John Bergin hatalmas forma. Képregényeket rajzol és ír, fotózik, szobrászkodik, grafikus, animátor, és mesekönyveket is ír. Ja, és muzsikál is. Mondjuk sokan nem neveznék muzsikának a Trust Obey jéghideg, meditatív, pszichotikus ridegségű hullamerev indusztriális pusztítását. Pedig az, muzsika a javából, amire kivagdosnád egy pucér szűzlány szívét, amitől amfetaministenekhez fohászkodnál, aminek köszönhetően az életed elveszti értelmét. Vasszigorral súlyt le, kibassza a közvilágítást és rémálmaid démonjaival dugat seggbe. Túlvilági transzba rántanak ezek a kilométeres, végtelenül monoton, gyilkos riffek, a gépdob vagány puffogása és a marcona basszus hipnotikus harapása.
Aki szereti az indusztriális döngölés bármilyen formáját, az kapja le ezeket, elég alapvető dolgok a zsánerben. De Bergin más néven kiadott cuccairól sem kellene megfeledkezni.
Mindkét lemez amúgy a '90-es évek közepének szülötte, az első - mint azt címe is jelzi - egyfajta szubjektív aláfestőzene A holló képregényhez, a másik pedig saját Ashes című képregényének zenéje.