Portugál pszichedelikus noise bugi. João (gitár), Tomás Brito (basszus) és Halison Peres (dob, ének) még 2022 decemberében bementek a stúdióba és élőben rögzítettek egy lemezt négy mocskos dallal, amire egy rendes apokaliptikus sci-fiben táncolna az űri közönség egy lekoszlott ipartelepen…

A tavalyi év egyik legjobb lemeze annyira cool, hogy te is coolnak fogod érezni magad tőle, és most itt elsősorban a 60-as évek szépruhás olasz és francia filmjeinek Párizs-Mediterránium tengelyén mozgó cooljára gondolok. Szép emberek, szép helyek, általában nagy pénzek, és mégis szomorúság, szóval…

Kihagyhatatlan remekmű azoknak, akik legalább egyszer már beleszagoltak egy marihuánás cigarettába, távolról, bizalmatlanul. Biztos van olyan bájos nyomorult, aki tisztán is értékeli az ilyen és ehhez hasonlóan mesteri, súlyos, nyúlós, elszállt, kemény és mégis finom, lassan és szentséges…

Henrietta Smith-Rolla, brit születésű ghánai-orosz-német zeneszerző-producer első lemeze bámulatos. Sötét, morózus, borúlátó elektronikájában folyamatosan ott pulzál az indusztriális felé kacsingató komor techno, a '80-as évek minimalista carpenteri szintimelódiái, a brit acid-house görbére tört…

Az éjsötét brit techno és elektronika egyik legkevésbé emlegetett úttörői idén két lemezt is kiadtak, és nincs is jobb dolog, mint egymás után meghallgatni őket. Ahogy a Black Daisy Wheel komor, súlyos, lehúzós és minden hallgatással egyre velőtrázóbb élménnyé váló zseniális ambientje után a…

Talán az elmúlt évek során nagyjából sikerült érthetővé tennünk sokak számára, hogy szeretjük az ausztrál szennyet. A trashcat is tipikus aussie nyomorultság, ami az első pár hülye hangból tök nyilvánvaló lesz, a lemez végére meg simán a detoxban ébredsz arra, hogy a szüleid aggódva néznek rád.…

Dominick Fernow és Kris Lapke (mekkora zene már az Alberich) közös projektje. Kibaszottul zseniális. Pontosan olyan, mintha a Prurient, a Vatican Shadow és az Alberich találkozna. Hömpölygő, maró, nehéz és taglós zajfolyamok, minimális, de vaskos és ragadósan hullámzó hipnotikus dallamok, militánsan…

Justin Karl Michael Broadrick a Godflesh, a Jesu és a Final mellett JK Flesh néven is nyomul. A Godflesh ugye minden idők egyik legnagyobb dolga. A Jesu tud jól esni, főleg ha katartikusan, hátraforgó szemgolyókkal akarok unatkozni. A Final meg tipikus melómániás instant-ambient projekt (amit amúgy…

Nincs megfelelő kifejezés arra, hogy mennyire kibaszottul felfoghatatlan súlyú mestermű ez az idén 20. szülinapját ünneplő lemez. 

Jelenlegi kedvencem az idei In Zaire, az előzőhöz képest kissé zajabb,rituálisabb,  szaggatni viszont szaggat ahogy eddig, meg úgy ahogy az év space rock albumához illik. Vinyl ill egyebek

                                                        Az angol nemzeti gombász egyesület ajánlásával.                                                                                    Vinyl ill Ránéz

A NONN egy ember, Christian Eldefors, a nagyszerű The Orange Revival agya. Ellentétben anyabandájától, egyedül nem kurva király pszichedelikus rockot játszik, hanem kurva király coldwave és post-punk hibridet, amit itt olyan sokan szeretnek, nem véletlenül. Jeges, egyszerűségében szép,…

A Fuzz Club idén kiadta az új JuJu lemezt, a szintén beszarás új Acid Baby Jesust, a bámulatos The Gluts debütálását, és az új 10 000 Russost is (valamint még pár csodát). Nagyon nem semmi istállóról van szó, már ha eszi valaki a neo-pszichedelikus krautrockot. A Distress Distress amúgy a banda…

A neo-pszichedelikus agymállasztás, a táncolós, dögös, kemény post-punk mosódik itt egybe, méghozzá kifejezetten lenyűgöző módon és modorban. Elsőre nem teljesen értettem, hogy mi a fasz is történik, aztán azon kaptam magam, hogy ez a lemez simán felemésztette az elmém. Legyalulja az agyad,…

