Egyetlen francia punk ember nagyszerű első lemeze. Fogalmam sincs, hogy miről kiabál a semmire se jó nyelvén, de kurvára vele vagyok, mert ritka manapság az ilyen pop-érzékenységgel megfogalmazott, epikus-himnikus dallamokkal taroló, irgalmatlanul sodró és fogós és önfeledt, de mégis tartalmas punk…
Glasgow, egy bátyó és egy húgi. Faszkész szintipusztítással, dögletes indusztriális elektronikával szárazon seggbe toszott öntörvényű, nyers, pszichotikus zajpunk, jelentős no wave vénával. A pergő agresszíven verve jó, a cinikusan társadalomkritikus és közel sem normális dalszövegek artikuláltanul…
A francia post-punk pápák idén is kurva jó albumot csináltak. Talán eddig a legjobban ez tetszik tőlük, bár az előzőre is ezt mondtam volna. Nagyon súlyos az első fele, brutális a nyitódal, aztán egyre furcsább lesz az anyag, ami tök jó, és egyébként valahol a névjegyük is ez. Aki post-punk, az nem…