Shane Embury (Napalm Death), Danny Lilker (Brutal Truth), és Scott Lewis (Exit-13) 1995-ös indusztriális nihilista mocsoktechnója. Klasszikus diszkózene a '90-es évek poklából. Akinek nincs meg, annak legyen meg, mert eret vágni döngetve és cipőzve az igazi. 

Amikor a The Austerity Program még nem volt The Austerity Program, a két őrült Polonium néven zenélt. A felállás nem volt más akkor sem: gépdob, basszus, gitár. A zene viszont más volt. Nincsenek itt kattant metrumok, elmebeteg tördelés, nincs pszichotikus öntörvényű noise-rock - vagy csak annyira…

Meg mertem volna esküdni, hogy ezek a kanadai faszok voltak már a blogon, de ha igen, akkor sem találom őket sehol, szóval. Ez a két nagyszerű kislemez a műfaji keretek között gondolkodóknak kissé zavarba ejtő torzszülött képét nyújthatja. Bizarr jószágok, valahol valamiféle felbaszott és…

John Bergin hatalmas forma. Képregényeket rajzol és ír, fotózik, szobrászkodik, grafikus, animátor, és mesekönyveket is ír. Ja, és muzsikál is. Mondjuk sokan nem neveznék muzsikának a Trust Obey jéghideg, meditatív, pszichotikus ridegségű hullamerev indusztriális pusztítását.…

Akkora kurva nagy obskúrus baszás, hogy attól mindenki elmosolyodik, aki szereti az obskúrus baszásokat! Lótoszó történelem kazettán! Mert az oké, hogy a '80-as évek közepén a Shithaust pont annyian ismerték, mint ma, és az is, hogy az egyik tag akkora punk volt, hogy elment az…

Rég baszott ilyen súlyos lemezt a magyar könnyűzene. Leszeded mert tök ingyen van, felkúrod a hangerőt, és érzed, ahogy molekuláira hullik szét a hülye fejed. Kíméletlen morzsolás, ráadásul…

Egy srác, sajátberhelésű elektromos és mechanikus szirszarokkal. Pusztító indusztriális kísérleti doom agyhalál. Automatika, robotikus zsírégető hupák, mérgező monotonitásra épülő, brutálisan kifakadó súlyos kompozíciók égetik szét a fejed körül terjengő napfényt. A…

A Balcanes kétszámos bemutatkozása olyan, mintha a Love 666 és a Feedtime monoton lo-fi noise rock parasztkodását valaki nagyon beszaggatva próbálná meg újraértelmezni egy fűtetlen kínzókamrában. Sajnos ez a kiadvány csak ízelítőnek jó, az első dal fergetegesen szakít, a…

  <a href="http://zannmusic.bandcamp.com/album/lies">Lies by Life</a> Rozsdamaró jéghideg indusztriális drogpöröly Argentínából. Vánszorgó, fárasztó, kíméletlenül szétcsapott, gerincvelőt pisáló szédítés az egész, befordító zajos hipnózis, amitől rémeket…

Dustin Pilkington és Anthony Davis, a Best Fwends őrült pop punk görcse után valami egészen kíméletlen torzszülöttet gyurmázott Nektek. A zseniális név és albumcím mögött egy olyan nyilvánosan önkielégítő szociopata gólem lapul, ami már első hangjával feltépi a seggeteket…

Ezzel a mára talán már kultkedvencé érett lemezzel szeretnék mindenkinek boldog új évet kívánni. A lemez - mint azt a borító is diktálja - a Young God kiadónál jött ki, szóval mellé nem lehet vele lőni. Michael Gira azonban nem csak kiadta, hanem énekelget is két nagyon…

Megértem én azokat, akik szerint Fernow túlzásba viszi, de én erre személy szerint szarok. Annak ellenére, hogy van rajta pár ismerős (de retusált) nóta, a Remember Your Black Day kislemez-párja is nagyon szép munka.

Aki nézi a blogot, és nem ismerős neki a Vatican Shadow, az nem nézi a blogot.  Amúgy, ha ezután a lemez után nem robbantja fel magát valaki egy bevásárlóközpontban, akkor Allah pöcse soha nem fog felállni többet.

