Nagyjából be lehet lőni azzal, hogy: Gang of Four, STNNNG, Protomartyr, Happy Mondays, Talking Heads, Joy Division, Parquet Courts. Nagyjából. Ugyanakkor ez így kevés, megtévesztő és igaztalan: ez a kibaszottul mesteri lemez többet érdemel mezei hasonlítgatásoknál, mert több annál, ami eszünkbe jut…
Messzemenőkig zseniális lemez. Ideges, feszült, frusztrált, szorongó, remegős-vibrálós, kapálózós, szaggatott, matekolós, no wave-ből kinőtt, '90-es éveket idéző, disszonáns, zajos, punkos, nehéz indie-rock, vagy mittomén. Olyan, mintha a Brainiac és a Melkbelly akarna Talking Headst játszani, vagy…
Ikervárosok. Tudjátok, sok jó zene jön onnan. A New Primals is. A 2017-es kislemezük után rettenetesen vártam az első nagylemezüket, ami ez és ami bőven az egyik legjobb dolog, amit mostanában hallottam. Nagyon megszólaló, dekadens, öntörvényű, kellőképp terhelő és nyekergős és nehéz. Dúvad modorban…
Ideges, feszült, kiakadt, nem normális zajrock, hangosan, kalimpálva, rángatózva, súlyosan, de elsőre alig értelmezhetően. Nagyon kanyarog, nagyon húz, nagyon teker, nagyon nyekereg és épp eléggé matek is. Gondolom Fugazi meg Unwound, meg ilyesmi. Vagy egy felbaszott és begyorsult és célját vesztett…