Vajon elég annyit írni egy ennyire észbontóan fenséges dob-gitár punk-lemezhez, hogy Ausztrália? Ausztrália, ennyi. Hallgassátok meg, mennyire Ausztrália már. Kurvára az. Beszarás öntörvényű, letépi a fejeket, húgyos és turhás és seggszagú és meztelenül, összeverve fekszik egy pöcegödörben, miközben…

Pőre hardcore-punk, mocsadékul. Amikor nem kell semmi más, csak pár percnyi söráztatta acsargó cséphadarás.  Status Game by Class Act  

Az egyik legfaszább lemez, amit idén hallottam. Felesleges itt és most süketelni az amerikai őslakosokat ért eszelős mértékű emberi ocsmányságról, már csak azért is, mert valószínűleg a Dead Pioneers zseniális frontembere lenne az első, aki picsán rúgna érte. Irgalmatlan súlyú igazságokat mond ki a…

A Chain Whip még mindig egy csodálatos zenekar. Ahogy azt szokták, kibaszottul tökös, fogós, mocskos és imádni valóan igazi hardcore-punk, mintha nem múltak volna el azok az idők. Mondjuk, valószínűleg nem is múltak.  Call of the Knife by Chain Whip  

Basszatok széjjel valamit vagy valakit erre a 19 perces dögletes, szemét, nevetségesen keményfaszú (ugyanakkor szellemes), szarrá pusztító hardcore-punk gyönyszemre. Egészen mesteri cucc, úgynevezett riffekkel.  FSR67 - Concrete Cowboys by Buggin

Na. Ez kurva nagy. Ezerrel száguldó, roncsoló és daráló, gonosz és haragos, nyers és okádék hardcore-punk, a lehető legjobban. A nevetségesen arcporlasztó hangzás a világ legszebb csatazaja, csak legyen hova feltekerni a volumét, mert ezt a pépesítő csörtét nem lehet halkan. Irgalmatlanul egyben van…

Imádtam az első lemezüket. Ezt is imádom. Sőt, még jobban imádom. Ez egy fantasztikus cucc. Ameddig ennyire tele van a szíve egy punk bandának, ameddig ennyire igazi, ennyire tökös, ennyire szennyes, haragos, gyönyörűen alulmunkált és mégis végtelenül dallamos, fülbemászó és sodró dalokat írnak,…

Igen, az a nevük, hogy Paprika. Lépj túl rajta. Hat (6) kőkemény percnyi okádék sludge-punk, nyers aggresszív zajba fullasztva. Velőtrázó, tiszta, zsigeri élmény.   Paprika (LUNGS-210) by PAPRIKA

Vártam ezt a lemezt, megérte. Koszos, gonosz, mocsaras, dúvad hardcore-punk, sürgetően és tömören és vastagon az arcokba kenve. A csaj hangja olyan, hogy félsz tőle. A riffek meg szaggatnak, nehezek, kaszálnak és taglóznak, ahogy kell, de a lényeg, hogy ennek a negyedórányi ütlegelésnek minden…

Na. Erről van szó. Pőre, nyers, ösztönszerű, irdatlanul feszes és büdös punk modorban odakúrt garázs-rock elszabadulás, ami lenyűgöző részeg hanyagsággal teszi zárójelbe azokat a nagy és neves rockzenekarokat, akiket valamilyen megmagyarázhatalan oknál fogva szeretnek némelyek. Ekkora reteknagy…

Semmilyen különösebb apropója sincs ennek a bejegyzésnek, azt leszámítva, hogy mostanában újra elővettem ezt a mára már az alapműveltség részét képező csodálatos '87-es lemezt. Kevés jobb igazi anarcho-punk/peace-punk együttes volt náluk. Minden bizonnyal azért, mert a vastag üzenetet nem csak…

Eddig ki nem adott, vagy épp nem is ismert dalok, amiket 1977 és 1980 között írtak, aztán 2002-ben újra felvettek (még szegény Navettával). Egyrészt baszott érdekes és imádni való időutazás. Másrészt kurva látványos itt, hogy honnan hova jutottak. Eszedbe jutnak ezekről az amúgy istenien egyszerű és…

Messzemenőkig fenséges bemutatkozás, ami annyira nem is bemutatkozás: a Canal Irrealban Sin Orden és Los Crudos tagok üvöltik meg vastag haraggal a fejeket. Üvöltés alatt nyilván Martin Sorrondeguy felbaszott gyilkos kiabálását kell érteni. Ugyanakkor a mesteri, kimunkált, eszelősen sodró és nyilván…

