Faten Kanaan időtlenséget árasztó, klasszikuszenei minimalizmusban, barokkban és mindenféle folklórban gyökerező, analóg szintetizátorra komponált gyönyörű kompozícióitól egyszerűen képtelenség szabadulni. Vérlázítóan szép, egyszerűségükben katartikus, felejthetetlen dallamai szakrális monotóniával, spirituális és meditatív hipnotikussággal áradnak, hullámzanak, lebegnek és úsznak, közben történetek sejlenek fel, világok születnek, szívek dobbannak és örömkönnyek hullnak. Szerzeményeinek elégikus, melanklolikus, édesbús és kifejezetten különös hangulatát rendre tompítja az intuitív, játékos játéka mögött felsejlő meleg szeretet, puha kedvesség és odaadás. Baszott nagy művészet.
Az idei Afterpoemet és az összes korábbi lemezét (egytől egyig zseniálisak) többször hallgattam meg az elmúlt pár hónapban, mint kis hülyegyerek koromban a Master of Puppetset. Azért pedig nagyon hálás vagyok, hogy láthattam élőben, remélem még fogom is.
The Botanist & The Archaeologist