A Multicult zseniális együttes. A The Wayward szintén. Mindkettő Nick Skrobisz bandája, de a The Wayward az idősebb, a Carrion feloszlása után csinálták Nathan Simms-szel közösen. A The Wayward is noise-rock, de másként. A The Wayward a noise-rock King Crimsonja. Olyan, mintha a The Jesus Lizard gyorsítón toszná a Magma életművét. Ha kell - és ha van ilyen - hívjuk progresszív zajrocknak. Agresszív hardcore-punk szív dobog észveszejtően komplex dalaik mögött, melyekben annyi minden történik, hogy elsőre képtelen bármelyik nagylemezüket feldolgozni. Meredek ütemmutatók, eszelős és követhetetlen ritmusorgia, vicsorgó matek, böszme virgák, kábósan megtepert fattyúszólók, kíméletlen dobolászat, kiabálás, rideg és kemény hangvétel. Folyamatos görcsben rángatózó amorf monolit az egész munkásságuk, lemezeik gond nélkül maguk alá nyomnak, bele valami sebes és szédítő és málhás káosszal bevert örvénybe. Nem mondanám mindennapi együttesnek őket. Ja, és nem, nem noise-core, és nem noise-metal, hála a magasságosnak.
Not Showing the Past
Delivered in Person
Perpendicular
The Wayward
Overexposure
In Alphabetical Order
Plutonic
