Egyetlen francia punk ember nagyszerű első lemeze. Fogalmam sincs, hogy miről kiabál a semmire se jó nyelvén, de kurvára vele vagyok, mert ritka manapság az ilyen pop-érzékenységgel megfogalmazott, epikus-himnikus dallamokkal taroló, irgalmatlanul sodró és fogós és önfeledt, de mégis tartalmas punk (oi, street punk, punk-rock), amitől nekem mindig meglódul a lábam. A szinti és a gitár viszi a hátán a műsort, de a tag vokálja is becsülendő. Sham 69, Cockney Rejects, The Ramones, UK82, ilyesmi.