Ha volt is Big Black-poszt, elveszett. Tragédia. De leszarom. Mondjuk, akinek nincs meg az összes Big Black kiadvány, az úgysem gondolja komolyan ezt az egészet.  A Way Hap egy bootleg válogatás, és lényegében olyan kibaszottul ritka dolgok sorjáznak rajta, amiktől minden valamire…

I.D.M. LP  Nocturnal Submissions A kétezres évek zenei mazochizmusának csúcsa. A kultikus és hírhedt német Zeigenbock Kopf kiakasztó avantgarde electro-techno-indusztriális zajréme betessékel egy égbekiáltóan undorító night clubba, és szárazon keféli szét a szűz segged.…

Emlékeztek a The Damage Manual lemezeire? Na, a Murder Inc. ugyanaz lilában. Lényegében a Killing Joke és Chris Connely örömködik egy kellemeset, amíg Jaz valami mást csinál.

Al Jourgensen & Paul Barker (Ministry, ha esetleg ma születtél) Ian MacKaye (Minor Threat & Fugazi, ha esetleg ma születtél) Eric Spicer (Naked Raygun) A névsor feldolgozása után már töltheted is le. A zene amúgy indusztriális, pszichedelikus, punkos és post-punkos,…

Üdv újra nálunk, kedves Assembly.

Mármint komolyan. Kevin Martin, Russell Smith, és - többek között - Justin Broadrick mégis mi a faszt műveltek ISTEN néven? Fel tudja egyáltalán bárki dolgozni azt, ami ezeken a hihetetlen lemezeken folyik? A GOD olyan, mintha a Terminal Cheesecake - Smith ugye ott nyomta - irdatlan…

Nehezen tudtam feldolgozni a szemmel látható tényt, miszerint ez a lassan nyolc éves ruszki sújtás nem került még nálunk bemutatásra. Akkora kibebaszott nagy dob-basszus Moszkva vodkagecis indusztriális hullagyáraiból, hogy abba még a viaszlenin pöcse is belemozog. Sötét, kapós,…

Ezzel a zseniális társasággal már találkoztatok.  Most van új kislemezük - tavalyi - és továbbra is döbbenetesen hullik tőlük a Sátán korpája. Bandcamp. És megint csak. Beszarás nagy zene. A korábbiakért kattintsatok beljebb. Uberschleiss Untitled

Első Második Harmadik Mindannyian Jaz Coleman kutyái vagyunk.

Egylemezes banda a kilencvenes évek közepéről. Ugrálós, menő, pozőr indusztriális trendrock a monoton és agyakat kikapcsoló groovy kamu-agresszió és kamu-drogos hangulatiság jegyében. Bulicucc, felszínes, és már a megjelenése idejében is sokan utálták, de én szembe megyek…

Ez az "Aaron M." néven futó arc az új Jézusom. Színtiszta "csináld magad" ámokfutásként azonosítható munkássága lenyűgöző és kíméletlen szarvihar. A '90-es évek bármilyen szinten ocsonda zenekarainak hatása alatt álló egyszemélyes The Swine nem ismer határokat. Baromira…

Részemről eddig ez az év legjobb lemeze. 

A Terminal Cheesecake az egyik legdrogosabb és legnagyszerűbb olyan zenekar, akik Nagy-Britannia levegőjét rontották a '80-as évek végétől a '90-es évek közepéig. Olyan együtteseket segítettek ki ők (és viszont) mint a Godflesh, a Gallon Drunk, a God, a Skullflower, de a…

A The Damage Manual egy - úgynevezett - supergroup a kétezres évek elejéről. A csoport vezető agya Martin Atkins, aki olyan jelentéktelen együttesekkel zenélt, mint a Public Image Ltd., a Killing Joke, a Ministry, a Nine Inch Nails, és a Pigface. Aztán ott van még Geordie Walker a…

Akkor itt van Dávid Feje is. Szögelősebb, dobolósabb, zakatolósabb, gyorsabb, mint a Fall of Because, de hát miért lenne ugyanolyan. A miliő erősen a noise rock és a punk felé billen, a hozzáállás rohadékul kísérletezős és nem éppen tisztelettudó, a hangzás zajos és…

A Fall of Because egyetlen '99-es lemezén több mint 15 éves - innen-onnan összegyűjtött - dalok kapnak helyet. Az együttest G.C. Green és Paul Neville alapította '82-ben, és egy évre rá csatlakozott hozzájuk - az éppen a Napalm Death-ben segédkező - Justin Broadrick. Aztán…