A NONN egy ember, Christian Eldefors, a nagyszerű The Orange Revival agya. Ellentétben anyabandájától, egyedül nem kurva király pszichedelikus rockot játszik, hanem kurva király coldwave és post-punk hibridet, amit itt olyan sokan szeretnek, nem véletlenül. Jeges, egyszerűségében szép, kvázi-nyolcvanas, borongós, halovány napsugarakba suttogós, transzban gépdobolós, óriási basszus grúvokkal és megváltó gitárdallamokkal világvége-táncba hívó himnuszok ezek, melyeket szerencsére azért beleng némi puha kábóréteg. De ezt a részét lehet, hogy csak én érzem bele. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nem tudom kiverni a fülemből ezeket a dalokat. Amúgy meg ezt is a Fuzz Club adta ki (ahogy a The Orange Revival legjobb lemezét is) és ezt is idén, szóval.