Backxwash valószínűleg gyönyörű napjaink egyik legfontosabb előadója. Fekete transznemű nőként ez a totálisan felbaszott kanadai szent teljesen joggal van felbaszva, ugyanakkor felbaszottságának úgy ad hangot, ahogy más nem. Ugyan alapvetően hiphopról van szó, de mégsem. Ha valami politikai hardcore-punk, akkor Backxwash az. Hátborzongató, őszinte és ijesztő düh árad minden kibaszottul keményen odaköpött mondatából, minden vaskos, lesújtó, vagy épp pogózható alapjából. Érezhetően nem éli a műfajokat, egyszerűen csak ez jön, így, tonnás önkifejezés kompromisszumok nélkül. Mindenkinek felcsillan a szeme a Black Sabbath-hangmintától, és a hasonló remek ötletektől, tobzódunk a súlyosabbnál súlyosabb témákban, a punk- és metál-esztétikában és a kegyetlenül szépen ritmizált mocskos osztásokban. A szövegek pedig szarrá szednek: egyszerre szofisztikáltan megfogalmazott gondolatok és állatias, ősi üvöltések. Konceptuális, következetesen felépített lemezek ezek, olyan témák köré építve, mint a rasszizmus, a transzfóbia, vallás, megbocsátás, boszorkányság, szexualitás, gyűlölet.
A tavalyi Deviancy egy progresszív genderpolitikai moshpit, az idei pedig színtiszta világégés, és simán az év egyik legjobb lemeze.