Az ADULT. mindig jó volt, most is az. Mizantrópiájuk és bődületes pesszimizmusuk csúcson, kilencedik lemezük pedig frusztráltabb és felkúrtabb és ridegebb, mint valaha. Soha nem volt a gyengék zenéje, ez nem változott, sőt. Kurva jó, amúgy.   Becoming Undone by ADULT.

A Rancher előző kislemeze tök fasza volt, az új is az. Maradt a gyilkos, dühös, nyers, szemét, szaros, gépdobos indusztriális-zajos punk fémvihar, éljen a korai Ministry, az Austerity Program és a Big Black, és éljen a kibaszott Rancher is, akiknek ki kell adniuk már egy nagylemezt is, mert nem…

Az Uniform csodás korunk egyik legcsodásabb zenekara.   Shame by Uniform

Két-három hete Sam Phulesh a Holdról érkezett radaremberek új korongjára is figyelmeztetett, de még nem volt annyi időm, hogy posztoljam. A holland zenekalandorok szépen haladnak tovább a maguk útján. Idei kiadványuk még mélyebbre merül az elektronikus és ipari hatások világába, a krautrock helyét…

A pennysylvaniai Code Orange pazar ösztönzenében utazik. Ha a világba akarod üvölteni a járványhelyzet miatti frusztráltságod, akkor ez az album a megfelelő választás hozzá. Ministry, NIN, és kisebb részben a Gojira inspirálta dalaikat nemrég az idők szavának engedelmeskedve közönség nélkül mutatták…

Végigrágtam magam már a wisconsini Rancher munkásságán, és arra jutottam, hogy igazából a tavalyi Pummeler kislemezükig fogalmuk sem volt, hogy mégis milyen zenét akarnak játszani. Ez viszont rútul baszik. Kíméletlenül málhás gépdob-zakatolással végigtolt súlyos, őrölős, minimalista indusztriális…

Idén még ők is megbasztak minket egy új lemezzel. Talán kicsit frusztráltabb, hidegebb, ridegebb, egyszerűbb és simán csak más, mint a korábbi szaraik, de végül is nem áll nekik rosszul, gondolom. Olyan, amilyen. A pózolt nihil lólába számomra kilóg. Túl szép íve sincs a lemeznek, annyira nem is…

Ilyen névvel nem lehet mellélőni. Nem szabad. Bár aki valami fasz szürreális rockra asszociál a név hallatán, az nagyot téved; ez az olasz bagázs egy elképesztően csúf, zabolátlan és gonosz kis lemezt adott nekem, nekünk! A noise rock leghangosabb agytrösztjeit idézik meg, leásnak teljesen az…

Ték mi dáun tú dö Peredájz Sziti! 1 / 2 / 3 / 4

Meg mertem volna esküdni, hogy ezek a kanadai faszok voltak már a blogon, de ha igen, akkor sem találom őket sehol, szóval. Ez a két nagyszerű kislemez a műfaji keretek között gondolkodóknak kissé zavarba ejtő torzszülött képét nyújthatja. Bizarr jószágok, valahol valamiféle felbaszott és…

Indusztriál noise punk rettenet New Yorkból, többek között Dawn of Humans és Nomad tagokkal. Nyilván érződik ezeknek a fura és beteges helyi punkbandáknak a hatása (a kiadójuk is ugyanaz), de ennél sokkal erősebben van jelen a Big Black és a Babyland faszleverése és a korai indusztriál dühödt…

Tudjátok mi ez? A múlt év egyik legjobb lemeze. Dobgépes post-punk mizantróp énekhanggal. Minden Big Black lemezen szocializálódott noisepunker felkötheti a gatyáját.  

Na ha már délután sikeresen újraposztoltam, majd kitöröltem az év legjobb hardcore lemezét, álljon itt helyette ez a nem kevésbé fontos kollekció. A Tit Wrench zenéje furcsa, de még furcsább az a tény, hogy  legenda létükre túl kevesen ismerik őket. Bár egy nagyon szűk réteg…

Ezt most csak azért, mert anélkül beszéltünk már róla egy csomót, hogy valaha is szerepelt volna itt blogbejegyzésként. Meg persze azért is, mert többünknek rajta volt a listáján.

A KVB zenéjéhez kicsit, a szívemhez meg nagyon közel álló Odonis Odonis tavalyi mesterműve.

Nakéremszépen, megérkezett az év egyik legjobban várt lemeze.