Glasgow, egy bátyó és egy húgi. Faszkész szintipusztítással, dögletes indusztriális elektronikával szárazon seggbe toszott öntörvényű, nyers, pszichotikus zajpunk, jelentős no wave vénával. A pergő agresszíven verve jó, a cinikusan társadalomkritikus és közel sem normális dalszövegek artikuláltanul üvöltve jók, a lüktetés pedig törvénytelenül és kibaszottul furán, közben meg fogalmad sincs, hogy mégis milyen kábszis szart is hallgatsz. De annyira rohadtul őszinte, költői, zsigeri, szűretlen, tisztán elmebeteg és dühös szemét ez, hogy kit érdekel. Zavarba ejtenek, szerencsére.