melvins, a Killdozer és a Sons of Otis egy széthugyált sikátorban éppen szarrá verné azt, aki számodra a legfontosabb. Ezeket a málhásan omladozó, pszichedelikus,…

Sula Bassana kultikus psych-triója és minden idők egyik legjobb együttese közösen keresik a bekábultság magaslatait a Riot Season split-sorozatában. Fogalmam sincs, mi kellhet még. Aki a lemez végére nem kúszik be a szőnyeg alá, az nem pörkölt eleget.   In Search Of Highs Volume 3 by ELECTRIC MOON…

Köszönjük. A blog 2020-tól fizetős lesz.   

Berlin techno-úrnőjének idei lemezét eddig még nem tudtam megunni. Lenyűgöző. Kevés szebb dolgot hallottam idén, ki sem tudok emelni számokat róla. Jó, a Love Distrotion a himnuszom, de lesz nektek is róla ilyesmitek. Alientronic by Ellen Allien   

Kihagyhatatlan remekmű azoknak, akik legalább egyszer már beleszagoltak egy marihuánás cigarettába, távolról, bizalmatlanul. Biztos van olyan bájos nyomorult, aki tisztán is értékeli az ilyen és ehhez hasonlóan mesteri, súlyos, nyúlós, elszállt, kemény és mégis finom, lassan és szentséges…

Ragacsosan magába húzó hipnotikus trip, mélyében disszonáns gitárhangokra bágyadtan kántáló kórussal, és mikor közelebb érsz, látod, hogy szatír fakírok betépve vigadnak egy lassan nyekergő jukebox romjai fölött. A Queen Elephantine tagjai poszt-apokaliptikus free jazz, dimenziókon túli drone és…

Teljesen egyértelmű, hogy a legjobb dolog, ami a rockzenével történt, az a kábítószer. Bármilyen kábítószer. Aki szereti a korai Skullflowert, a Butthole Surferst, a Terminal Cheesecake-et, a japán szipedelikus nagy öregeket, a krautrockkal vegyes, monoton - de mégis improvizatív - szarrá transzolt,…

Szóval, ez itt Steven Stapleton első válogatáslemeze, amin a kedvenc szarai vannak. Mindenféle. Akármik. Kurva jók, érdekesek, megváltják a világod, felnyitják a szemed, új irányokat jelölnek ki számodra. Francia dolgok, ennek ellenére jók. De nagyon. Nyilván nem várhatja senki, hogy…

Rave bazdmeg, de milyenül már! Kislemez, nagyon nagy gyilok. Akármikor ki képes sikálni bármit a fejedből. Az Another Day sláger és veretes zenemű egyben. Ha még nem utáltad meg a blogot, majd most meg fogod. Sharp Like A Razor by Clouds

Visszatértek, három évvel a Dandelion Sauce of the Ancients után, megint egy óriási lemezzel. Mármint, biztos az, még nem hallgattam meg. De amíg vannak a világon hangszerek és drogok, ők nem hibáznak. Le Sacre Du Lièvre by Terminal Cheesecake

Két teljesen egyéni hangzású, de egyaránt retek sötét világú meghatározó technomester egy lemezen brillírozik. Figyelem, ez a split kurva lassú és kurva súlyos és nagyon lassú és irtóra súlyos és lassú. Óriási anyag, sötétebb nem is lehetne, baromira fontos is, de mindenképp zárjátok el az…

Ha már volt itt jó régen Terminal Cheesecake (továbbra is a világ legjobb együttese) és Luminous Bodies, akkor már legyen Melting Hand is, csak hogy teljesen és megkérdőjelezhetetlenül nyilvánvaló legyen: Gordon Watson egy kibaszott zseni. A Melting Hand is tele van a kézjegyeivel, és kurva nagy…

Mostanság újra előkaptam 2015 legjobb lemezét, ami ez. Nyilván túlzás, mivel ki a faszom emlékszik már 2015-re. De így 2019-ből könnyen pofázok, a Luminous Bodies meg annyira bődületesen vadállat cucc, hogy akár idén is lehetne az év lemeze, mit bánom én. Egyébként Gordon Watson, a Terminal…

