Ha már volt itt jó régen Terminal Cheesecake (továbbra is a világ legjobb együttese) és Luminous Bodies, akkor már legyen Melting Hand is, csak hogy teljesen és megkérdőjelezhetetlenül nyilvánvaló legyen: Gordon Watson egy kibaszott zseni. A Melting Hand is tele van a kézjegyeivel, és kurva nagy együttesek kurva nagy zenészeivel. Itt nem Watson gitározik (ő basszusgitáron aprít éppen), hanem egy másik arc a Terminal Cheesecake-ből és a mindenható Skullflowerből (Russell Smith), aztán itt van Mike Vest (Bong, Drunk in Hell), a dobos pedig ismét a hatalmas Tom Fug (Luminous Bodies, Gum Takes Tooth), és akkor nem beszéltünk még más vendégekről, de nem is fogunk. Instrumentális, nehéz, súlyos, szétutaztató, izomból és ösztönből kirobbanó, végtelenül ihletett és mesteri pszichedelikus rock, ahogy csak ezek az arcok képesek rá. Ijesztően ki fog tőle tágulni a pupillád és szükséged lesz némi vízre. Mindkét lemezüktől neonszínű fraktálokkal fogsz táncolni.