Istenkém, ezek a csodálatos dél-koreaiak mekkorát csinálnak már. Volt egy 2019-es kislemezük, az is észveszejtő gyilok volt, de ez simán lenyűgöző. Nevetségesen felkúrt, haragból és őszintén és minden lófasz nélkül, színtiszta izomból és idegből harapják szarrá a füled. Közben meg dalok, meg vannak…

Ezek a jó ausztrálok szétvittek első lemezükkel, nemrég pedig kiadták a folytatást, ami természetesen akkora kurva nagy punk örömünnep, hogy bazdmeg. A maga 3 és fél percével a Real Estate messze a legdicsőségesebb antikapitalista himnusz, amit idén hallottam. Fantasztikus lemez, na.   Managing by…

Az Uniform csodás korunk egyik legcsodásabb zenekara.   Shame by Uniform

Ez a Desperate Living második kurva jó kislemeze. Nagyon kurva jó. Mindenem fáj utána.  Az első amúgy itt van.  City Sadness by Desperate Living

Ausztrália anyádig felbaszott részeg idegroncs tetvei végre világra fingották első nagylemezüket, ami az utóbbi évek egyik leglesújtóbb pszichotikus hardcore-punk pusztulata. Már most kibaszott klasszikus. Ekkora tilót, baszki. Lángoló rendőrautók bűze, ártatlanok rohadó tetemei a korrupció…

Backxwash valószínűleg gyönyörű napjaink egyik legfontosabb előadója. Fekete transznemű nőként ez a totálisan felbaszott kanadai szent teljesen joggal van felbaszva, ugyanakkor felbaszottságának úgy ad hangot, ahogy más nem. Ugyan alapvetően hiphopról van szó, de mégsem. Ha valami politikai…

Az egyik kedvenc idei punk-lemezem dalszövegeiből egy szót sem értek, de gondolom arról szólnak, hogy a egészségügyben dolgozókat nem fizetik meg eléggé, hogy a rendőrök faszok, hogy a kormány hazudik, vagy ilyesmi. Mondjuk dánok, szóval lehet, hogy arról üvöltöznek, hogy lehetne olcsóbb is a…

Volt már, tudom. Tök alap, tudom. Még mindig kurva jó, tudom. De most azért hallgassátok meg.  

Az év egyik legjobb hardcore-punk lemeze, semmilyen fogást nem találni rajta. Őszinte, ésszel van taknyosan odabaszva, gyűlöl, gyomorba térdel és simán olyan, mintha felléptek volna a Germs vagy a Black Flag előtt. Kurva nagy királyság, hogy vannak még ilyen zenekarok.   Modern World by Fried E/M

A csodálatos és sajnos már néhai Meth Drinker romjaiból született a fantasztikus nevű Piggery, akik - ha a borító alapján nem lenne teljesen világos - irdatlanul gusztustalan sludge-crust-punkot játszanak nagy kegyelmükben. Olyan, hogy után le kell zuhanyoznod. Pöcelevek tajtékos hullámai,…

Nagyon masszívan morzsoló mocsadék hardcore-punk egy üvöltöző lánnyal és egy rahedli kurva nehéz riffel. Többnyire tonnás középtempóban. Hangosan, srácok, és erőből. Az Under the Knife egy himnusz. A borító meg amúgy szerintem gyönyörű.   Off The Leash by Leash

Koszos, illendően alulmunkált, nyers, agresszív hardcore-punk rugdalózás. Megjelenhetett volna 40 évvel ezelőtt is. A gitáros tag elég nagy király.    It's a Beautiful Day in the Gulch by Laffing Gas

Idén 30 éves lett Zach De La Rocha Rage Against the Machine-t megelőző hardcore-punk zenekarának egyetlen - egyébiránt remek - kislemeze. Ilyen őszinte haraggal nem üvöltött a tag azóta sem.  No Spiritual Surrender by Inside Out

Cinikus nihillel bombázó felbaszott, dögös, sodró, mocskos, veszett harapású zajpunk, ami nem csinál mást, csak kőkeményen ünnepli a rockot lehugyozva, leköpve, üvegszilánkokat rágva, az örök másnap kocsmabűzében. Sajnos senki nem beszél erről a fantasztikus lemezről, pedig aztán. Egyébiránt: az év…

A What is Flesh? nem volt semmi, de amit a Cyberplasm az első nagylemezén csinál, arra kurvára nincsenek szavak. Csak és kizárólag hadakozni, pogózni, verekedni, dolgokat és elméket szétkúrni lehet ezekre a nagyon gépdobos, nagyon dühős, nagyon megüvöltő, nagyon darálós és kurvamód szórakoztató…

