A mindenkori munkásosztály poklának bűzlő bazársoráról szólnak ezek a pszichotikus, őrült, kiakadt, és egyáltalán nem épeszű, de annál elragadóbb szintipunk himnuszok, amikre néha táncolsz, néha pogózol, néha mindkettő, néha meg csak nézel, hogy mi az isten ez az egész, és mi a faszért rángatózol, mint aki rohamot kapott. Olyan, mintha a Sex Pistolsnak csak egy analóg szintire és egy dobra futotta volna, mintha a Public Image Ltd. rohadtul alább adta volna, mintha az Angelic Upstarts gyerekzsúrokon terjesztené az igét. Egy ideje mosatom velük az agyam, és meg voltam győződve róla, hogy ennél britebb szar nincs, de aztán kiderült, hogy tökre belga és német tagokból áll az együttes (az énekesről mondjuk egyiket sem hiszem el, de utánanézni nem fogok). Ez azonban senkit ne zavarjon. Kurva jók.