Kate Tempest brit költő-író-rapper simán a legeredetibb és legigazibb hip-hop előadó jelenleg ott a Sleaford Mods mellett, akik egyébként nagyon szeretik a csajt, nem is hiába. Az még oké, hogy mekkora zenét ír, milyen brutálisan dögös, súlyos, minden faszságtól mentes gyilkos ütemekre és állati dallamokra osztja, de az, amit és ahogy oszt, nehezen foglalható össze mérföldes szuperlatívuszok nélkül. Verseket mond, kíméletlen, érzékeny, társadalomkritikus, gyönyörű és csúnya verseket, melyek átmosódnak spoken word drámába, történetekbe, több dalon átvezetett narratívákba, vagy épp őrülten laza hip-hop vagányságba, melyektől megindul a tested.

Az Everebody Down egy bődületes slágergyűjtemény, de közel sem rádió-kedvenc módon. A Let Them Eat Chaos című tavalyi kiadványának pedig múzeumban lenne a helye, mindenkinek hallania kell, tanítani és ünnepelni kell a lányt és ezt a hosszú verset (egyben hallgatod, vagy sehogy), amitől csak nézel a semmibe, hogy mi van. Szenvedélyes, végtelenül okos, színtiszta punk, aki nem villant, hanem épít, felkavar, elvarázsol és mesél. Hatalmas. 

Everybody Down

Let Them Eat Chaos