A világ nagyjából egyetlen valamire való úgynevezett supergroupja (a másik mondjuk az USA/Mexico) idén nyáron új lemezt adott ki, amit akkor elfelejtettem körbeszopkodni, ellenben majd most. Egy kicsit most mellőzik az improvizációt, ami nem baj, ettől még nem változik semmi: kegyetlenül és gyönyörűen repetitív, lelketlenül lüktető mocsadék nihilzajuk továbbra is az érzelmi üresség, a lassú rozsdálás, az elidegenedés, a kiábrándultság és a megvetés tökéletes zenei aláfestése. Eret vágni transzban a legjobb, a Concerns végére pedig más ötleted nem is lesz. Tudatos gány és geciség az egész, a legszebb dolgok egyike idén.