Nem sokszor fordul elő, hogy egy lemezt egyből négyszer hallgatok újra, de ha időm engedné, a Purple Pilgrims első igazi nagylemezét napokig dönteném magamba. Nem nagyon akarom túlragozni - de valószínűleg túl fogom -, mivel egyszerűen lenyűgöző. Egyszer majdnem sírva is fakadtam, annyira nekem szól. Biztos sokan voltatok már így Ti is.

A Not Not Fun adta ki, és ha valakinek ez már mond valamit, az tök jó, ha pedig nem, akkor érdemes utána nézni az ide százezer éve kipakolt szentséges Pocahauntednek és a csodás Topaz Ragsnek, mert valami olyasmi a Purple Pilgrims is. Magyarán éteri, sámáni, hipnotikus drogünnep, amitől szélnek ered a lélek, bekönnyezik a szív és beszív az elme, megnyílnak a csakrák, és leül a vérkeringés. Egy darabig azt hittem, hogy az én megszaladt érzékszerveim próbálnak elcsábítani, de aztán rájöttem, hogy nem, ez a lemez tényleg a Not Not Fun klasszikusainál is erősebb.  

Ha valakinek kell a másik két kiadványuk, az kattintson beljebb.

Gary War / Purple Pilgrims - Split 

Purple Pilgrims