Idén 10 éves az egyik kedvenc lemezem, a North Star Deserter a csodálatos Vic Chesnuttól. Ezért most iderakom szépen az összes lemezével egyetemben, amúgy is nagyon régóta tervezem, hogy ennek a szent és utánozhatatlan nyomoréknak a hibátlan életművét iderakom. Ja, ha valaki nem vágja, Chesnutt 18…

Több technót a blogra! A Broken English Club (azaz Oliver Ho) napjainkban épp megmenti ezt a nagyszerű műfajt. Sötét, komor, városi, kurva monoton, drónzajos, militáns, szintiégető súlyos szívzörej. Nagyjából bármelyikkel lehet kezdeni, én a Suburban Huntingot hallgattam a legtöbbet, de általában…

Ben Carr, a 5ive-ból 2002-ben adta ki ezt a lemezt, ami bizonyos időközönként elő szoktam venni, ha ki kell mosdatni az agyam. Erősen pszichedelikus, atmoszférikus, kísérletezős drone lélekemelés, gyönyörűen kordában tartva, koncepciós keretek közé szorítva, szóval lehet rajta bőven fogást találni.…

Az új Peaking Lights. Lenyűgöző. Mély nyugalomban olvad szét a fejem, közben meg táncol körülöttem az univerzum. Ez a zenekar, basszátok meg.   <a href="http://peakinglights.bandcamp.com/album/the-fifth-state-of-consciousness-double-album">The Fifth State of Consciousness…

Az új Dreamdecay az év eddigi legnagyobb noise-rock lemeze, már ha lehet azt sajátos testi-lelki szemetet noise.rocknak hívni, amit ők szarnak a füledbe. A Dreamdecay továbbra sem nagyon hasonlítható semmihez, csak egy lángoló úthengerhez, ami épp belebaszódik egy sárgaházba. Felemelő, megtisztító,…

És most akkor mindenki húzza gügyékig a szkafander rostélyát és bámuljon bele a '80-as évek űrködébe. Halásszunk együtt súlytalan űrszemétből VHS-kazettákat, lovagoljuk meg a neonszínű napkitöréseket, válasszuk ki a kedvenc csillagképünket és lógassuk fel a vákuumklotyó fölé, fedezzünk fel egy…

Aki követte a freeblogos időben a blogot, az tudhatja, hogy úgy nagyjából négyszer reblogoltam a Paranaut első lemezét, ami egyébként a mai napig minden zeném közül az egyik legnagyobb, örök kedvencem. Sírtam már tőle örömömben és bánatomban, volt már tőle tisztességes testen kívüli élményem…

Megkockáztatom, hogy ezt a 2006-os lemezt nagyjából senki nem hallotta. Alig ismeri a Google, normális méretű borítót sem találtam, a Last.fm-en nagyjából rájuk se pislantottak, letölteni meg nem lehet sehonnan. A béna Soundclick oldalukról (komolyan, mi a töcs az a Soundclick?) vettem meg, ahol…

Két hónapja jelent meg ez a pszichedelikus rock and roll lemez (vagy mi a fasz), azóta letudtam már párszor, és meg vagyok győződve arról, hogy ők az új Baby Woodrose, akiknek legutóbb ilyen lemezt kellett volna kiadniuk. Akkora kibaszott nagy újraélesztett hippiség, akkora dalokkal, akkora…

<a href="http://thewayward.bandcamp.com/album/plutonic">Plutonic by The Wayward</a> A Multicult zseniális együttes. A The Wayward szintén. Mindkettő Nick Skrobisz bandája, de a The Wayward az idősebb, a Carrion feloszlása után csinálták Nathan Simms-szel…

Analóg zajtechno agymállasztás a valagon toszott világzene gyönyörű manírjaival, ipari fémforgácsokkal, militáns dervisek testen kívül húgyszagával, gyilkos táncparkettek őrült tekinteteivel, ürességig idegölő tonnás döngölésekkel, ragadós dallamcsonkokkal, elszabaduló végtagokkal és gyomrokban…

Nem bírok leszakadni erről a kislemezről, színtiszta mesterműnek tartom, amitől folyamatosan tudok vigyorogni, közben meg borsódzik a hátam és rohadtul léggitározok. A Puzzle Mansion a Midriffsből ered (akiknek van jó pár kurva nagy száma), és lényegében az egyik legfontosabb és legeredetibb…

