Aki követte a freeblogos időben a blogot, az tudhatja, hogy úgy nagyjából négyszer reblogoltam a Paranaut első lemezét, ami egyébként a mai napig minden zeném közül az egyik legnagyobb, örök kedvencem. Sírtam már tőle örömömben és bánatomban, volt már tőle tisztességes testen kívüli élményem szarkészen, és mindig úgy érzem, hogy akárhányszor is hallgatom meg, mindig több leszek kicsit tőle. Bizonyára nektek is van ilyen kedvenc lemezetek. Olyan, ami nem biztos, hogy bármit is mond másoknak, nektek viszont a szívetek szakad meg tőle valamiért. Nekem a The Hills Fell Silent ilyen lemez. Többet érzek tőle, mint a legutóbbi három Neurosis lemeztől. Ja, mert egyébként amolyan Neurosis-jellegű zenét játszanak. Sokkal pszichedelikusabban, több érzelemmel, szabadabban és elrugaszkodottabban lüktetve, terápiás sámánsággal (őrületes dobolás van itt), de hát a Neurosis az Neurosis.
Akkoriban egyébként annyira belebuzultam, hogy nekiálltam levelezni a portlandi srácokkal még MySpace-en (!), akik annyira örültek a blogposztjuknak, hogy elküldtek nekem egy tonna flyert, plakátot, írtak levelet (mármint kézzel bazdmeg, mint nagyanyám), és még a második, búcsúlemezük demóját is lepasszolták, amit 7 éve őrzök. A búcsúlemezt akkoriban ki sem adták, annyira elegük lett egymásból. Aztán 2 éve mégis kinyomták a bandcampre, más számsorrenddel, "szebb" megszólalással, és akkor úgy tűnt, hogy újra élnek. De ez elmúlt, írtak (részben újraírtak) még három böszme dalt, amit egy kislemez formájában az In Constant Shadow mellé tosztak, és végleg elhúztak a picsába. A szintén velőbevágóan zseniális In Constant Shadow is már tele van igazi hattyúdalokkal, de a Spinning Straw Into Gold az igazi viszlát. Súlyos, melankolikus, nyers és főként instrumentális élőben felvett jam-szerkezetekben üvöltik meg a lelked. Az a 20 perc, amit itt fent meg is tudtok hallgatni, nekem térdig húzza a herém. A mai napig nem tudom hova tenni őket és mivel egy hete megint csak rajtuk élek, ezért iderakom már az életművet, ha már ingyen adják.
Ettől a számtól a hideg ráz minden alkalommal:
The Hills Fell Silent