Justin Karl Michael Broadrick a Godflesh, a Jesu és a Final mellett JK Flesh néven is nyomul. A Godflesh ugye minden idők egyik legnagyobb dolga. A Jesu tud jól esni, főleg ha katartikusan, hátraforgó szemgolyókkal akarok unatkozni. A Final meg tipikus melómániás instant-ambient projekt (amit amúgy még a Godflesh előtt kezdett el), rágja magát át a diszkográfiáján az, akinek nincs jobb dolga. Na, de a JK Flesh, az baszik, és mivel idén kijött egy új, bámulatos kislemeze, eljött az ideje a nagy JK Flesh-posztnak is. Aki nem keni, hogy mi a fasz, annak annyit kell tudnia, hogy Broadrick zajos, indusztriális techno taglójáról van szó. Aki szereti a Vatican Shadow-t, az Ancient Methodst, a Broken English Clubot, vagy esetleg az Orphx-t, az sejti. Megváltóan sötét, kőkemény csontozatú, brutális, őserejű, az anyádba elküldő, böszme sújtás. Totális transzban megfogható és megfoghatatlan falakat bontani csodálatos dolog. Fel kell rakni a hangerőt a polc tetejére és szét kell kúrni a lángokban álló világ maradékait.
Posthuman
Ez az első JK Flesh lemez 2012-ből, igazából erősen Godflesh-közeli nótacsokor, gitár is akad, meg élő dob is asszem, ami azért nem semmi. Jó zajos, nyúlós, búgós, nyekergős tonnázás, faszán besavazott képekkel. A tempó lassabb, mint amilyen később lesz, az összkép sem olyan egységesen csupasz és delejes, de ettől még nagyon le fog rántani az életről.
JK Flesh/ Prurient - Worship is the Cleansing of the Imagination
Három számmal jön ezen elő Broadrick, a többi az Prurient, ketten együtt pedig nagyszerű párost alkotnak, de ez nem volt kérdéses. Nekem érdekes módon Prurient tetszik jobban, JK Flesh még itt sem forrt ki annyira. Az első szám konkrétan Godflesh, a másik kettő meg remek acidos baszatás, éjfeketén, betegen, súlyosan. Fasza meg minden, de ne ez legyen az első, amit tőle meghallgatsz.
Nothing is Free
Ellentétben a címével, ez a 2015-ös lemez ingyen van, viszont legalább kibaszott kemény. Az első igazi JK Flesh-lemez ez, eget rengetően dörgő málhás, monoton basszusokkal, setéten kúszó sátáni hangképekkel, finom zajocskákkal. Hatalmas munka, meghallgathatod akárhányszor, nem lesz olyan, hogy nem akarsz véget vetni a szaros életednek. Innentől kezdve nincs megállás, a további lemezei és kisebb anyagai ilyenek, vagy még ilyenebbek.
Suicide Estate Antibiotic Armageddon
Ez két kislemez összeollózása, az első fele a veretős duhaj pusztulat, a második lassabb, dark ambient elemekkel tűzdelt mély techno, amitől fel fognak falni a rémálmaid.
Rise Above
Ez a 2016-os lemez egy jó kurva nagy mestermű.
Exit Stance EP
A tavalyi kislemeze ez, amin a fentiektől némileg eltérően grúvosabb a passzír, de ez majd csak akkor tűnik fel, ha már kihugyoztad az összes kábszit és összeszedted a lezúzott léped darabjait. Nagyon egyben van ez a négy szám, bizarr történetet mesélnek, legalábbis én úgy érzem mindig. Csak egyben érdemes, úgy kebelez be igazán.
PI04
Ez az idei kislemez, lényegében csak ezt hallgatom, amióta kijött. Zseniális.
