Mostanság újra előkaptam 2015 legjobb lemezét, ami ez. Nyilván túlzás, mivel ki a faszom emlékszik már 2015-re. De így 2019-ből könnyen pofázok, a Luminous Bodies meg annyira bődületesen vadállat cucc, hogy akár idén is lehetne az év lemeze, mit bánom én. Egyébként Gordon Watson, a Terminal Cheesecake és még annyi minden más zsírság agya, a Part Chimpből ismerős Tracy Bellaries, valamint van itt még pár számomra nem ismerős arc bizonyára frankó együttesekből. Egészen döbbenetes, a mai napig lesújt, most is a fejemet rázva gépelek és üvöltöm, hogy "Stay Dead!". Két dobos, ezertonnás, nyers, punk mocsadéksággal és zajrockos pszichotikussággal odakúrt böszme pszichedelikus rockmonstrum szétsavazott szólókkal, Watson begombázott sámánkiabálásával. Olyan, mintha a God Bullies, a Butthole Surfers, a keményebb Gnod, a US Christmas, és persze a Terminal Cheesecake egy lángoló kombájnban ülve zuhanna bele a Napba. Száguld, tombol, rázza a világmindenség rácsait, transzba riffel, ráül a mellkasodra és kiemel a szar kis testedből. Megváltó erejű lemez, a végén az Om Naman Shivaya meg mi az isten már.