Zene mindennek a szétbaszásához. Ocsmány, erőszakos, totálisan felkúrt hardcore-punk, a legjobb és leggecibb, amit mostanában hallottam. Vadmalac húzása van ezeknek a kibaszott nagy rockünnepként megélt őrült cséphadarásoknak, a hangzás felnyúl a seggedbe, az énekes (tegyük fel, hogy az) hatalmasat…

Vadkan egy lemez ez, jelentős punk csuda, amire önfeledten, dühösen, szarkészen lehet rázni a fejeket. Dögös, kemény, épp kellőképp agyas és játékos és beleszarós, nagyon cinikus, nagyon rock and roll a maga gané módján. Ugrálsz, verekedsz, szétcsapod magad, ámulsz és léggitározol a legrohadtabb…

Brutális és csúnya ausztrál hardcore-punk. Ezerrel bassza ketté az agyad. Nagyon basszusos, nagyon nyekereg, nagyon acsarog, nagyon megüvölt és le se szarja, hogy mit szeretnél. Szükség van az ilyen szennyes, redvás, retkes, szemét zenére. Csodaszép, ahogy belefojt egy húgytócsába, ahogy rugdossa a…

Óriási bemutatkozás. Ilyen az, amikor mindenféle matekos arcok hardcore punkot és talán valamiféle post-hardcore szirszart játszanak egyszerre-összevissza. Acsargós, sludge-szerűen mocskos, szakít, nagyon riffel, de közben mindegyik dal tele van aggyal. Lerúgják a veséd, de azt okosan teszik. Így…

Olyan jó, amikor egy tök őszinte és ótvaros és dzsuvás, fasz, rohadék, ösztönösen erőszakos zenekar visszarúg az anyádba. A Bootlicker D-beattel vegyes acsargós hardcore punkja után csupa kék-zöld folt leszel, de jól fog esni. Ingyen van, szóval csak fájdalomcsillapítóra és szeszre kell költeni.  

Kijött az új USA/MEXICO, ami óriási esemény. Akkor is, ha nem vágjátok, hogy mi van. De vágnotok kell. Mármint baszki, a Shit and Shine gitárosa, a Butthole Surfers dobosa és a When Dinosaurs Ruled the Earth basszusgitárosa csinálja, mi kell még. Sok sikert a zenéjük műfaji keretek közé…

Nagyon punk cucc, nagyon geci, nagyon ronda, nagyon üvölt egy nagyon csaj, az egész nagyon kemény és nagyon jó és nagyon igazi. UNHAPPY HARDCORE EP by SCRAP BRAIN

Jövőre 10 éves lesz ez a bámulatos kis anarcho-tagló. Ketten csinálták, de olyan nehéz, mintha háromszor ennyien csinálták volna. Mizantróp, rohadék, mocsaras és nyúlós hardcore-punk, remek szövegekkel, középtempósan, csörömpölve, puffogva, acsarkodva, fojtogatva, elkeseredetten üvöltözve.…

A No Problem simán az egyik legjobb punk együttes jelenleg a világon. Úgy, hogy igazából nem csinálnak mást, mint, amit a kibaszott Adolescents csinált a legihletettebb pillanataikban. Kemény tempók, erő, odamondás, és eszelősen ragadós, katartikus dallamok. Steve Soto örömkönnyezik a sírban, Tony…

Új áldás a Deranged-től. Megvettem, hogy feltölthessem. Szívesen, Deranged Records! Amúgy nincs mit mondanom, akinek ez nem tetszik, az bekaphassa. Fenséges, hibátlan, messzemenőkig tökéletes. Így, ahogy van. Ja, egyébként punk.  Victory by Damagers  

Akinek ez nem tetszik, az nem olvassa a blogot. Nincs 10 perc, de másfél perc alatt leharapja a segged. Gonosz, zsíros, nyers, nagyon hangos és nagyon nagy súllyal arcba kúró, sátánkodós, sötét hardcore-punk.  Never | 2018 by Never

Ők is Minneapolisból jönnek, de ők nem a power popos punkban nyomják, noha nagyon kapós gitár- és vokáltémáik vannak. Kibaszott hardcore-punk gány, óriási tagló, dara, csontrepedés és vér, üvöltő férfiember és sikonyáló csaj. Rohadtul mocsadék, igazi gonosz és lelki beteg erőszak, rohadtul '80-as…