Mick Harris őszentsége Fret néven kiadott korábban két csodálatosan abuzáló kislemezt, nemrég pedig kijött az első nagylemeze is, amitől azóta nehezen tudok szabadulni. A hangfalak kivéreznek, hullik a vakolat, a koponyád pép, az érzéseid lángokban, mocsadék gonosz nihil kúrja seggbe a mindennapjaid, te meg csak ropod bénán a sötét szobában, penészes mosollyal a hülye fejeden. Felőröl, vonszol, döngöl, rángat és megfojt. Betonvas a halántékodban. Akkora indusztriális techno-sújtás, mint Makó Jeruzsálemtől. Amúgy, ha ez mond valamit, akkor jó: nem olyan funky és szentségesen egyszerű, mint a Monrella, a súlya viszont hasonlóan böszme. Kizárólag retekmód hangosan, ugye. 

Silent Neighbour EP

Slowly Movin In EP