Messzemenőkig fenséges bemutatkozás, ami annyira nem is bemutatkozás: a Canal Irrealban Sin Orden és Los Crudos tagok üvöltik meg vastag haraggal a fejeket. Üvöltés alatt nyilván Martin Sorrondeguy felbaszott gyilkos kiabálását kell érteni. Ugyanakkor a mesteri, kimunkált, eszelősen sodró és nyilván retekmód sötét lemez dalait a gitár viszi a hátán: mintha egy síkideg és dühös Greg Sage pengetne itt fantasztikusan fülbemászó, kemény, himnikus és hipnotikus dallamokat. De a Naked Raygun is eszedbe juthat, végül is Chicagóból szólnak, csak hát többnyire spanyolul. Szerelmes vagyok ebbe az egészbe, annyira baszottul ritka manapság az ilyesmi.
