Judd Madden egy jó ideje pakolja ki saját neve alatt az ocsmány riffeket tök ingyen, a melómániás ausztrál dúvadnak azonban az idei Dead End Thoughts az igazi nagy húzása: rothadt, végtelenül sötét, improvizatív, leszedált sludge-doom, vágatlan, zsigerből kibuggyanó éjfekete geciség, a lehető…

Az év legszemetebb, legocsmányabb, legkészebb, leggecibb és legsúlyosabb lemeze ezen a héten az új Stone Titan. Az van, amit a 4 évvel ezelőtt írt kimerítő, cizellált, széplelkű posztomban (a linkeket frissítettem) írtam róluk, semmi egyéb. Az utolsó 10 és fél perces szám végére elhányod magad.…

Ellepte a világot az új Narkós Sátáni Kosz, a facebookon már elérhető pár napja, a blogon csak mostantól lehet fetrengeni benne élménydúsan. Emlékszem, egy bő két évvel ezelőtti szaxofonos-zajrockos szombati napon majdnem egyszerre debütáltak nálunk a Humanshapes-el, akik szintén most jelentették…

Dallamos rock and roll. 

Valami bűzlik Dániában. Valami igazán orrfacsaró, áporodott dögszag, ami ennek az Aarhusból származó bagázsnak a lemezéből is árad. Savban áztatott noise rockot tolnak a legénykék, azt a fajtát, ami felzaklat, aminek a hallgatása közben az ember szinte összeszarja magát a…

Anélkül, hogy ezredszer is körbeszopnánk a sludge klasszikusait, álljon itt a Stone Titan, és dörgölje le a bőrt a puha kis faszotokról. Sötét, gonosz, undorító, rettenetesen drogos, szarásig zajos, perverz, és kibaszottul súlyos mélység az egész. Tőröl metszett paraszt rohadékság, tele savval…

A szép emlékű Ramesses két tagja, és Vest a Bongból. Kemény, bassza meg.