Ahogy első kislemezük címe is jól mondja, retardált blues himnuszok jönnek. A jó slugde-stoner pedig a pöcsmelegben mennybe meneszt. Ez pedig jó, mocskos, dögös, baszott grúvos, tonnás riffekkel teleszart laza pusztulat, amihez nem árt masszívan beböllenteni, beszöttyenteni, becirmantani. Ezt a…

Ezt a lemezt annyira szeretem, hogy tavaly ki se raktam. A Chumps hattyúdala ez, sajátos gyászmise az életművükhöz, egy hosszú búcsú, amitől könnybe lábad a zajrockerek szeme. Nem azért, mert a Chumps olyan megkerülhetetlen noise-rock zenekar volt, hiszen nem volt az, én soha nem is igazán tudtam…

Nem sokszor fordul elő, hogy egy lemezt egyből négyszer hallgatok újra, de ha időm engedné, a Purple Pilgrims első igazi nagylemezét napokig dönteném magamba. Nem nagyon akarom túlragozni - de valószínűleg túl fogom -, mivel egyszerűen lenyűgöző. Egyszer majdnem sírva is fakadtam, annyira nekem…

Túl sok mindent nem tudtak kezdeni 1985-ben a Power of the Spoken Word lemezével, és ma sem nagyon lehet. Szétsavazott, megalázott, fonákra fordított nevetségesen szabadelvű pszichedelikus hardcore-punkjuk a pogány sámánok spirituális káoszának értelmezhetetlen nagymiséje. Sokkoló programzenéje ez a…

Nagyszerű idei bemutatkozás, ami punk ugyan, zajrock is, mégis inkább amolyan '80-as évekbeli sötét post-punk szagú, nagyon szabad szellemű rocknyúlványnak lehetne talán nevezni, már ha kellene. De nem kell. Szóval tessék, kezdjetek vele bármit, csak hallgassátok sokszor, mert azt bőven lehet.…

<a href="http://yowler.bandcamp.com/album/the-offer">The Offer by YOWLER</a> Mindenki nyugodjon le a picsába, kuss legyen. Besötétítesz, berakod a tavalyi év egyik leggyilkosabb lemezét, befekszel az ágyba, betakarózol, és felemészted önmagad. 

Nem teljesen értem, hogy miként maradhat fű alatt ez a lemez. Kevesebb mint egy hónapja van kint, és még senki nem írt egy szót se róluk. Pedig lehetne mit. Valahol a slágeresebb Butthole Surfers, a Stardeath and White Dwarves, és a Brian Jonestown Massacre környékén van a dolog, de nem igazán szép…

1 / 2 Érthetetlen okokból nem volt még a blogon Ramleh, ez a félelmetesen acsargó indusztriál / noise rock monstrum. Ez bizony hatalmas mulasztás, talán csak egy (viszonylag) új anyagukkal lehetne kompenzálni, próbáljuk hát meg. Alig egy hónapja jelent meg a Circular Time, ami egy…

Oké, szóval mindenkinek Békés Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Basszátok Meg, itt egy lemez, amin kecskemekegésekből vágtak össze karácsonyi dalokat. Valami jótékonysági faszság is van a dolog mögött, de engem nem igazán érdekelnek azok az éhezők, akiknek egy kecskére sem…

Meg mertem volna esküdni, hogy ezek a kanadai faszok voltak már a blogon, de ha igen, akkor sem találom őket sehol, szóval. Ez a két nagyszerű kislemez a műfaji keretek között gondolkodóknak kissé zavarba ejtő torzszülött képét nyújthatja. Bizarr jószágok, valahol valamiféle felbaszott és…

Ezt ma reggel találtam, teljesen agyhűlt, holland vadulás tavalyról: trópusi fuzz, pszichedelikus funk, horrorisztikus rock and roll afrikai és dél-amerikai ritmusokkal, savas elektronikával, anarchista hevülettel. Jóideje a legnagyobb hangulat!

Kellemes adventet, feleim. 

Valaki a Facebook-csoportban a napokban kért crossover lemezt, mivel nehezményezte, hogy redundáns a blog repertoárja. Tessék hát, itt van. Olyan lemezeket teszünk ki, amilyeneket akarunk. 

John Bergin (vágjátok, Trust Obey), Jarboe, és Brett Smith közös munkája az ezredforduló tökéletes zenéje volt. Totálisan lenyűgöz, hogy nem lehet szavakkal megfogni azt, ami itt történik. Jégvirágos, fagyhalott, sámánisztikus dimenzióugrás bele bazdmeg a lelkedbe. Éjfekete…