Új Screaming Females. Valaki? <a href="http://screamingfemales.bandcamp.com/album/all-at-once">All At Once by Screaming Females</a>

I Am Scared of Everything That Isn't Me Love Letters in the Age of Steam Andy Falkous kvázi-egyemberes zenekara. Azt nem mondhatjuk ezekre, hogy szólólemezek, mert Falkous valamiért utálja ezt. Egyébként meg nem tudom, hogy mit lehetne elmondani…

Itt a harmadik lemez, és továbbra is nagyon szeretem őket - sőt. Tegyetek ti is így - sőt.  <a href="http://flexiblejuice.bandcamp.com/album/22-v-gy-a-tenger-v-zlata">22 vágy a tenger vázlata by Flexible Juice</a>

A Cheatahs bemutatkozó lemeze azért kurva jó, mert noha brutálisan profin idézik meg a '90-es évek shoegaze és indie/alter bambulós-csilingelős power-pop klasszikusait, mégis mindig pont annyit kanyarítanak az ismerős dallamokon és dalszerkezeteken, hogy így épp elég frissnek…

Kanadai csini csajszik királyi shoegaze műsora. Alapvetően a Lush popos elcsúszott pszichedeliája határozza meg a dolgok állását, de ez jószerivel leginkább csak az első lemezükre érvényes, mert a másodikra már sokkal több egyéniséget növesztettek. Ez persze nem jelenti azt hogy…

Figyeljetek már, a New York-i indie rock legenda is új lemezt adott ki.

Ha a belgiumi Hitch az Államokban alakul meg, akkor simán a kétezres évek egyik legnagyobb post-hardcore együtteseként emlegetnénk őket. Így csak egy olyan lenyűgöző európai bandaként ragadtak meg egyesek emlékezetében, akikért olyan legendák rajongtak, mint a Girls Against Boys,…

Ez, basszátok meg, ez kurva nagy. Saját utakon járó belga noise rock és post-punk hatásokat elegyítő indie imádság, hipnotikus és minimalista nyers dallamkörökkel, amitől szédülsz, és pörögsz, és rácsodálkozol. Amúgy tök élőben vették fel, és tök csináld magad meg…

Nyuszi ül a fűben, barátaim a húsvétban! Ez a Weed egyetlen nagylemeze, és az egyszer biztos, hogy tökéletes lesz majd rá csokitojást szopogatni, mivel bizony hatalmas dolog. Nyolcvanas évekbeli zajos, feedback-vezérelt, koszos grunge-előzmények megoldásaival jócskán vegyes…

Blixa bácsit mindenki ismeri, így róla nem vések ide túl sokat. Teho Teardo olasz multi-instrumentalista és zeneszerző, aki a kilencvenes években Meathead nevű indusztriál/noise crossover bandájával vált hazájában ismertté, a kétezres években viszont már önálló munkáival…

Feldolgozáslemeznek nem örültem még annyira, mint ennek. Ez azért van, mert a Dragline Speedway a világ legjobb együtteseinek tagjaiból verődött össze. Gordon Watson (Terminal Cheesecake) Dave Cochrane (GOD, Greymachine, Jesu, Head of David) Lou Ciccotelli (Eardrum, Slab!) Gouédé…

Idiots THUNDAAAAAH! A Fire Witch, a Goat Witch, a Fangs of a TV Evangelist, és az Inappropriate Tough Guy Behaviour a bizonyíték arra, hogy Ausztráliában él és zenél pár bitang, akiket nem lehet megfogni. Sehogy. A We Empty Rooms bandcamp oldala viszont szépen összefogja őket,…

Totálisan széjjelszabott valami Torontóból. Mintha a '90-es évek kiközösített "weird rockja" és a jó zsaru szerepét játszó noise rock egymás fitymáját csapkodná húggyal írott testes avantgarde enciklopédiákkal. Megfoghatatlan, kevés a kapaszkodó is, de ha valaki rá tud…

Mivel kijött az új Future of the Left kislemez, ezért itt van az eddig méltatlanul mellőzött mclusky munkássága. Aki érti ezt, az a barátom. A mclusky a vén és mogorva királynő koronáján a gyémánt, az egyik legbritebb banda Walesből - nem is érteni a szövegeiket a rengeteg…

Mindenki tisztában van azzal, hogy az Obits egy kurva jó zenekar.  Az meg milyen derék dolog már, hogy ingyen kitoltak a webre egy raklapnyi koncertfelvételt. Katt a képre.  Június 20.-án meg találkozunk.

Blood Drive Mivel öt év után itt az új ASG nagylemez, újrarakom a többit is. Odabent vannak. Itt meg dumáltunk róluk.   Amúgy fasza ez a Blood Drive, de a Win Us Over akkora dolog volt, aminek nehéz nem az árnyékában maradni. Stream. Amplification Of Self…

Első lemez Második lemez Részemről soha nem tartottam valami hű de nagyra ezt a bandát, de persze voltak jobb húzásaik. Az viszont tuti, hogy nagyjából 13 éve voltak ilyen kreatív, kísérletezős, önfeledt és nyitott kedvükben. Kurva jó lemez.

Van egy olyan alapvetően axiomatikus szentencia, miszerint nincs tisztességes zeneblog Codeine lemezek nélkül. Én is csak kínkeserves fogszívások közepette bírtam ki, hogy eddig ne osszam meg őket, de mivel kijött a feloszlásuk küszöbéről összekapart és gyönyörűen leporolt…

Egylemezes banda a kilencvenes évek közepéről. Ugrálós, menő, pozőr indusztriális trendrock a monoton és agyakat kikapcsoló groovy kamu-agresszió és kamu-drogos hangulatiság jegyében. Bulicucc, felszínes, és már a megjelenése idejében is sokan utálták, de én szembe megyek…