New York. A Nagy Alma. A város, ami soha nem alszik…. Ha ilyen zene van a lábad alá tolva, akkor jobb is, ha tartod a tempót, mert ez a banda nem laca-facázik. Alapjában véve hardcore punk gyökerekkel rendelkezik a galeri, de lehet a skatulyát tövig dugni jelzőkkel, mint példának okán indusztriált,…
Komolyabban nem is gondolhatná magát a Shahmen, de olyan kurva hangulatos az új lemezük is, hogy egyszerűen nem tudok nem bólogatni rá. Végtelenül dögös, kíméletlenül lecsupaszított, gyönyörű minimálalapokra szövegelés bele az erőszakos, elkerülhetetlen, állott bongszagú világvégébe, ahogy korábban…
Az Utolsó belővés-t tavaly 20 éve mutatták be. Nyáron terveztem posztolni a filmzenét, de váratlanul közbejött, hogy nem voltam, hm, eléggé egyben hozzá [vagy bármi máshoz ;^] . Tegnapról mára virradóra kisképernyőn véletlenül belefutottam a minden egyes alkalommal kötelezően újranézendő mozgóképbe,…
Az a fasza ebben a blogolás dologban, hogy simán ide tudom írni, hogy lófasz a seggetekbe, ez a lemez csodaszép. Egy ideje visszatérő vendég nálam. Ugyan elenyésző a magyar hip-hopról szerzett tudásom, de úgy az igazi kijelenteni azt, hogy ez a lemez minden ilyesminél jobb, hogy amúgy le se szarom a…
Gonjasufi jóval komorabb és nyugtalanítóbb, mint amikor megismertük. Szanaszét-vezérelt, lidérces beatek alatt magányosan zörömbölő post-punk basszusok, temetői szintetizátorozás, édeskésen elcsigázott vokálok, reménytelenül örvénylő két-három percek, valahol a lo-fi hip-hop és a pszichedelikus doom…