Justin Broadrick újfent letolja a hülye fejed ezzel a néhány szokásosan kurva erős pszichedelikus-indusztriális sötét gyiloktechno-himnusszal, de utána jön az igazi meglepetés. A Klaska néven bemutatkozó Kevin Laska a Transitionalből és a kibekúrt Ramlehből óriásit megy ezekkel a hipnotikus,…

Judd Madden egy jó ideje pakolja ki saját neve alatt az ocsmány riffeket tök ingyen, a melómániás ausztrál dúvadnak azonban az idei Dead End Thoughts az igazi nagy húzása: rothadt, végtelenül sötét, improvizatív, leszedált sludge-doom, vágatlan, zsigerből kibuggyanó éjfekete geciség, a lehető…

Nehéz pszichedelikus örömzenélés Moszkvából, öröm nélkül. Szétzuhant, komor lamentálások és hosszú, nyúlánk, elfolyós látomások a világ végén elszívott kövér jointok csodálatosan tömör füstjében. Sötét és irdatlanul súlyos hipnózis, falakat emelnek bongbűzből és rád döntik azokat, te pedig a csak a…

A Wooden Shjips volt már totálisan eleresztett underground LSD-rock, midkult szipedelikus jam-rock, félmenő nevetségesen laza rockbanda, perszonális űrterekbe kisbusszal betolató space-rock félistenség, de egyvalami soha nem volt és remélhetőleg soha nem is lesz: szar. Az új lemez is szétterül…

Új Orphx kislemez. Engem molekuláimra szétcsapott már párszor. 

A zseniális Gasp a 20 cseszett évvel ezelőtt megjelent őrületes első lemeze után tavaly év végén új kislemezt adott ki, ami örömünnep azoknak, akik szeretik ennek a rohadék társaságnak az égbekiáltó, polgárpukkasztó, sunyi és totálisan megborult klasszikusát. A Gasp lenyűgöző. Mármint komolyan.…

Itt az új Dri Hiev, ülök rajta egy ideje, de ma este megint elővettem és megint lefagyott tőle két ujjpercem. Továbbra is zavarba ejtően sötét, hideg, rohadt, nyirkos, zajos, pszichotikus poszt-indusztriális és post-punk és shoegaze kutyafasza, mint az előzőek. Amiket le lehet itt szedni. De ez…

Hallgassátok meg Anthony Di Franco JFK néven kiadott lemezeit és élvezzétek az életet, hogy éltek, hogy szeretve vagytok. Vágjátok az arcot, kibaszott Ramleh, kibaszott Skullflower. Ha ezek az együttesek nem mondanak semmit, akkor nem tudom, hogy én mit mondhatnék. Ha viszont mondanak, akkor…

A Mutant Video az Iron Lung egyik leglesújtóbb lélekgyilkos torzszülött sátánfattyaként kibaszottul nem viccel. Olyan, mintha a Godflesh, a Shroud, a Missing Foundation, a Vatican Shadow és a Minimal Man begombázva hajtaná meg a fejét John Carpenter és a Lustmord előtt. Tonnázó gépdobos…

Ha már ma előkerült a mindenható Vatican Shadow társaságában, álljon itt Michael Wollenhaupt egyik idei lemeze. Rituális, pszichedelikus, sötét, démoni techno zakatolás, megtisztító erővel és baljós, lassú lélekheréléssel, minden számban más-más énekessel (akik nagyon dolgoznak). Sámánmester ez az…

A The Sunshine Makers zenei doku Nicholas Sand és Tim Scully duójáról szól, akik a hatvanas években az amerikai ellenkultúra tudatmódosító szereket nem megvető muzsikusai voltak. A The Heliocentrics ehhez írt aláfestő zenét, amely ennek megfelelően felidézi nem csak a pihentető, hanem az utazós…

Belluno olasz kisváros, ami a hegyek között, Udinétől nem messze található. Az Organ itt rögzítette bemutatkozó albumát, melynek horrorba oltott doomos post-metálja hideg, mint a gleccser táplálta patak vize. Bő fél óra, öt tétel, az idei év egyik nagyon klassz…