Indulhat a buli. 2222 AND AIRPORT by Shit and Shine

A kibaszott Shit and Shine újabb csúcsmunkája. Ennél ocsmányabb, gecisebb, rohadékabb szemetet nem baszol mostanság. Okádékszagú savas sátánzajba fojtott hipnotikus végítélet-sludge, leszedálva a picsába, lángolva a kurva nihil trágyadombján. Ketamin, abszint és fürdősó. A maga módján gyönyörű és…

A két évvel ezelőtti bámulatosan rohadék Matamoros után ez a zenekarnak nevezett ótvar gecis féregnyúlvány végre új lemezt adott ki, amin még szélsőségesebb sarkokba basszák be azt az úgynevezett rockzenét, amit értelmes ember már rég szarráunt. Három nevetségesen meghágott és hülyére szipuzott…

Két bámulatosan agresszív és totálisan megszállott drogos sludge tagló után a szent és sérthetetlen Shit and Shine notórius zajgóleme újra megtáncoltat a pszichotikus sokk és a pőre idegösszeomlás között egyensúlyozva. Le van tarolva az emberiség kollektív arca. Anyád azt hiszi, hogy egy hülye vagy.…

A Shit and Shine tavaly kiadta az utóbbi évek egyik legnehezebb és leggecibb és legijesztőbb sludge-lemezét, most pedig ugyanez a helyzet. A Goat Yelling Like a Man (micsoda cím) a Doing Drugs, Selling Drugs párdarabja (ahogy a borítóból is kiderül), és nem ismer kíméletet. Anyádba széttorzított,…

A tavalyi év legjobb lemezcíme. Amúgy meg Shit and Shine. Ha valami kibaszott Für Elise-t vársz, akkor jó nagy hülye vagy. Egyébként rég tolták már ennyire ortószemét szarnehéz pszichotikus sludge miliőben, de ettől még meg nem fogod műfajelmélettel ezt a sátáni förmedvényt. Kevés kíméletlenebb és…

A Shit & Shine minden kurva anyagán mást csinál, mindig meglepnek, mindig nagyon betegek és nincs ez másként ezen az új kislemezen sem. Ki gondolta volna, hogy funkban, absztrakt hip-hopban és popos lityilötyiben is otthon vannak, persze a maguk módján. Nagyon laza három dal ez, nem véletlenül…

Ezt a lemezt feltehetően évtizedek múlva sem fogom tudni megemészteni. Bizonyos szögből nézve ez jó dolog. De bőven lesznek olyanok, akik inkább a saját seggüket tépnék ketté, mint hogy végighallgassák ennek a remek együttesnek az új munkáját. Ez a tömegoszlató klipes szám például mi az isten már.…

A sokadik új! FB.  

Craig Clouse új Shit and Shine kiadványa megint más, megint máshogy gyilkol, az arc egyszerűen megfoghatatlan. A Teardrops sem egyszerű, sőt, nevetségesen nehéz. Kíméletlenül vandalizálni fogja a füleket és elméket, már ha valaki veszi a bátorságot ehhez a végtelenül gyilkos durvuláshoz. Gyalu…

És ha már volt a Ladybird, akkor álljon itt az idei termésük. Egyik betegebb mint a másik, de ahogy tőlük el lehet várni. Zaj, techno, ritmikus recsegés, káosz, halott rock, tánc, hangok, amikről fogalmunk sincs, kajak szarrácsapás, elkattanás, kísérleti faszságok, mélyfúrása…

Idén 10 éves az egyik kedvenc lemezem.  Egyszer még ezer éve toltam egy Shit and Shine összeset, abban le is írtam: egy dal, egy riff, 41 perc, 4 dobos, 2 basszusgitár, és egy játékszinti.  Ennél gonoszabb transzlemez nincs.

Pusztítása az agynak.