Sokat lehetne szövegelni a Spike Field fantasztikus hangszereléséről (gitár, vonósok, preparált-széteső zongora), szinte tapintható hangtextúriáról és vaskos tematikus rétegzettségéről (nem örömteli dolgokról van szó), de igazából sokadik (nagyon sokadik) hallgatásra is főként Mária gyönyörű hangja, szívszakító és fülbemászó dallamai, precíz dalírása, visszafogottsága és őszintesége talál be és csókol homlokon. Annak ellenére, hogy nem kifejezetten apokaliptikus cucc, valahogy néha mégis annak tűnik, ami fasza. Párba lehet állítani a korábbi, szintén hatalmas Hyaline-nel, és ha ilyesmire izgultok, fel lehet tenni holmi évvégi listákra is.