Van egy olyan alapvetően axiomatikus szentencia, miszerint nincs tisztességes zeneblog Codeine lemezek nélkül. Én is csak kínkeserves fogszívások közepette bírtam ki, hogy eddig ne osszam meg őket, de mivel kijött a feloszlásuk küszöbéről összekapart és gyönyörűen leporolt dalokat tartalmazó posztumusz lemezke, így nincs más hátra. A Codeine a kilencvenes évek elejétől, nagyjából négy évig létezett. Zseniális shoegaze-, és grunge-hatásokkal, valamint kilencvenes alternatív rock kiforgatásokkal-utánérzésekkel megspékelt olyan lassú, ámulós, könnyezős, sötét, és mély zene, amit ma "slowcore"-nak hívna mindenki. A Codeine - a régi blogról törlődött Bodychoke és a Bedhead társaságában - a kilencvenes évek lelkiismeretének magjára harapó alapvető zenekar volt, nincs is rossz kiadványuk. Szóval mindenki nyugodjon meg velük, sírja álomba a kis bensejét, és érezze át ezt a csodás, máig kifejezetten egyéni világot.
Amúgy - többek közt - itt pengetett lassan és megfontoltan az egyik kedvenc gitárosom is, a nagyszerű Chris Brokaw.
Frigid Stars
Barely Real EP
The White Birch
What About the Lonely?
